hrblog.jobline.hu

Karrier

Nyelvtudásról informatívan

A munkáltatók többsége nem írja elő, hogy adott pozíció betöltéséhez milyen típusú, szintű nyelvvizsgára van szükség. De azt már igen, hogy milyen mélységű, megbízhatóságú és aktivitási szinten lévő nyelvtudással rendelkezzen az állásra pályázó. Ha megnézzük az álláshirdetéseket, könnyedén összegyűjthetjük azokat a kulcskifejezéseket, jelzőket, melyek jól érzékeltetik az elvárásokat. Dolgozzunk a kiválasztást végzők keze alá, vagyis jellemezzünk nyelvtudásunkat a munkavégzés szempontjából történő alkalmazhatóság szempontjából!
Szóbeliség: a legmagasabb szintet jelöli az „anyanyelv”, vagy ha nem is ez az anyanyelvünk, de idegen nyelvi környezetben, családban nevelődtünk, iskolázódtunk, akkor mondhatjuk azt, hogy „anyanyelvvel egyenértékű” a szóbeli kommunikációnk. Ha nem beleszülettünk, nőttünk a nyelvtudásba, hanem „csak” tanultuk, de igen magas szinten bírjuk, akkor használhatjuk a „folyékony” minősítést az aktív, választékos folyamatos szóbeli kommunikációra.

Kicsit mást, a munkavégzéshez jól kapcsolódóak a „tárgyalóképes”, „szinkrontolmácsolás”, „prezentációképes” kifejezések, melyek a nyelvtudás, mint szakmai kompetencia célirányos kihasználhatóságára is utalnak. Az tárgyalóképes, aki nemcsak általános és irodalmi nyelvi szókinccsel, hanem adott szakterületen való tájékozottsággal, szókinccsel fogalom- és összefüggések ismeretével is bír, képes az adott nyelven érvelni, kifogásokat kezelni, alkudni, visszacsatolást kérni és döntést hozni. Az idegen nyelvi prezentálás előfeltétele a nyelvhasználat magabiztossága, a félreérthetetlenség, az előadói eszköztár verbális elemeinek (pl. hangsúlyozás, mondatszerkesztés, szójáték) célirányos használata. A szinkrontolmácsolás olyan magas szintű nyelvtudást és figyelemmegosztást igényel, s több órán át történő művelése olyan mérvű elfáradással jár, hogy elvétve fordul el csak elő, hogy a főállásban ezt művelő (s erre speciálisan képzett) szakembereken kívül is elvárják. A tolmácsolás mint lehetőség és elvárás inkább csak azt fedi, hogy a tárgyalófelek mondandójukat kisebb egységekre bontják (1-2 mondat, logikai egység) és a tolmács szerepét betöltő fél ezt lefordítja. A szinkrontolmács mindig pontos, szó szerinti fordításra törekszik, az üzleti tárgyalásokon történő tolmácsolás – különösen, ha azt nem szakképzett tolmács, hanem a nyelvet magas szinten bíró szakember teszi, aki maga is tárgyalófél lehet – a lényeg precíz összefoglalására, azaz tartalmi fordításra is korlátozódhat. Vagyis ha ez utóbbira vagyunk képesek, akkor a „tolmácsolás” kifejezést használjuk.

„Társalgás”, „aktív társalgás”, „egyszerűbb társalgás” kifejezésekkel érzékeltethetjük, hogy szóbeli kommunikációnk mennyire választékos, folyamatos, magabiztos. Az aktív társalgás jól kifejezi korlátainkat (pl. szakmai és általános szókincs korlátossága), de a benne rejlő lehetőséget is (beszédkészség, kapcsolatteremtés, gyors és adekvát kérdések és válaszok). Sokan vagyunk, még felsőfokú nyelvvizsga birtokában is, akik nyelvtudása megkopott, passzívvá vált (keressük a szavakat, az igeidőket, elöljárókat pontatlanul használjuk, leegyszerűsödött és töredezett beszédünk). Két lehetőségünk van, vagy bevalljuk becsülettel, s azt írjuk jellemzésül: „passzív”, „nehézkes”, pozitív megközelítésben: „fejleszthető”, vagy bekockáztatjuk a hajdan megvolt szintet, s nekiveselkedünk!

