Nagyon érdekes szakmai diskurzusnak voltam tegnap este részese. Hr-es kollégák egymás közt: Persze, hogy szóba került, kinél van, esetleg volt vagy lesz létszámstop, leépítés, egyéb megszorítások, korlátozások, s hogy mit is jelentenek ezek rövidebb-hosszabb távon. Jellemző, hogy azonos régióban, vagy gazdasági szektorba tartozó cégeknél is jelentősek a különbségek, s talán nem is csak az objektív feltételekben, kényszerekben keresendő a magyarázat.
Most mégsem erről akarok írni, hanem arról, hogy milyen komplex, néha egymásnak ellenfeszülő erő hatásában alakul most egy-egy álláshirdetésre jelentkezők összetétele. Megnőtt a munkát keresők száma, s köztük sokan vannak olyanok, akik akut helyzetben (munkanélküliként) keresnek. Gyakran igen komoly szakmai kompetenciával, referenciával, ajánlással. Az ajánlást mind inkább a jelenlegi vagy a legutolsó munkáltató adja, igazolva, hogy nem gyenge teljesítmény vagy csekély motiváció, személyes konfliktus áll a felmondás, a változtatás mögött.
Tapasztaljuk azt is, hogy a többség vagy igen rövid, vagy pont az ellenkezője, igen hosszú időt töltött el legutóbbi munkahelyén. A legegyszerűbb azt elküldeni, akinek még le sem járt a próbaideje, vagy csak nem rég járt le, "nem dolgozta be még magát eléggé" a szervezetbe, üzletbe... Nehezebb, bonyolultabb, de gyakran látványosabb költségmegtakarítást, s az átszerezéseknél "könnyebb megoldást" sejtet annak az elbocsátása, aki korban, vezetői szintben, s tapasztalati háttérben is magasabb szinten áll.
Tény, hogy a munkaerőpiacon újra sokan vannak olyanok, akik felkészületlenül, igen nagy sokként élték meg a leépítést. S nemcsak a sokat emlegetett 50-esek, hanem a náluk sokkal fiatalabb, 8-10 éve a munkaerőpiaci változások győzteseként emlegetett, most 35-45 közti, nyelveket jól beszélő korosztály.
S a szakmai paletta is igen változatos. Meglepő, de egyre több az informatikus, fejlesztő, műszaki (mérnök és szakmunkás is) az álláskeresők közt.
Lényegesen kevesebb a pályázók közt a "játszásiból keresők, a munkaerőpiaci lehetőséget tesztelők" aránya. Mind többen vélekednek úgy: "Nem érdemes kockáztatni a biztosat a bizonytalanért".
Egy vidéki vállalat vezetője mondta: Nekünk - a koréntsem rózsás kilátások ellenére is - most érdemes fejlesztenünk, hirdetnünk, akár minőségi cseréket is végrehajtanunk. Több és összetételében is értékesebb a jelentkezők köre, megnőtt a cégünk vonzereje...
2009. január 29. 12:18 | tothevamaria
Kommentár (5)Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.
Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.
Bocsi a hangvételért, de rengeteg megalázó helyzet után egyre nő bennem a keserűség, és nem vagyok egyedül ezzel.
Drága Tóth Éva Mária!
Hol képezhetném tovább/át magamat, ha nem áll rendelkezésemre horribilis összeg, avagy hol találkozhatnék személyesen olyan fejvadásszal, aki nem csak a soványka pénztárcámat vadászná le, hanem valóban munkához segítene?
Én igenis egy értékes ember vagyok: fiatal, erős, aki szeretné hasznosnak érezni magárt; aki tud és akar is dolgozni.
Az ilyen helyekre nem szabad önéletrajzot beadni, előtte mindig tájékozódni kell, mert igen is tudni akarom hova jelentkezem és leinformálható-e a cég/pl.honlap- ha van/, hogy valós adatok ezek vagy más nevében hirdettek, ami előfordul nem is ritkán. Valós cégek nem rejtik véka alá a nevüket és van normális e-mail címűk is, csak is olyanra kell pályázni,ami után az emebr utána tud nézni.
A másik furcsa dolog pedig az, hogy ilyen meg olyan pénzügyi embereket keresnek felsővezető mellé 2-300ezer Ft-os gázsival.… kamu. Ha valóban igaz lenne, mindenki ezt csinálná
Én a Munkaügyi központon keresztül találtam egy állást de később kiderült, hogy nem vol valós! Az embert becsődítik és mikor hangot adtam az illetékesnek, ő is felvette a kapcsolatot azzal a "céggel", azt mondták, hogy engem tájékoztattak a dolgokról. Semmit sem mondtak, csak az időpontot és hova kell mennem. belváros bérházába/már eleve ez gyanús volt/, a kapucsengő alatt semilyen cég nem volt, hanem egy magán személy és nem nyitotta ki senki a kaput. Erről ennyit.Aztán 1hónap múlva írtak egy levelet, hogy nem rám esett a választásuk! Röhej a egész.