hrblog.jobline.hu

Állásbörzék margójára

A tegnapi és a mai napot a Műegyetem állásbörzéjén karriertanácsadással töltöttem, itt kb. tizedik alkalommal. Ha jól meggondolom, ez már maga a "történelem": öt éve még az inetrjúfülkém elfért az aulában, a Jobline standja mellett, a résztvevők mindegyike végzés felé haladó, vagy frissen végzett mérnök, sőt több egyetemi tanár, még tanszékvezető professzor is bekukkantott, érdeklődve, hogy kinek és miben tudunk tanácsot adni. Emlékszem, volt olyan végzős, aki azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy a karrierépítés szempontjából mi a hasznosabb, bent maradni az egyetemen Phd-programra, avagy elfogadni az OTDK munka alapján felajánlott multi gyakornoki programját, avagy megpróbáljon külföldön találni munkát vagy ösztöndíjat. Más meg azzal, hogy kell-e, érdemes-e harmadévesen már szakmai gyakorlati helyszínt, vagy akár diákmunkát keresni... Az évek során egyre magasabbra, s egyúttal eldugodtabb helyre került a fülke, az idén a színházterembe, s a többség csak a Jobline munkatársainak kíséretében ért célba: számítógépek és játékasztalok mögött két kilincs nélküli fekete ajtóból kellett kiválasztani, hogy melyik nyílik, rajta tollal írt felirat - "Csendet kérünk" - oldotta a feszültséget, majd a terembe belépve hatalmas sötétség, amit reflektorszerű lámpa fénykévéje orientált a fülke felé. Aki korábban érkezett, sötétben, egymásra rakott székekre ülhetett. A két nap szokás szerint gyakorlatilag minden időpontjára volt jelentkező, sőt az első nap "túlóráztunk". Az összes tanácskérő közül 1 mérnökhallgató (első éves), no még egy műegyetemista (de ő közgazdász), a többiek 19-54 éves korosztályból kikerült, igen változatos szakmai profillal, élethelyzetben, ambícióval. Bízom benne, hogy az idén is a többség elégedetten lépett ki a fülkéből, kapott néhány használható ötletet, bíztatást.

Hadd mesélem el - persze azonosító adatok nélkül - a szívemnek legkedvesebb történetet! Három hete a Corvinus állásbörzéjén kezdődött: elszontyolodva érkezett hozzám néhány éve végzett, tanulmányai befejezése után külföldön nyelvtudását tökéletesítendő, magát  babysitterként elartani akaró fiatal. Külföldön érte a váratlan rosszullét, melynek következtében hosszabb ideig tartó rehabilitáció után, megváltozott munkaképességűként most már itt Bp-en keres(ett) szakmai és személyes kompetenciáinak, derűs, nagyon kedves személyiségének megfelelő állást. Amikor először találkoztam vele, több hónapnyi sikertelen próbálkozás volt mögötte. Elmondta, hogy a pályázatában nem merte feltüntetni állapotát(amíg megtette, még választ sem kapott jelentkezéseire). Be is hívták több interjúra, de az első fordulón sose jutott túl. Tanácsoltam neki, bátran, emelt fővel vállalja korlátozottságát, ami egyébként a képzettségének megfelelő munkakör betöltésében amúgy sem akadályozza. Kivételesen könnyű helyzetben voltam, mivel állításomat a helyszínen bizonyítani is tudtam: olyan cégek standjának azonnali felkeresését javasoltam, melyekről tudtam, hogy élenjárnak, mint "befogadó munkahelyek". Ma egy kedves mosolyú, csollogó szemű lánnyal találkoztam, aki azért jött, hogy elmesélje, túl van egy multinacionális vállalat kiválasztási eljárása második fordulóján... 

