Történetek

Inspiráló közegben

A közelmúlt egyik bejegyzése kapcsán kialakult disputáról jutott eszembe, hogy megmutassam kedves olvasóimnak azt a riportot, amit Egri Nagy Erzsébet készített velem a Karrieriskola című könyvem apropójából.

No nem dicsekedni akarok, csak megmutatni Erzsébet példáját kihasználva, hogy milyen is a profi kérdező. Hogyan teremt inspiráló közeget, mint oldja fel az interjúhelyzetből adódó, a riportalanyban - ezúttal bennem - szükségszerűen meglévő feszültséget, s hoz ki belőle - ezúttal persze belőlem - a lehetőségekhez képest minél többet. Nem a személyiség mélyrétegeiben kutakodik, nem titkokat akar kifürkészni, hanem összefüggéseket, szaktudást, tapasztalatot, véleményt, gondolatokat tár fel, s értékel a saját, illetve a potenciális hallgatók szemszögéből mérlegelni.

Nincs, vagy nem szabad hogy másképp legyen ez a munkaerő kiválasztási eljárásokban sem, az interjúztatónak felkészülten, céltudatosan, teljes odafordulással és emberi tisztességgel kell tennie a dolgát: szakszerű, érdemi, korrekt kérdéseket feltenni, meghallgatni, megérteni és felelősséggel értékelni a válaszokat.

Igen, tudom, gyakorlom magam is, hogy kérdezőként nemcsak a verbális közlés tartalmára, hanem a szavak mögött meghúzódó rejtett üzenetekre is figyelünk, hiszen "valódi", megbízható, hiteles embereket, hozzáértő és motivált kollégákat keresünk. 

Tehát, aki kíváncsi az interjúra, az meghallgathatja a következő linkre kattintva:

http://gr1059.nezzemeg.hu/download.php?view.1511 


2008. február 4. 17:16 | tothevamaria

Kommentár (1)
Jó hallani, hogy az interjúzáskor nemcsak a technikák kerülnek elő, hanem az emberi tisztesség is. Ez már a Bill Gates szerinti kreatív kapitalizmus?
A tiszteletteljes provokátor , 2008. február 11. 21:38
 
Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:
Kérjük írja be a baloldali számot!

Keresés