HR Blog

Karrier

Nem tudom

mit szeretnék csinálni: Engem munkára neveltek, az elmúlt 20-25 évben dolgoztam több különböző iparágban, diplomámnak, nyelvtudásomnak, elszántságomnak köszönhetően fontos, felelősségteljes pozíciókban. Ha jól meggondolom, egyiket sem "megálmodtam", csak a látókörömbe került, megpályáztam, s engem választottak... aztán beletanultam, sokat és eredményesen dolgoztam, elismertek, de aztán történt valami (pl. átszervezés, összevonás, új megbízás vagy a magánéletemben változás), mely továbblendített... Mostanra ért meg bennem az elhatározás, hogy úgy akarok váltani, továbblépni, hogy nekem való legyen a feladat, tartalmas, értelmes, lelkesítő... De a legnagyobb gond, hogy én magam se tudom... - Nagyjából, csak a felvetett problémát idéztem.

Más az életkor, az élethelyzet, de a probléma fókusza itt is hasonló: 30 felé közelít, s mostanában nem találja a helyét. Pedig tinédzserként, friss diplomásként még pontosan tudta, mit is akar csinálni. Ő választotta a gimit, aztán a főiskolát, s a szakot is. Pörgött, már a diák évek alatt is dolgozott, nem muszájból, hanem inkább kíváncsiságból, ambicióból. Végzés után az első munkahely profilba is vágott... de még sem érezte ott jól magát. Elbizonytalanodott, talán önbizalma is csökkent a sok, olykor irreálisan nagy felelősséggel járó feladatok miatt, s biztonságosabb terepre, de egész más szakmába váltott, a jobb munkakörülmények, nagyobb fizetés is ösztönzte... Most a többedik, hasonló profilú cégnél van, már több mint két éve, munka mellett tanul is, de még sem érzi azt, hogy pont ott vagyok, és az a munkám, ami igazán nekem való... talán vissza kellene térnem az eredeti szakmámhoz?

S egy harmadik esetben is: Bölcsész diploma, doktori (phd) fokozattal megfejelve, plusz levelezőn frissen megszerzett nemzetközi kapcsolatok diploma, sokszínű és erőteljes nyelvi kompetenciák... Munkatapasztalatként tanszéki projektekbe való bekapcsolódás, hazai és külföldi konferenciák, tanulmányutak... és a bizonytalanság, hogy nincs se erőteljes vonzódás sem az egyik, sem a másik pálya iránt, persze releváns állásajánlat sem igen...

S még folytathatnám a sort... A közös bennünk, hogy jó képességeik és személyes tulajdonságaik ellenére is elbizonytalanodtak: Mi az a munka, hivatás, amiből meg tudnak élni, amiben nemcsak eredményesek, hasznosak tudnak lenni, hanem a rátalálás, a "nekem való feladat" örömét hosszabb távon is megadja.

Elsőre két kötelező olvasmányt, méghozzá egy régebbit, s egy újabbat ajánlottam szíves figyelmükbe: Csíkszetmihályi Mihály: Az áramlat (Flow), illetve Randy Pausch: Az utolsó tanítás című művét. Ezek egyike sem karrierkönyv, s nem is önismereti. De mindkettő adhat olyan fogódzókat és kilátópontokat, melyek segíthetik a saját profil megtalálását.

S persze, az olvasás mellé vagy után, feladatot is javasoltam: Mindennapjai változatásságától függően 1-2-3 hétig naplózza és osztályozza valamennyi tevékenységét. Méghozzá ne visszatekintve, a nap végén végiggondolva, hanem óráról órára (s még jobb, ha ennél szűkebb intervallumokat választ, de a ritmust azt szigorúan tartja). Nem kell mást tenni, mind röviden feljegyezni, éppen mit csinál, s hogy érzi magát (válasszon 4-6 kulcsszót, melyeket - vármérséklete szerint - skálába rendez, hozzá számot rendel. Ne egyszerűsítse le a szimpla jó-ra meg a rossz-ra, hanem árnyalja. A Flow című könyv majd segít, hogy érdemi kulcsszavakat találjon).

Folytatom!

2009. augusztus 7. 10:29 | tothevamaria

Kommentár (1)

engem 36 éves koromban leszázalékoltak. sokat sírtam emiatt. most 12 év után elvették a rokkantsági nyugdíjat, így nem tudok mit kezdeni magammal. most egy boltban dolgozom, ami nem életem álma. ha eladó lennék, oké, de csak tedd ide, tedd oda típus vagyok. és csak nyárig szól a szerződésem. addig amíg kapja rám a támogatást. én eldolgozom, de nem éhbérért. a lakást nekem is fel kell tartanom, vagy újat kell szereznem. így gondolkodjon a FIDESZ. sajnos nekem nincs mit befizetnem, de a lakásom veszélyben van. egyedül vagyok, az igaz, de nem a saját hibámból. én egészségügyi okokból nem tudok gyermeket vállalni, és a korom miatt sem. 50 éves vagyok. elvégeztem az ecdl tanfolyamot eredményesen, és mégsem találok értelmes munkát. ha azt akarják, hogy dolgozzunk, biztosítsanak munkát!

tamási olga , 2011. január 28. 19:21


Név:
Email:
Honlap:
Hozzászólás:

Kérjük írja be a baloldali számot!

Bemutatkozás

Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.

Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.