HR Blog

Karrier

A tökéletességre törekvés

számos szakmában, hivatásban elvárt, keresett tulajdonság, ami koncentrált figyelmet, szőrszálhasogató pontosságot, a részletekre való odafigyelést igényel, pl. restaurátor, optikus, órás, monitor, kontroller, minőségirányító, gyógyszerész, statikus... A hibátlan elérése és/vagy a kivételes, a kiemelkedő megvalósítása áll törekvéseik középpontjában. Számos területen a szakma mesterének tekintik azt, akinél a tökéletességre törekvés kiemelkedő kreativitással is párosul: pl. építész, vegyész, cukrász, borász, asztalos...

Számos munkakörben a gyorsaság, a döntés- és reakcióképesség fontosabb, mint a tökéletességre törekvés. Akár ugyanazon a pályán is hozhatunk példát erre is, arra is: A traumatológustól (baleseti sebésztől) joggal várják el a sérültek a túlélés esélyének reményében, hogy prompt döntést hozzon, s cselekedjen, míg a plasztikai sebészetben a páciens a tökéletességre vágyik. A stratégiai vezető erénye, ha képes a dolgokat komplexitásukban, perspektívikusan szemlélni, az apró részletekkel való bíbelődés helyett átfogóan elemezni, értékelni, s dönteni. Ezzel szemben a szakértőtől, specialistától a legapróbb részletekben rejlő hibának, ellentmondásnak, lehetőségnek az észrevételét igényeljük, tudjon korrigálni, feloldani, illetve kihasználni.

A tökéletesség hajszolásának veszélyére több pszichológus is figyelmeztet: Hamachek szerint például a perfekcionisták „egyvégtében abban az emocionális lében főnek, melyet ők maguk kotyvasztanak szünet nélküli tépelődésükkel, hogy vajon a megfelelő dolgot cselekszik-e”, míg Hollender fogalmazásában, az a személy, aki kényszeresen törekszik a tökéletességre, „úgy éli életét, mintha a termelőfolyamat végtermékének minőségellenőre lenne”. Horney számára a perfekcionizmus nem más, mint „a muszájok zsarnokuralma”. (Az idézetek forrása: Shafran, R., Cooper, Z., Fairburn, C.G. (2002): Clinical perfectionism: a cognitive behavioural analysis. Behaviour Research and Therapy. Volume 40. Issue 7. 773–791.).

Végezetül: A tökéletességre törekvés hajszolása igen komolyan veszélyeztet(het)i társas, családi, baráti kapcsolatainkat. Főként szülőként óvakodjunk attól, hogy ne tegyünk nagyobb terhet gyermekeink vállára, mint amit koruk, adottságaik és terhelhetőségük elbír.

2009. augusztus 14. 16:41 | tothevamaria

Kommentár (1)

Szerényebben fogalmaznék.
Szerintem elég, ha mindenki megpróbálja magából kihozni a maximumot.

Kis Janka , 2009. szeptember 11. 17:40


Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:

Kérjük írja be a baloldali számot!

Bemutatkozás

Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.

Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.