Történetek

Merjük magunkról azt állítani

Vannak napok (s a tegnapi bizony pont ilyen volt!), amikor a legkülönbözőbb történések mindegyike egy irányba mutat, kezdve a reggeli készítése közben rádióban hallott riporttal, s annak kapcsán kialakult családi beszélgetéssel, folytatva egri üzleti látogatással, tetézve az általam igen nagyra becsült útitársakkal való korántsem habkönnyű témákat (szakképzést, felsőoktatást, vidékfejlesztést) érintő eszmecserével, majd  két különböző tárgykörben induló projekt alvállalkozóinak kiválasztásával, s befejezve egy kiváló személyes kompetenciákkal rendelkező, pályakorrekcióra készülő tanítónő CV-jének és motivációs levelének korrekciójával...

Igen, folytatom a legutóbbi bejegyzést, ismerjük fel, azonosítsuk, s fogalmazzuk bele motivációs levelünkbe, s példákkal alátámasztva mutassuk be azokat a képességeinket, melyek túl mutatva a sablonokon, érdemi információt adnak a kiválasztást végzőknek. Tehát újabb három példa, méghozzá csupa olyan, amit első ránézésre akár félre is érthetünk (de kérem, ne tegyük, hiszen "rossz, aki rosszra gondol"):

"A mások meghallgatásából és megfigyeléséből nyert információkat a mások befolyásolásához használom fel" - azaz képes vagyok a társas környezet információit érzékenyen és szelektíven észlelni, adekvátan felhasználni az aktuális és távlati célok megvalósítására. Vagyis egyformán képes vagyok a lényegre (látom a fától az erdőt) és az apró részletekre koncentrálni (pl. felismerem a döntés motívumait), szükség szerint disztingválni, rugalmasan alkalmazkodni. Különösen fontos kompetencia azokban a munkakörökben, ahol a munkaköri feladatok közé tartozik a személyes benyomáskeltés, befolyásolás (pl. üzleti tárgyalásokon, csoportmunkában, oktatásban).

"Tudatosan alakítom másokban a rólam alkotott képet", vagyis kigondolom, megtervezem és módszeresen felépítem, ellenőrzöm, s szükség szerint korrigálom. Ne azonosítsuk a negatív előjelű manipulációval. Pozitív hatású (ld. ügyelek rá, hogy szavaim, cselekedeteim ne legyenek félreérthetők, hibáim korrigálatlanok), mely nélkül alig képzelhető el reális önértékelés, kompetenciáink tudatos fejlesztése, az „önképzés” és az „én-fejlesztés”. Következésképpen minden olyan szakmában elvárt, ahol a személyes példaadás, a szervezet képviselete a feladatok közé tartozik.

"Olyanokkal alakítok ki barátságot, akik fontos információkkal láthatnak el", hiszen az információ „cserealap”, amit akkor tudok hasznosítani, ha viszonzásképpen én magam is új információkhoz juthatok. Szelekciós szempont a kapcsolatépítésben, hogy kitől milyen minőségű és értékű információt kapunk. Elemzői, tanácsadói, fejlesztői, lobbista munkakörben kívánatos kompetencia.




2007. augusztus 1. 09:11 | tothevamaria

Kommentár (1)
Szia Éva, klassz ez a blog, olvasom egy ideje, de csak most először van kérdésem. Az ismertetett elv (érdemi információt adni magamról) szerintem is jó, de a konkrét példákat legfeljebb valamilyen besúgói, ügynöki, esetleg politikusi állásra pályázva merném leírni magamról - miből gondolod, hogy amint utalsz is rá, nem fogják első ránézésre félreérteni, majd a pályázatot elutasítani?
Szatmári Péter , 2007. augusztus 1. 12:53
 
Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:
Kérjük írja be a baloldali számot!

Keresés