hrblog.jobline.hu

Kiválasztás

Kreatív kezdés az állásinterjún

Hadd meséljek el bevezetőül két-három, nemrég megesett "elrettentő példát", amikor az interjúalany meghökkentő módját választotta az "első benyomás keltésének".

Néhány éves szakmai tapasztalattal rendelkező hölgy majd 20 perccel korábban érkezett az interjúra. Kopogás nélkül berontott, majd egy szúszra közölte, hogy "Vágjunk a közepébe, kicsit korábban jöttem, mert nagyon sűrű a mai napom. Először hadd kérdezzek én, hiszen van más ajánlatom is..."
Egy másik esetben az interjú előtt kb. fél órával telefonált egy fiatalember: "lehet, hogy néhány percet késni fog, mivel alig tudott elszabadulni a munkahelyéről. De siet." Majd egy negyed órával később újra cseng a telefon. Az előbbi úr, biztosított, hogy jól halad, talán csak 5 percet késik. Újabb öt perc múlva jött a következő hívás: "már itt van az utcában, csak leparkol". Újabb 3 perc múlva (de még mindig  a kitűzött kezdési időpont előtt) megkérdezte, hogy hány percre váltsa meg a parkolójegyet, mert nem szeretné, hogy megbüntessék. Aztán hosszú, eseménytelen csend következett, vagy húsz percig semmi hír felőle (se telefon, se ő maga).Végre megérkezett, s kedvesen mondta: "ugye nem haragszanak a késésért, de nem akart felkészületlenül beesni, kicsit rendbehozta magát". 
S a harmadik: első ránézésre is bizalmat keltő, kedves arcú középkorú hölgy érkezett pontosan a megbeszélt időpontban. Barátságosan kezet fogtunk, derűsen mosolygott, bemutatkozott. Amint beljebb, a tárgyalóasztalhoz vezettük, jött a meglepetés: hevesen tiltakozott, nem, köszöni szépen, de neki más elképzelése van. Szívesebben marad állva, mert így jobban tud koncentrálni, könnyebb a levegővétel, érthetőbb a beszédje. S egyébként is készült egy kis prezentációval, amit szívesen bemutat, ha megengedjük. Nagylelkűen még azt is felajánlotta, hogy mi csak azért üljünk le.
A „kreatív kezdés”, a feszültség oldása - higgyék el - az interjúztató privilégiuma: amikor bevezetnek (beküldenek) potenciális jelöltként az interjúszobába, tele vagyunk feszültséggel, bizonytalansággal és kíváncsisággal. Körülpillantunk, s várjuk, hogy történjen valami … mert a fogadás, a hellyel kínálás evidens módon a másik fél feladata.

Mit tehetünk interjúalanyként? Köszönjünk derűsen (fél mosollyal), jól érthetően, várakozásteljesen. Foglaljunk helyet, ha hellyel kínálják, vagy ha nincs bent senki. Ppraktikusan  a legközelebbi székre, lehetőleg ne az ajtóval vagy a napsütötte, vakító ablakkal szemben, s ne is a legsüppedősebb kanapé közepére -  tárgyalóasztalhoz, esetleg az íróasztal elé állított székre. Keressünk támasztékot (karfa vagy a tárgyalóasztal széle – az interjúztató íróasztala  tabu!). Táskánkat tegyük magunk mellé a székre vagy a lábunkhoz.

Az első mondatok (kérdések) a feszültséget akarják oldani: „Könnyen idetalált? Mindig ilyen pontos?” - ne akarjunk ezekre bonyolult, részletes választ adni. Egy-két ügyes félmondat, némi humor (nem erőltetetve) kifejezi, hogy minden rendben van, készen állunk, kezdődhet az interjú, de mindezt csak gesztusokkal jelezzük.

2007. március 1. 20:27 | tothevamaria

Kommentár (1)

Keresés