4 kommentár | 2006. november 30., csütörtök | Történetek | tothevamaria

A háromlábú szék biztonsága

Kislányként kedvenc tartózkodási helyem nagypapám faragója volt. Ha nagyon erősen rágondolok, még most is érzem a frissen gyalult fa illatát, tenyerem alatt simaságát, s látom az évről évre újonnan elkészülő, velünk, unokákkal együtt növő székeket. Már iskolába jártam, amikor szöget ütött a fejemben, s persze nem hagyott nyugodni a kérdés: miért háromlábú a szék? Megkérdeztem a nagyobbakat, volt is számtalan ötletük, de a helyes választ csak nagypapa mutatta meg: Kivittünk a kertbe a háromlábú mellett egy négylábú sámlit is. Letettük a földre, a zöldséges ágyás mellé. Mondta, hogy üljek rá előbb az egyikre, majd a másikra. A sámlival rögtön feldőltem, de a háromlábú az igen, állta a sarat annak ellenére, hogy az egyik lába bemélyedt a földbe. Megismételtük a próbát a járdán, meg az árokparton, de a háromlábú sose billegett (legfeljebb a lapja állt ferdén). Jó pár évvel később, egyik professzorunk mutatta be számtalan példán, hogy a megbízhatóan működő rendszerek többsége három (esetleg 3X3 vagy 3X3X3) ponton van alátámasztva…
 
Néhány hete merült fel a HR-blog-írás ötlete, melynek szakmai alapját remélem az évek során több ezernyi megválaszolt álláskeresőtől érkezett e-mail, HR / karrier témában megtartott előadás, ezernyi interjú, személyes konzultáció, nagyléptékű projektben való közreműködés, szakmai publikáció, kialakult kapcsolatrendszer. Mivel a három szóból kettővel (HR és írás) jó barátságban vagyok, utánanéztem alaposan a harmadiknak is. Olvasgattam szakmai és magán jellegű blogokat, névvel vagy anélkül írottakat, kerestem mögöttük az alkotót, no meg az érdemben hozzászóló olvasót. Így alakult ki a nevemmel vállalt, HR-eseknek és karrierépítőknek egyaránt szóló HR szakmai blog - az elinduláshoz biztonságot nyújtó - három lába: karrier, toborzás és kiválasztás.

Karrier / karrierépítés / karriermenedzsment: ennek kapcsán olyan, látókörömbe került kérdésekről szeretnék véleményt mondani, amik adott életpálya szakaszban (pl. pályakezdők, középkorúak), élethelyzetben lévők (pl. Gyesről visszatérők, rész-munkaidős), illetve a velük foglalkozó szakemberek számára ad(hat) muníciót.

Toborzás hagyományos és újszerű módszereiről, eszközeiről, csatornáiról, konkrét kérdések, felvetések, események kapcsán. Ennek keretében lesz szó a pályázati anyag (pl. szakmai önéletrajz, motivációs levél, fotó, referenciák) összeállításáról éppúgy, mint annak bírálatáról. Törekszem rá, hogy a különböző csatornákon hozzám beérkezett kérdésekre mások számára is hasznosítható tipikus válaszokat adjak.

Kiválasztási stratégia, folyamat elemzése, módszerek és eszközök számbavétele, az alkalmazás jogi, etikai szabályozásának kérdései.

Örülnék, ha a blogot alkalmasnak találnák a kiválasztási eljárás érintettjei (közvetítő, munkáltató, foglalkoztató, munkavállaló) a különböző álláspontok feltárására, közelítésére.
Tóth Éva Mária

1 kommentár | 2006. november 29., szerda | Történetek | tothevamaria

Különítse el a szakmai önéletrajzot és a kísérő/motivációs levelet

Az elmúlt öt év során a legtöbbször ezt a tanácsot adtam a hozzám fordulóknak, hadd használjam ki az alkalmat, hogy itt most "közkinccsé tegyem"!

