HR Blog

Karrier

Túlsúlyos üzenetek

Szakmai tevékenységünkben, munkahelyünkön testestül-lelkestül jelen vagyunk, annak minden támogató és gátló tényezőjével egyetemben. Külsőnk, erőnlétünk, testi adottságaink éppúgy meghatározóak, mint ahogy belső, személyes tulajdonságaink. Alapját képezik szakmai kompetenciáinknak, s az itt végbemenő átalakulások megsokszorozzák, vagy éppen ellenkezőleg, látványosan lerontják szintjüket. Mint ahogy belső tulajdonságaink együttesen fémjelzik személyiségünket, itt is az összbenyomás számít, miközben pontosan érzékeljük, hogy milyen kényes is az az egyensúly, amire építkezhetünk. A testi változások, legyenek akár drasztikusak, akár nagyon lassúak, előbb-utóbb érintik munkaképességünket, hatékonyságunkat.

Az önismeret, az önelfogadás, az önfejlesztés fontos fokmérője, hogy miként viszonyulunk a tükörben magunkról látott képhez, s mint bánunk testünkkel, adottságainkkal, s az ezzel igen szoros korrelációban lévő egészségi, fittségi állapotunkkal, életkorunkkal. Már a fogantatáskor, s majd a magzat- és gyerekkorban sok minden eldől, részben a genetikus program, részben a külső-belső hatások eredőjeként. Minél erősebb akarattal rendelkezünk, s minél nagyobb a magunk felett gyakorolt kontroll, annál nagyobb mértékben válunk felelőssé erőforrásaink, így külső adottságaink menedzselésért is.

A testalkat, a testsúly, a testtartás és - talán meglepő módon - a színeink azok, melyek meghatározóak a felületes szemlélőben kialakuló első benyomásban. A sziluett, az alak, a tartás – ha erősebb a kisugárzás, akkor átszínezve, ha kevésbé, akkor színtelenül. Gondoljunk csak arra, hogy s mint kezdünk hozzá egy ismeretlen személyleírásához: nagydarab, no nem kövér, inkább erőteljes testalkatú, egyenes tartású, dús, fekete hajú férfi… ugye, már látjuk is magunk előtt?

Szakmai alkalmasságunk szempontjából vannak olyan jellemzők, melyek korlátokat szabnak és lehetőségeket teremtenek, következésképpen egyes szakmákban esélyt növelnek: pl. testi erő, jó kiállás, állóképesség, s olyanok is, melyek inkább csökkentik: hanyag tartás, testi gyengeség … s igen, a túlsúly is. Ez utóbbival foglalkozzunk kicsit részletesebben, hiszen örök dilemma, sokszor tabutéma, mennyit mutat a mérleg. A néhány kiló felesleg, pláne ha ettől nem veszítjük el mozgékonyságunkat, még nem korlátoz, akár derűsebbé, teherbíróbbá, „gömbölyűbbé” is tesz. Orvosilag, genetikailag és mentálisan azonosíthatóan van egy határ, amit túllépve már gátat, akadályt, s valóban a munkavégzésben közvetlenül is nehézséget, s ebből adódóan nehezíti munkavégzésünket a túlsúly. Megterhelővé válik az állás (gerincproblémák), az ülés (dagadnak a lábak), lassul a mozgás (járás), kisebb erőfeszítés is hangos szuszogással jár (pl. lépcsőzés). Bizonyos mozdulatok nehézkesek vagy végrehajthatatlanok (pl. lehajolni a leesett dolgokért), kényelmetlen vagy hordhatatlan a formaruha, szűk lesz a munkavégzéshez biztosított tér (munkaasztal környéke, átjárók).

Kevés az a szakterület, szakma, ahol deklarált, s személyiségi jogokat, esélyegyenlőséget nem sértő elvárásként fogalmazhatók meg a testsúlyra, a testmagasságra vagy a testalkatra követelmények, s a kiválasztási és teljesítményértékelési procedúra része lehet ennek ellenőrzése (pl. táncművészet, versenysport, cirkusz, divat, repülés, harcászat).

A munkaerő-piacot elemző újságcikkek (főként amerikai, indiai példákra hivatkozva) is azt erősítik, hogy egyes pozíciókban (pl. vezetői, menedzseri kör, ügyfélkapcsolatok, marketing, HR, informatika) a népességi átlaghoz képest lényegesen kisebb a jelentős túlsúllyal foglalkoztatottak száma, s ez elsősorban nem a toborzás-kiválasztásban érvényesített szelekciónak, sokkal inkább a munka jellegéből, a tudatosabb életvezetésből, erőteljesebb teljesítménykontrollból fakad.

2009. április 2. 18:04 | tothevamaria

Kommentár (1)

Mo. ebből a szempontból nyugati: itt is jellemzően a vékonyabb alkatokat preferálják 80%-ban tudat alatt az emberek. Keletre érdekesebb a kép: egy vezető (természetesen férfi) legyen 100kg körüli, mert az ott stabilitás gondolatával párosul (néhéz is lenne megmozdítani). Más megint az elvárás a vezetők felé nyugaton és keleten: mit illik vacsorázni, mennyit inni, enni. Ez is meghatározza az alkatot. Viszont az ocsmányan elhízott ember mindenütt egyet jelent: akaratgyengeségeséggel párosuló önsajnálat --> komplexus, ami képtelenné teszi az egyént stratégiai szerepkörben való megfelelésre. Enter-nyomogató meg van elég.

Godot , 2009. április 3. 09:56


Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:

Kérjük írja be a baloldali számot!

Bemutatkozás

Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.

Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.