hrblog.jobline.hu

Toborzás

Meglátni a lehetőséget

Fejforma, arcvonások, tekintet – igen, amikor már nem távolból, felszínesen szemlélődünk, önkéntelenül is a fejre, arcra, tekintetre, s aztán a további részletekre, állra, homlokra, szájra fókuszálunk, s keressük benne – vérmérsékletünk szerint különböző sorrendben – a derűt, az érdeklődést, a megértést, a bizalmat, harmóniát, s igen, a szépséget, az értelmet és érzelmeket is.

Ne tartsunk attól, hogy fontos, érdemi, s valóban szakmai feladatról azért maradunk le, mert nem találtattunk elég szépnek. A toborzási - kiválasztási folyamat tétje nem több, nem kevesebb, mint megtalálni a lehetséges jelöltek közül a legmegfelelőbbet. Az elvárások egy része nehezen deklarálható, s szubjektív mércéhez kötött. Nekünk mégis legalább egy paraméterben jobbnak kell lennünk a többi jelöltnél, miközben egy igazán fontosban sem lehetünk rosszabbak az elvártnál.

Mi, kiválasztást koordináló HR-esek sokszor tapasztaljuk, hogy a végső döntésbe bevont szakmai vezetők a bemutatott, előszűrés alapján alkalmasnak tartott jelölteknél igen gyakran nem a szakmaspecifikus kompetenciákat, hanem a bennük rejlő lehetőséget, többletet, színt keresik.

Gyakran meg is fogalmazzák, a kisebb tudáshiányt vagy metodikai ügyetlenséget könnyebb ellensúlyozni, mint érdeklődést, bizalmat kelteni. Vagyis a belülről fakadó, „sugárzás” (pl. tudásból, érdeklődésből, optimizmusból, vitalitásból, kedvességből eredő) az, ami előnyt hozhat.

2009. április 3. 15:24 | tothevamaria

Kommentár (0)

Keresés