A pályázók által beküldött anyag gyakran egyetlen, nehezen áttekinthető, feldolgozható dokumentumból áll, benne kétféle műfaj keveredik, a CV (szakmai önéletrajz) és a motivációs / kísérőlevél. Javaslom a kettéválasztást:

CV: csak a tényeket tartalmazza, áttekinthető, erőteljesen strukturált formában, felsorolásszerűen, fordított időrendben, kiemelésekkel. Fő bekezdései: személyi adatok (név, szül.hely és idő, elérhetőségek), végzettségek, nyelvtudás (nyelvenként kitérve szóban, írásban, megértésben mennyire magabiztosan tudja használni), számítástechnikai ismeret (külön kitérve a felhasználó szintre, a hardver és szoftverismeretre, alkalmazásokra), szakmai / munkatapasztalatok (pontos időtartam, betöltött pozíció, cég neve, fő feladatok felsorolása), egyéb közlendő (pl. jogosítvány, szakmai tagság, szabadidő, hobbi)

Kísérőlevél: max. 12 sor, álljon kb. 3-4 elkülönült bekezdésből, melyek: hivatkozás, hogy milyen állásra is jelentkezik (max. 2 sor, pozíció vastagon szedve), összefoglalva az ön személyes kompetenciái (tudás és tapasztalat, képességek, készségek, motiváció, max. 4-5 sor), majd 2-3 sorban arról írjon, hogy mi vonzza az adott céghez, pozícióba. Zárás, dát. aláírás, mellékletek felsorolása - s mindez frappánsan megfogalmazva, ami mutatja, hogy Ön gördülékenyen fogalmaz.

0 kommentár | 2006. november 29., szerda | Toborzás | tothevamaria

Ötletek GYES-ről visszatérőknek

Megértem, hogy egyszerűbb helyzetben volt néhány évvel korábban, szingli álláskeresőként, de a jó háttér, személyes kompetenciák, végzettség, szakmai tapasztalatok most is Ön mellett szólnak, ha felismeri és megfelelő módon prezentálja.
Kezdje máris!
Először is készítse el profi karrierdossziéját: legyen benne több nyelvű, „ütős” szakmai önéletrajz, motivációs (kísérőlevél), jó fénykép, referenciák (ezeket mindenképpen gyűjtse csokorba: olyan volt főnökei, szakmai partnerei, akik kiállnak Ön mellett, tényekkel tudják alátámasztani az Ön személyes hatékonyságát). A CV-be javaslom, hogy ne írjon családi állapotáról, utolsó munkahelyét mint folyamatot jelenítse meg. A kísérőlevélben, esetleg csak a személyes találkozón, az interjún essen szó arról, hogy kisgyermekes anyaként keres munkát (ott se bonyolódjon hosszas magyarázkodásba, ha jól kezeli, akkor a másik fél is kevésbé fog aggódni).
Nézzen szembe önmagával, elemezze karrier és magánéletének rövid és középtávra szóló céljait, prioritásait, lehetőségeit! Határozza meg egy elképzelt átlagos napját, hetét, hónapját, évét - időbeosztás, kötelezettségek, mozgástér, ambíciók, vágyak és lehetőségek... legyen módszeres és következetes, mert ha csak nagyjából, fejben játsza le, pont a lényeges pontokat nem fogja látni. Szembesítse mindezt ismerősei, barátai, volt munkatársai életvitelével, lehetőségeivel, gondjaival... Ön korábban azért is volt sikeres, mert valószínűleg pontosan fel tudta mérni, hogy mindennek ára van, s a dolgok a munkaerő-piacon is ár-érték arányban realizálhatók...
A hirdetések figyelése mellett fektessen időt a személyes kapcsolatok építésére, regisztráljon internetes álláskeresőbe, közvetlenül küldje el érdeklődő jelentkezését cégek honlapjai állásrovatába, adatbázisába is.
Hol kezdje? - A "családbarát munkahelyek" közt elsőként, majd azokon a területeken, ágazatokban, ahol kapcsolatai, tapasztalatai vannak. Javaslom, hogy nézzen szét a rész-munkaidős, pl.  call centeres, értékesítői, marketinges, pr területeken, mert itt gyakoribb a rugalmas munkaidő beosztás - ami Önnek ebben az élethelyzetben kifejezetten előnyös lehet.

