Gyakran feltett kérdés, hogy írjunk-e hobbiról, szabadidőről a szakmai önéletrajzban, motivációs levélben. Van-e "jó hobbi", előnyt biztosító szabadidős program? Valljuk be az "unalmas igazságot" (ld. pl. szeretek olvasni, kirándulni) vagy az esélyt esetleg "kockázatossága miatt csökkentő különlegességet" (pl. motoros sárkány) vagy éppen "divatjamúlt bélyeggyűjtést". Részletezzük-e, avagy maradjunk meg a puszta említésnél?
A szűken vett munkában, a tágabb jelentéssel bíró szakmai tevékenységben, s a szakmaiság által generált kapcsolatrendszerben személyiségünk egészével veszünk részt. Nemcsak szűken vett szakmai kompetenciánk (szaktudás, szakmai készségek és gyakorlat), hanem azt kiegészítő személyes, társas és módszerkompetenciáink is meghatározzák, mennyire vagyunk alkalmasak a beilleszkedésre, munkakör feladatainak elvégzésére, a másokkal való együttműködésre, a ránk háruló felelős döntések meghozatalára... Képesek vagyunk-e alkalmazkodni szervezeti kultúrához, munkafolyamatokhoz, szabályokhoz, vezetőkhöz, beosztottakhoz, partnerekhez... Bírjuk-e a majd a terhelést, stresszt, monotóniát. Találunk-e akár hosszabb távra szólóan is elég motivációt (pl. önmegvalósítást, alkotást vagy éppen biztonságot) a munkakörben, s annak szervezeti keretei közt.
A komoly elköteleződést igénylő hobbi igen sokat elmond rólunk: képességeket igazol, értékrendünkről árulkodik, prioritásainkba, életmódunkba, időgazdálkodásunkba enged betekintést. Majd minden szakmában jól jön az, hogy képesek vagyunk valamiben elmélyülni, kitartani.
2009. június 3. 13:06 | tothevamaria
Kommentár (2)Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.
Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.
Most nem kérdőjelezném meg szaktudását, ami rendkívül egyszerű, kicsinyes dolog. Bár tény, hogy nyelvész létére kis betűvel kezdett egy mondatot:)).
Azonban azt javaslom tekintsen túl az ön által választott tudományág határán, és lássa meg, hogy a humánerőforrás-menedzsment nem olyan, mint a nyelvészet. Míg utóbbiban egy kérdésre általában egy helyes válasz van, előbbiben, mivel különböző emberekről, szituációkról van szó, inkább csak irányokat, javaslatokat lehet megfogalmazni.
Az utolsó bekezdést én úgy értelmezem, hogy érdemes beleírni a komoly hobbit az önéletrajzba, mert sokat elárul rólunk. A különleges hobbinak pedig olyan előnye is lehet, hogy a sok jelentkező közül könnyebben megjegyzik az érdekes tevékenységet üző embert.
Nem válaszolt a saját kérdésére... most akkor igen vagy nem?
Miért ír? Azért, hogy legyen egy újabb blogbejegyzés vagy hogy, leírhassa, azt hogy „módszerkompetenciáink”, ami valóban szép szó... Munkavállaló legyen a talpán, aki a soksoros mondatait értelmezni tudja. A „szakértelem” (?) az egy dolog, ennek az átadása – az írni tudás meg egy másik. Ha valami nem megy, kérjen nyugodtan segítséget.
J. Anna (nyelvész)