HR Blog

Történetek

Későn érő típus

Harmadik hete zajlanak a nagy budapesti állásbörzék, előbb a Syma csarnokban a HVG, a múlt héten a Corvinus Egyetemen, s tegnap és ma a Műegyetemen... Évek óta tavasszal és ősszel ezek a napok azok, amikor reggeltől estig személyes karriertanácsadást tartok (a Jobline standján lehet bejelentkezni). Az idei évben több, ebbe a csoportba tartozóval is találkoztam, s bevallom, élveztem, élvezem ezeket a beszélgetéseket, hiszen nincs más dolgom, mint meghallgatni, kérdezni, megerősíteni - egyszóval tükröt tartani:

Igan, a karrierépítésben is van. A "késés" kiindulópontját néha az általános iskoláig vezethetjük vissza: az átlagosnál lényeges gyengébbek voltak a tanulmányi eredményei, így aztán esélye sem volt, hogy tanulmányait "jobb" középiskolában folytassa. Kényszerűségből szakmát választott, többnyire saját ötlet, ambíció hiányában valami olyant, ami nem is vonzotta... A végzést követően elhelyezkedett, igen gyakran nem is azon a szakterületen, amire képesítése szólt.

S többnyire egy-két évnyi munka, néhány próbálkozás (munkahely váltás) után "áll össze benne a kép", fedezi fel magában az ambíciót, érdeklődést valamilyen szakma, szakterület, tevékenység, esetleg vállalkozás után. Akár 3 műszakos munkarend mellett ül vissza az iskolapadba, s szerez érettségit, magasabb szakképesítést vagy akár diplomát. Ide már nem külső kényszer, elvárás hajtja, a fejlődés, az eredmények neki fontosak...

Többnyire 30-35 éves korukra "érnek be", érik utol zökkenőmentesen iskoláikat kijáró, "szabályosabb" életpályát építő kortársaikat. A legjobb verzió szerint ez a fejlődés azonos munkahelyen ment végbe, ahol a vezetés is felfigyelt a bennük rejlő lehetőségre, tanulmányaikat támogatták, eredményeiket, munkájukat elismerték, s lépésről lépésre léptek elő a vállalati hierarchiában, vagy specializálódtak mind bonyolultabb, nagyobb kihívást jelentő szakmai feladatokra. Másoknál a fejlődés nem ment "házon belül", rendszeres időközönként váltottak, továbbléptek, olykor gyökeresen más szakterületre, iparágba, munkakörbe - olykor igen nagy vargabetűket leírva.

Közös pozitívum bennük:

gyakorlatiasak, két lábbal járnak a földön, józanul képesek számba venni saját értékeiket éppúgy, mint a munkaerőpiac realitásait,
bíznak magukban, sose mondják (s talán nem is gondolják), hogy kiszolgáltatottak lennének a változásoknak,
ha számba veszik lehetőségeiket, több alternatívában gondolkodnak, van "A meg B tervük",
ambíciózusak, de sose túlfűtöttek,
nyitottak, kommunikatívak,
s van humoruk.

2007. november 14. 07:14 | tothevamaria

Kommentár (2)

Én is későnérő típus vagyok, 18 éves koromban fogalmam sem volt mi legyek? 2 év útkeresés után kötöttem ki a honvédségnél. 12 éve itt vagyok, költségvetési vonalon. Nem bántam meg, látom a célt magam előtt.Azóta nyelvvizsgáztam, egyetemi kiegészítőt végeztem, akár külfödre is mehetek honvédségen belül.

Robi , 2007. december 12. 16:21

Egyetértek a bevezetővel, ugyanakkor meg kell jegyeznem,én is ebbe a csoportba tartozom, d enem azért tanultam szakmát mert nem volt elég jó tanulmányi átlagom, hanem mert egyéb okok miatt nem tanulhattam tovább. Azóta lediplomáztam, könyvvizsgálüi forozatom lesz nemsokára, és angolul folytatom jövőre MBA tanulmányaimat. Én biztosan tudom h lehetetlen nincs, csak akaraterő, kitartás és sok szerencse.

Peti , 2007. december 11. 14:59


Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:

Kérjük írja be a baloldali számot!

Bemutatkozás

Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.

Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.