Megértés: A megbízhatóság a munkavállalásban kulcskompetencia, s van ennek nyelvi vonatkozásában igen fontos összetevője a megértés, legyen szó akár élőbeszédről, telefonálásról vagy hangfelvételről. Minősítés lehet: megbízható vagy kiváló, jó esetleg megfelelő, gyenge vagy bizonytalan. Nem könnyű elismerni gyengeségeinket, s van, aki inkább el is hagyja! Pedig kiválóan alkalmas arra, hogy ezek bevállalásával személyiségünkről egyben pozitív infókat is közvetítsünk: őszinte, lojális, együttműködő. 

Olvasás: Az idegen nyelven történő értő olvasás képessége lassabban kopik meg, mint a szóbeli kommunikációé, s személyiségtől, élethelyzettől függően a nyelvtanulás során többnyire előbb is jutunk az elvárt szintre. Nem azonos a fordítással, nem azt várják tőlünk, hogy szükség szerint - szótár segítségével precízen lefordítsunk bármilyen idegen nyelvi szöveget, hanem, hogy az anyanyelvi olvasási tempónkat megközelítő sebességgel, a lényeget sosem félreértve, egyszeri olvasással megértsük az írott, akár szaknyelvi szöveget. Olvasásunk lehet: gyors és elemző, jó és megbízható, közepes, lassú és bizonytalan. Az olvasási készség néha kiváló szóbeli kommunikáció esetén is gyenge, speciális esete a dislexia (olvasási nehézség, mely főként az olvasástanulás-tanítás módszertani hibáiból ered), illetve a nyelvi közegben, hallás után megszerzett nyelvtudás, melyet nem támogatott idegennyelvi oktatás.

Íráskészség: Jellemzésekor ne szűkítsük le a nyelvtani szabályok alkalmazására, a helyesírásra, hanem tekintsünk átfogóan írásbeliségünkre. Gondoljunk konkrétan azokra a dokumentumtípusokra, melyek elkésztése napi munkánk szerves részét képezi: pl. idegen nyelvű e-mailek, levelek megválaszolása, feljegyzések, jelentések, ajánlatok, kimutatások, készítése, nyilvántartások vezetése, adatbázisok frissítése, vagy ami ennél sokkal magabiztosabb nyelvtudást igényel: jegyzőkönyv, hivatalos iratok (pl. szerződés), hirdetések, közlemények, kiadványok. Folytathatnánk a sort, de már ezekből is érzékeljük, hogy érdemes komolyan meghatározni és mások számára is jól érthetően jellemezni idegen nyelvi íráskészségünk szintjét. Használhatjuk pl.: „Hibátlan, választékos megfogalmazás, helyesírás”, „kiváló írásbeliség, megbízható levelezés, iratkezelés”, „egyszerűbb e-mail, adatrögzítés”.
A szakmai nyelv kifejezést igen gyakran úgy használjuk, mintha mindannyian ugyanazt értenénk alatta. Pedig egy vegyész és egy közgazdász szakmaiság, s ebből adódóan szókincse, s gondolkozási sémái különbözősége miatt hasonlataiban és megközelítéseiben is igen nagy különbözőséget mutat. Mi HR-esek a sötétben tapogatózunk, amikor azonosítható szakmai profillal nem rendelkező pályázatában azt olvassuk, hogy „szakmai C típusú nyelvvizsga”. Vagyis, ha valamilyen szakmában elmélyültünk, s ebbe beletartozik a szakterület szakmai tudásunk mélységével paralel szókincse, fogalomrendszere is, akkor ezt jelenítsük is meg egyértelműen a nyelvtudás részben, kiegészítő információként, pl. így: „napi munkavégzésben, üzleti tárgyalásokon a távközlés szakmai nyelv megbízható használata”.

2008. január 24. 07:43 | tothevamaria

Kommentár (0)

Keresés