0 kommentár | 2006. november 29., szerda | Karrier | tothevamaria

Amit kitűzünk magunk elé, az a karriercél

Előttünk lebeg, melyhez döntéseinkkel, elért eredményeinkkel néha közelebb, máskor távolabb kerülünk. Legyen jól meghatározott, azaz ne csak azt definiáljuk, hogy mit szeretnénk elérni, hanem annak nagyságát, mértékét is. Legyen elérhető és reális. Nyugodjon valós alapokon, vegyük számba adottságainkat és képességeinket, környezetünk és a munkaerőpiac adta lehetőségeket. Készítsünk cselekvési tervet, azaz ne csak a célt, hanem a hozzá vezető utat is határozzuk meg, méghozzá lépésekre bontva. Fogalmazzuk meg részcéljainkat is! Legyünk elszántak és következetesek a célkitűzésben, ugyanakkor rugalmasak és nyitottak a cselekvési program kidolgozásában és megvalósításában.
Ne csak a távoli jövőbe nézzünk, tervezzük rövid és középtávra is! . „Aki nem néz a lába elé, az könnyen megbotlik”. A rövid távú tervek a mában, a realitásokban gyökereznek. A következő lépésről (döntésről) szólnak. Aktivizálnak, kimozdítanak a holtpontról. Néha átmeneti megoldást, kompromisszumot céloznak meg. A rövid távú célok legyenek konkrétak, jól definiáltak és határidőhöz kötöttek. Például: június végén beiratkozom egy nyolc hetes intenzív angol nyelvtanfolyamra, hogy szeptemberben sikerüljön a középfokú nyelvvizsgám. Nézzünk egy másik példát is: ha a következő hónapban is minden hétvégén dolgoznom kell, akkor új munkahelyet keresek. A célkitűzés és a megvalósítás időben közel áll egymáshoz. A siker tudatosulásához, megéléséhez elengedhetetlen. Aki nem tűz ki (nem konkretizál) rövid távú célokat, az lemond arról az örömről, erőforrásról, amit elérésük okoz.
A közép és hosszú távú célkitűzések a karrier motorjai. „Aki nem néz fel, az sose lát szivárványt”. Ott lebegnek a szemünk előtt, lelkesítenek, átsegítenek a sikertelen vagy rendkívüli erőfeszítést igénylő időszakokon. Veszélyes, ha hosszú távú céljaink megcsontosodnak vagy kőbe vésetnek. Változik a kor, amiben élünk, s ezzel együtt adottságaink és lehetőségeink is módosulnak. Előfordul, hogy egy baleset következtében lényeges változás áll be munkaképességünkben, s például nemzetközi tolmácsi karriercélunkat fordítóivá kell megváltoztatnunk. Bánjunk óvatosan a megfogalmazásukkal: hagyjunk esélyt alternatíváknak, kisebb-nagyobb módosulásoknak. Például megvalósította (vagy talán túl is teljesítette) karriercélját az a fiatalember, aki egyetemistaként rendezői terveket dédelgetett, s most egy konferenciaközpont kreatív vezetője.
A célkitűzés a tudatos karrierépítés alapja. Nem ad hoc jellegű egyszeri felbuzdulás, hanem egy meg-megújuló folyamat, melynek kontrollálása önismeretet, tájékozottságot és rendszerességet igényel. Eredménye a karriercél (rövid és hosszú távú célok összessége, melynek frappánsan megfogalmazott változata az önéletrajzba is beírandó) és a karrierépítés programjaként szolgáló cselekvési terv (cél eléréséhez szükséges lépések és ezek ütemezése).
Nem elég elmerengeni és álmodozni céljainkról, hanem sorsfordító pillanatokban szembe kell nézni velük, mérlegelni és dönteni. Időről időre felül kell vizsgálni céljainkat és lehetőségeinket, hogy alkalmazkodhassunk az új kihívásokhoz (pl. technika, tudomány, üzleti élet fejlődése, új iparágak és munkakörök születése). Vegyük tudomásul, hogy bizonyos változások kizökkenthetik életünket, karrierünket az elképzelt mederből, s ekkor megújult alapokra támaszkodva, új célokat kell kitűzni.

1 kommentár | 2006. november 29., szerda | Karrier | tothevamaria

Keresés