HR Blog

Későn érő típus

Harmadik hete zajlanak a nagy budapesti állásbörzék, előbb a Syma csarnokban a HVG, a múlt héten a Corvinus Egyetemen, s tegnap és ma a Műegyetemen... Évek óta tavasszal és ősszel ezek a napok azok, amikor reggeltől estig személyes karriertanácsadást tartok (a Jobline standján lehet bejelentkezni). Az idei évben több, ebbe a csoportba tartozóval is találkoztam, s bevallom, élveztem, élvezem ezeket a beszélgetéseket, hiszen nincs más dolgom, mint meghallgatni, kérdezni, megerősíteni - egyszóval tükröt tartani:

Igan, a karrierépítésben is van. A "késés" kiindulópontját néha az általános iskoláig vezethetjük vissza: az átlagosnál lényeges gyengébbek voltak a tanulmányi eredményei, így aztán esélye sem volt, hogy tanulmányait "jobb" középiskolában folytassa. Kényszerűségből szakmát választott, többnyire saját ötlet, ambíció hiányában valami olyant, ami nem is vonzotta... A végzést követően elhelyezkedett, igen gyakran nem is azon a szakterületen, amire képesítése szólt.

S többnyire egy-két évnyi munka, néhány próbálkozás (munkahely váltás) után "áll össze benne a kép", fedezi fel magában az ambíciót, érdeklődést valamilyen szakma, szakterület, tevékenység, esetleg vállalkozás után. Akár 3 műszakos munkarend mellett ül vissza az iskolapadba, s szerez érettségit, magasabb szakképesítést vagy akár diplomát. Ide már nem külső kényszer, elvárás hajtja, a fejlődés, az eredmények neki fontosak...

Többnyire 30-35 éves korukra "érnek be", érik utol zökkenőmentesen iskoláikat kijáró, "szabályosabb" életpályát építő kortársaikat. A legjobb verzió szerint ez a fejlődés azonos munkahelyen ment végbe, ahol a vezetés is felfigyelt a bennük rejlő lehetőségre, tanulmányaikat támogatták, eredményeiket, munkájukat elismerték, s lépésről lépésre léptek elő a vállalati hierarchiában, vagy specializálódtak mind bonyolultabb, nagyobb kihívást jelentő szakmai feladatokra. Másoknál a fejlődés nem ment "házon belül", rendszeres időközönként váltottak, továbbléptek, olykor gyökeresen más szakterületre, iparágba, munkakörbe - olykor igen nagy vargabetűket leírva.

Közös pozitívum bennük:

gyakorlatiasak, két lábbal járnak a földön, józanul képesek számba venni saját értékeiket éppúgy, mint a munkaerőpiac realitásait,
bíznak magukban, sose mondják (s talán nem is gondolják), hogy kiszolgáltatottak lennének a változásoknak,
ha számba veszik lehetőségeiket, több alternatívában gondolkodnak, van "A meg B tervük",
ambíciózusak, de sose túlfűtöttek,
nyitottak, kommunikatívak,
s van humoruk.

2 kommentár | 2007. november 14., szerda | Történetek | tothevamaria

Bemutatkozás

Öt éve már, hogy a Jobline oldalakon HR-es szakmai tartalommal (Karrieriskola), karrier tanácsadással (karrier@hvg.hu) és pályázatok véleményezésével (cvexpert@hvg.hu) segítjük az álláskeresőket, karrierépítőket. HR-es kollégák, hallgatók is mind gyakrabban látogatják szakmai oldalainkat, s tisztelnek meg kérdéseikkel, véleményükkel. Állásbörzéken, konferenciákon, kiállításokon tapasztaljuk, sok a kérdés, de kevés lehetőség adódik a diskurzusra. Jött az ötlet, mely itt – most testet öltött, indul a Jobline - HRblog, az Önök kíváncsiságára, együttműködési készségére apellálva, egyelőre a Karrier – Toborzás – Kiválasztás témakörökre fókuszálva.

Aki a blogot írja: Tóth Éva Mária - humánmenedzsment szakértő, a HVG – Jobline karrier-tanácsadója, a www.karrieriskola.hu szerzője, fejlesztője. A Humán Erőforrás Alapítvány kuratóriumának társelnöke, a Call Center Club, a Partnering folyóirat elindítója. Karriertervezéssel, szervezet- és személyzet-fejlesztéssel foglalkozik, specialitása az ügyfélszolgálat, call center. A HR felsőfokon, A meeting, Telefonos ügyfél-kommunikáció könyvek társzerzője, rendszeresen publikál szakmai kiadványokban, közreműködik konferenciákon, tanácskozásokon.