Tesztelünk a kiválasztási eljárás során, hiszen szeretnénk objektíven megmérni, s összehasonlítani a jelölteket... Kapunk is eredményeket, jókat, rosszat, többnyire azzal összhangban lévőt, amire az interjú alapján számítottunk. S igen, néha meghökkenünk, mert a torzítási skála értéke lényegesen alacsonyabb, mint az kívánatos...
Aki nem ismerős a tesztek vilgában annak röviden: a torzítási skála azt tükrözi, hogy a válaszadó mennyire volt nyílt és őszinte a kérdőív kitöltése során. A skála értékei 1-től 10-ig terjednek, a magasabb érték nagyobb őszinteséget tükröz.
Van, aki ebben az esetben nemcsak a teszt eredményét nem veszi figyelembe, hanem a jelölttől is elbúcsúzik (túl kockázatos a beválasztása).
Találkoztam már olyannal is, aki "észre sem veszi" a figyelmeztetést, ha "jó az eredmény", akkor viszi tovább a kitöltőt a kiválasztás következő fordulójába (pl. AC-be)...
S van, aki soron kívül behívja a jelöltet, s tételes "kikérdezésnek veti alá". Vagy más csatornán kutat tovább, például referenciát kér, s abból von le következtetéseket. S a kapott információk alapján mérlegel, elfogadja vagy elveti a a torzítási skála figyelmeztetését, kizárja vagy viszi tovább a jelöltet... Én a személyes beszélgetéssel szoktam kezdeni, melynek során őszintén feltárom, mit mutatott a skála, s kérem erről a jelölt véleményét, hagyom beszélni... S persze nemcsak az elmondottakat, hanem a reakciókat (testbeszédet) is figyelem, mérlegelem. 10-15 percnyi monológ után - megérzéseim alapján - teszek csak fel konkrét kérdéseket...
Hogy mi lesz a vége? - Hol ez, hol az, talán többször a nem!
2 kommentár | 2007. október 26., péntek | HR-szakma | tothevamaria
Óvjuk, dédelgessük, fejlesszük - mert ez nemcsak jó nekünk, de elemi érdekünk is. Konvertálható tőkeként számolhatunk vele szakmai pályafutásunk építése, a hőn áhított vállalati ranglétrán való araszolgatás, illetve álláspályázatok során. Kapcsolatépítés, vezetés, de sikeres értékesítés is alig képzelhető el nélküle.
Óvni, fejleszteni csak azt lehet, amiról tudomásunk van, azaz kezdjük azzal, hogy azonosítjuk! - Segít, ha megválaszoljuk a következő kérdéseket: Mit szeretnek, értékelnek bennünk mások? Milyen helyzetekben vagyunk magunkkal ragadóak? Mikor és miért éreztük azt utoljára, hogy a figyelem középpontjába kerültünk? Milyen típusú, személyiségű emberek vonzódnak hozzánk? Miért választanak ki bennünket mások? - Néha másban könnyebb felfedezni és azonosítani, majd magunkra vonatkoztatva is megvizsgálni, értékelni az egyes tulajdonságokat!
Miért és hogyan óvjuk? - Mert sérülékeny. A túlterhelés, a frusztráció, a stressz, az agresszió, de a monotónia, az üresjárat, s még inkább a kudarc gyakran elfáradást, elszürkülést, elkedvetlenedést okoz, kisebb vagy nagyobb mértékű magunkba forduláshoz, bezárkózáshoz vezethet. Vagy épp ellenkezőleg, a felfokozott életritmus, a siker, a reflektorfény, az intenzív külső hatások és elvárások olyan jegyeket erősítenek fel bennünk, amik nem a leglényegünkhöz (erősségeinkhez) tartoznak. Hajlamosak vagyunk rá, hogy erős személyiségekkel, csoportokkal való intenzív kölcsönhatás eredményeként előbb csak új szokásokat, gesztusokat vegyünk át, majd már gondolkodásunkban, megoldásainkban is ezeket kövessük. Elemi érdekünk, hogy a legnagyobb rohanás, pörgés közt is szakítsunk magunknak időt a pihenésre, töltekezésre, gondolkodásra (önvizsgálatra). S tegyük fel rendszeres időközönként magunknak a kérdést: Jól vagyok, jó úton járok?
Dédelgetni? - Miért is ne! Tudatosan keressük és becsüljük meg azok társaságát, akik közt nemcsak az időt mulatjuk, de fel is pezsdülünk, szellemi, lelki és igen, akár fizikai értelemben is megújulunk, kiteljesedünk. A jó emberi közegben történő megmerítkezés olyan, mint a legtisztább tengerben, ragyogó napsütésben történő fürdőzés. Ne hagyjuk ki, szánjunk, szakítsunk rá időt!
Fejleszteni? - Igen! De erről majd legközelebb!
