Olyan állásra pályázik, amihez megfelelő szakmai kompetenciával rendelkezik? - Tapasztalatom szerint igen sok hosszabb távon is sikertelenül pályázónál ez jelenti a valódi korlátot. Gyakran nemcsak céget (munkáltatót), szektort (iparágat), hanem munkakört, vezetői szintet, vagy szakmát akarunk váltani... Gyakran megalapozatlanul, ötletszerűen, releváns, konvertálható munkatapasztalat nélkül. Előfordul, hogy gyakorlattal meg nem erősített, sokszor el is avult régi diplomák kerülnek elő, mint hivatkozási alapok, kapaszkodók. S mind többször: Újonnan megszerzettek, esetleg mégcsak éppen megkezdett tanulmányok, köszönhetően pl. outplacement keretében volt munkáltató vagy munkaügyi központok, esetleg nonprofit szervezetek által finanszírozott átképzési programoknak vagy saját érdeklődés és ambíció alapján kezdeményezett és finanszírozott posztgraduális tanulmányoknak. Sajnálatos módon néha rossz a választás, mert nem valós munkaerő-piaci igényen alapul (nincs hiány a szakmában, kevés az állás), vagy a jelentkező nyilvánvalóan alkalmatlan a szakmára... S vannak olyan szakmák, amiben ugyan nagy a kereslet, de legalább ennyire nagyok és összetettek az elvárások, s a verseny is (pl. sales).
Reálisak-e az új állással, hirdetővel, munkáltatóval szemben megfogalmazott elvárások? - Bizony, ezen is könnyű elvérezni! Előfordul, hogy rosszul határozzuk meg bérigényünket. Tipikus csapda: Hosszú és elismert munkaviszonyt követően, relatíve magas pozícióban elért bér és egyéb juttatási csomaggal a hátunk mögött, váratlanul és kényszerűségből kell állást keresni... s elvi kérdést csinálunk abból, hogy az új helyen, már a belépéskor minimum ugyanannyit megkapjunk. Vagy megtévesztő a munkakör megnevezése: Ami az egyik cégnél elég a menedzseri szinthez, az egy másiknál bizony kevés lehet. Ördögi körbe zárjuk magunkat például rugalmatlanságunk miatt: – A cég telephelyet váltott, s emiatt kényszerű a váltás. Nem vállaljuk sem az utazást, sem a lakóhelyváltást (még akkor sem, ha ehhez támogatást is kapnánk). Mereven ragaszkodunk a szakterületünkhöz, iparágunkhoz is...
Talán a legfájdalmasabb, s egyedül alig felismerhető, kezelhető: Munkaképességet érintő egészségi és/vagy magánéleti problémák – Tartós betegség, megváltozott munkaképesség, családtag súlyos betegsége, haláleset, válás, vagy egyéb személyes probléma miatt - az általánosan tolerálhatónál hosszabb távon se - tudjuk ellátni feladatkörünket, legyenek ennek fizikai, lelki vagy mentális okai. Görcsösen ragaszkodunk a munkakörünkhöz, szintünkhöz...
2009. április 18. 23:08 | tothevamaria
Kommentár (0)Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.
Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.