Az állásinterjú kiváló alkalom arra, hogy a munkáltató személyes benyomást szerezzen tárgyalóképességünkről. Többnyire nem teszi fel a kérdést, hogy „Mennyire hatékony tárgyaló ön?”, vagy „Mutasson be a közelmúltból olyan tárgyalási szituációt, ahol nehezen született meg a megegyezés”, hanem választ egy valódi, húsbavágó témát, s máris kezdődhet élesben a tárgyalás. Magától értetődik, hogy a béralku egyike a legkézenfekvőbb témáknak. S igen a tét többes, egyformán számít, hogy mit, miért és hogyan mondunk, fogadunk, zárunk.
Nyíltságot, felkészültséget és következetességet várnak el tőlünk, miközben bennünk van a késztetés, hogy amíg lehet, ne mondjunk konkrétumot. A legegyszerűbb, ha őszintén feltárjuk, hogy számítottunk a kérdésre, alaposan mérlegeltük is válaszunkat, de mielőtt konkrét összeget mondanánk, szeretnénk néhány kérdést feltenni a vállalat kompenzációs gyakorlatával kapcsolatban… Vagyis pont azt tesszük, amit egy profi tárgyaló: biztosítjuk a tárgyalófelet, hogy értjük és komolyan vesszük a kérdést, nem akarunk kitérni a válasz elől, de előtte információkra van szükségünk, tehát tényfeltárást kezdeményezünk. Kérdezünk, aktívan figyelünk – s ezzel diszkréten, de egy kis időre át is vesszük az irányítást, talán az interjú során először. Ne bonyolódjunk felesleges részletekbe, 1-2 feltáró jellegű, nyílt kérdést alkalmazzunk, gazdálkodjunk az idővel, s a kapott információkkal. Majd foglaljuk össze saját szempontunkból az elhangzottakat, s vonjuk le belőle érdemi következtetést: jelöljünk meg konkrét összeget.
Számítsunk rá, hogy tárgyalópartnerünk rákérdez, hogy s mint jutottunk ehhez a számhoz, vagyis kíváncsi gondolatmenetünkre. Itt a lehetőség, érveljünk, tárjuk fel motivációs hátterünk, igyekezzünk asszertív kommunikációval, erőszakmentesen érvényesíteni érdekeinket. Érzékeltessük, hogy nem ragaszkodunk mereven álláspontunkhoz, készek vagyunk a méltányosság és igazságosság mesgyéjén maradva akár engedményeket is adva a konszenzusra.
Vigyázzunk, ne vonódjunk be érzelmileg túlságosan a tárgyalásba, többet érünk el tárgyilagossággal, humorral, mint érzelmi húrok megpendítésével. Ne győzni, hanem megegyezni akarjunk, mérlegeljünk alaposan minden egyes új szempontot, ajánlatot.
2007. július 24. 19:22 | tothevamaria
Kommentár (0)Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.
Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.