hrblog.jobline.hu

Karrier

Pénzügy vagy marketing?

"Jelenleg utolsó éves főiskolai hallgató vagyok gazdálkodás és menedzsment szakon. Rövidesen szakmai gyakorlati helyet kell választanunk, azonban még most sem vagyok biztos abban, hogy a gazdasági végzettségemmel konkrétan milyen területen is szeretnék elhelyezkedni. A számvitel-kontrolling, illetve marketing irány lenne az, ami érdekel. Több helyen is utána olvastam, hogy milyen elhelyezkedési, illetve kereseti lehetőségekre számíthatok ezen a két területen. Úgy látom, hogy a pénzügy-kontrolling "vonalon" jóval jobbak az esélyek az elhelyezkedésre. Azonban kicsit tartok attól, hogy valóban tetszene e,  ez a típusú, számomra kissé monotonnak tűnő munka. Tanulmányaim alapján sokkal érdekesebbnek találom a marketingszakmát, de mindenhol azt olvasom, hogy túltelített, nehezen lehet elhelyezkedni vele. A közelmúltban voltam karrier tanácsadáson az egyetemen, ahol azt tanácsolták, hogy inkább pénzügyi területen helyezkedjek el először, és pénzügy mesterszakra menjek, mert ez egy jó alap, és marketinges még később is lehetek. Ön mit gondol erről? Valóban jobb választás először a pénzügyi területet választani, illetve ebben az irányban tovább képezni magamat, mert ez általánosabb tudást ad? Ahogy utána néztem külön van pénzügy, illetve marketing mesterszak."

Ha korábban, még a középiskolai pályaválasztás idején kaptam volna ezt a kérdést, talán a közgazdász diploma elsőként történő megszerzéséről is lebeszéltem volna: Tapasztalatom szerint igen sokan "jobb híján" választják a közgazdász képzést, mert nem éreznek erőteljes késztetést, elhivatottságot más, jobban ismert hivatások, szakmák iránt. Könnyebb felfedezni, azonosítani magunkban az érdeklődést, tehetséget pl. az orvosi, mérnöki, informatikusi vagy tanári, jogi pálya, vagy valamilyen alkotói területre (pl. biológus, képzőművész, színész, újságíró). Számtalan jó képességű, de igen különböző személyes kvalítással rendelkező fiatal kerül be a közgazdász képzésbe. Szerencsés esetben, az első 2-3 félév alapozó tárgyai orientálnak, s az elsajátításukra tett erőfeszítések, megélt sikerek vagy kudarcok segítik a szakosodást. De igen sokan vannak, akik a harmadik év vége felé is bizonytalanok: Hogyan tovább? Szerencsés esetben van kötelező szakmai gyakorlat, azaz maga a képzés kényszeríti rá a fiatalt a tapasztalatszerzésre. Rosszabb esetben neki magának érdemes megkeresni, megteremteni ennek lehetőségét. Úgy gondolom, hogy gyakorlati lehetőséget, gyakornoki státuszt, diákmunkát, vagy más effélét (pl. határozott idejű szerződést, projektmunkát, kölcsönzött státuszt) sokkal könnyebb találni, mint elsőre, "igazi főállást".

100-ból és 10-ből is egynek, 'A kiválasztottnak" kell lenni - persze, az előbbinek tízszeres az esélye, de amit meg sem próbál az ember, abból nem lehet siker. Hiszek abban, hogy a munkaerőpiac realitásait figyelembe kell venni, de csak az egyéni kompetenciák tükrében, a képességeket, élethelyzetet és motivációt (erőt, kitartást) is mérlegre téve! A pályakezdés maga a lehetőségek tárháza: Itt még szabad "tévelyegni", sőt érdemes "vándorolni", önmagunkat több különböző helyzetben kipróbálni, megmérni, megtalálni. A bolognai rendszer erénye, hogy az alapképzés után van esély, lehetőség a gyakorlati tapasztalatszerzésre, s abban bízom, sokak számára adatik meg a lehetőség, hogy mielőtt master képzésre jelentkeznének, hosszabb-rövidebb ideig "munka-próbát" tegyenek. S akkor sincs baj, ha olyan jól sikerül a "próba", hogy ott ragadnak, s a tanulást csak néhány év kihagyás után, munka mellett folytatják majd. Sokkal jobb ez, mint 27-28 évesen, a tanulástól besokalva, több félévet csúszva még mindig nappali tagozatos egyetemistaként, szülők által eltartottként magyarázgatni, hogy "tévedtem, én nem is akartam ... (tetszőlegesen behelyettesíthető képzési irány) lenni".

Végezetül hadd idézzek Paulo Coelhotól egy megfontolásra érdemes gondolatot: "Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk, a legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni, mert az észérvek általában megpróbálnak eltántorítani minket az álmainktól, mondván, hogy még nem jött el az idő. Az ésszerűség fél a vereségtől, az ösztönösség viszont élvezi az életet és a kihívásait."

2009. március 23. 18:02 | tothevamaria

Kommentár (0)

Keresés