hrblog.jobline.hu

Karrier

Amire vágyunk

az a siker, az elégedettség, az elismertség, a beteljesülés érzése, ami motorként hajt, aminek ígéretéből nehéz helyzetben is erőt meríthetünk. A sikert többféleképpen érhetjük tetten mindennapjainkban.

Értelmezhetjük eredményként (pl. sportban), amiért megdolgoztunk, megküzdöttünk. Voltak kitűzött céljaink, és eljött a pillanat, amikor elértük. Ott vagyunk a csúcson, s egyetlen gondolat jár a fejünkben, az hogy sikerült. Megélhetjük állapotként is, amikor nincsenek rendkívüli erőfeszítéseink, megpróbáltatásaink, békés elégedettséget érzünk, egyszerűen csak tesszük a dolgunkat a bevált recept szerint, s néha magunk is rácsodálkozunk, de megérint az érzés, sikeres vagyok. Gyakran folyamatként van jelen életünkben, naponta új kihívásokkal nézünk szembe, sokat dolgozunk, szükségünk van tudására, találékonyságára, ügyességére, bátorságára, kitartására, azt érezzük, hogy „úton vagyunk”, a siker társul szegődött mellénk.

A siker egyénileg meghatározott, se szűrő, se mérce nincsen arra, ami egyetemlegesen eldöntse, hogy mikor és mitől érezzük sikeresnek magunkat, nekünk kell tetten érni, fel- és elismernünk! Tény, hogy a környezet erőteljesen befolyásol, hiszen könnyen rásütik valakire, hogy sikeres vagy sikertelen, illetve tanítanak, tréningeznek bennünket arra, hogy mikor és mitől érezzük magunkat sikeresnek vagy sikertelennek. Ha nincs meg az összhang a saját felismerés és a külső megerősítés közt, akkor elbizonytalanodunk, „értéktelen, olcsó ez a siker”, vagy pedig azt érezzük, hogy „rossz helyen vagyunk”, ez a közeg „nem méltó hozzánk”. Különösen fájó ez a felismerés, ha a nekünk mérvadó, referencia csoportként funkcionáló közeg (pl. család, baráti kör, munkahelyi kollektíva) ad a magunkétól eltérő jelzést.

2007. március 13. 19:37 | tothevamaria

Kommentár (0)

Keresés