Toborzás

Folytatom: kapcsolatépítés

A sikeres karrierépítés nem ad hoc jellegű, és főleg nem légüres térben zajló tevékenység. A szervezetek a betöltésre váró állásoknak alig egyharmadát hirdetik meg, a többi „szerencsés vagy véletlen egymásra találásoknak” köszönhetően belső átcsoportosítások, ajánlások, megkeresések, adatbázisokban történő válogatások révén realizálódik. Félre ne értse, itt nem (főleg nem) arról van szó, hogy „fű alatt” kelnek el a legjobb állások, hanem sokkal inkább arról, hogy szűkösek az erőforrások (idő, szakértelem, anyagiak), s az a nehezen vitatható tapasztalati tény, hogy a legegyszerűbb, a legolcsóbb és a legkényelmesebb megoldás éppen az, amit a „véletlen” hoz.

Egy „jó ajánlás”, komoly referenciával bír, s olykor egy többfordulós kiválasztási procedúra eredményességével vetekszik. Vegyük sorra, hogy miért! Aki ajánl, az mindkét felet ismeri (pl. az álláskeresőt tanította az egyetemen, vizsgáztatta, bevonta valamilyen tanszéki kutatásba, ismeri gondolkodását, értékrendjét, motivációját – a munkáltatót meg azért, mert szakértőként rendszeresen konzultál vele, vagyis szervezeti tudással és személyes ismeretséggel is bír), gyors megoldást kínál, s a legritkább esetben kér érte viszonzást. Mindennek középpontjában a KAPCSOLAT áll: vagyis legyen valaki, aki a két oldalt ismeri, s az adott pillanatban aktiválja.

A kapcsolatépítés nem tudomány, hanem odafigyelés kérdése. Hogy kezdjen hozzá?


2007. január 18. 20:09 | tothevamaria

Kommentár (0)
 
Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:
Kérjük írja be a baloldali számot!

Keresés