4 kommentár | 2007. október 16., kedd | Karrier | tothevamaria
Már tegnap este leültem a gép elé, hogy megírjam itt a blogban, hogy igen, végre megjelent, s magam is kezembe vehettem a "Karrieriskola" könyvet, könyvemet. De aztán nem jutottam tovább a bejegyzés címénél... mert annyi féle érzés, gondolat kavargott bennem. Apró gyermekkorom óta a könyvek tiszteletében nőttem fel, s ma is úgy érzem, hogy kikapcsolódásként az egyik legjobb dolog belefeledkezni egy jó történetbe, útmutatást, fogódzót találni egy kiérlelt okfejtésben, vagy egyszerűen csak sodródni az egymásba kapcsolódó szavak áradatával. Olvastam, olvasok, amióta az eszemet tudom, szépirodalmat, ismeretterjesztőt, szakirodalmat, s inkább könyvet, mint újságot, s persze, ezerszer inkább papír és nyomdaszagút, mint monitoron követhetőt.
Évek óta írok, előadok, nyilatkozom itt meg ott, több kevesebb olvasó, hallgató és néző előtt néhány szakmailag jól körülhatárolható (ld. ügyfélkapcsolatok, call center, személyzetfejlesztés, teljesítménymenedzsment, karrier) témában. De ez itt most, valami egészen más...
Nagyon jó érzés kezembe venni ezt a szép, s igen gondosan szerkesztett könyvet, a hozzátartozó, jól működő CD-t. Különleges helyet foglal el életemben, "jutalomjáték"-ként élem / éltem meg, hiszen úgy és arról írhattam, ami szakmai és személyes tapasztalatként, hitvallásként összeállt bennem majd negyedszázadnyi munka és sok-sok személyes élmény, találkozás alapján. Nem véletlen, hogy a könyvet "Karizmatikusan önmagammá válni" fejezettel kezdtem, s "A munka - az csak munka" bíztatással zártam, arra utalva, hogy a szakmai siker csak egy esély az emberi kiteljesedéshez.
S persze, igen nagy bennem a kíváncsiság, hogy ki, mikor és milyen élethelyzetben, szándékkal veszi a kezébe, olvassa, nézi (mivel színészek közreműködésével interjúfilmeket is forgattunk) és igen, használja, hasznosítja is (a könyv fejezeteiben körüljárt témákat éppúgy, mint a CD-n megtalálható interaktív kompetenciaszótárt, hirdetéselemzőt, CV-választót és karrierdossziékat).
2 kommentár | 2007. október 4., csütörtök | Történetek | tothevamaria
Most már tényleg itt az ősz, látom ezt a hozzám beérkezett tanácskérő levelekből is! Mind több frissdiplomásnak jut eszébe, hogy pályázgatni kezdjen, legalábbis nagyobb elánnal, mint azt a nyáron tette.
Nincs is ezzel gond, hiszen a vállalatoknál is felpörög ilyenkor a toborzás, kereslet - kínálat gyorsan egymásra találhat, ha jó helyen keresik egymást... A pályakezdőknek kínált állásokat viszonylag könnyű felismerni, nem írnak elő benne több évnyi szakmai tapasztalatot, s többségében munkatársi, ügyintézői, asszisztensi, vagyis beosztott pozíciók kerülnek meghirdetésre bennük, körülhatárolt szakmai tartalommal, jól definiált elvárásokkal.
Felesleges idő és energiabefektetés nulla szakmai tapasztalattal pl. osztályvezetői, projektvezetői munkakörre beadni a pályázatot, mivel ezek mindegyike releváns szakmai tapasztalatot (min. 3-4 év), s igen gyakran bizonyított vezetői képességeket (pl. kisebb csoport felett gyakorolt vezetői, vagy legalább mentori, szakmai irányítói, szervezési, ellenőrzési tapasztalatot, min 1-2 évnyit) igényelnek.
Ne pazaroljuk erőinket több száz pályázat elküldésére, inkább járjunk utána, kérdezzünk teklefonon és nyomozzunk interneten, sajtóban, ismerősi körben azok után, melyek valóban pályakezdőknek, vagy néhány éve végzetteknek szólnak. Ha alaposan felkészülünk a cégből, írjuk meg szervezetre szabott kísérő /motivációs levelünket, s igazítsuk hozzá (kiemelésekben, részletezésben) szakmai önéletrajzunkat. Ne fogalmazzunk bele olyan általánosságokat, hogy "Tanulmányaim alatt mindvégig besegítettem a családi vállakozásba", de azt már írhatjuk, hogy: heti 10-12 óra ráfordítással én készítettem és hetente frissítem immár ötödik éve szüleim könyvelő irodájának a honlapját (www.konyvelunk.hu).
Minél nagyobb az összhang a cég elvárásai és a mi jellemzőink közt, s ezt nem bő lére eresztett általánosságokkal akarjuk elmondani, hanem informatív, hiteles Cv-vel és motivációról, energiáról, komoly elkötelezettségről árulkodó kísérőlevéllel, annál nagyobb az esélyünk.
4 kommentár | 2007. október 1., hétfő | Toborzás | tothevamaria
Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.
Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.