hrblog.jobline.hu

Gyakori váltásokról

Legutóbb, tegnap délelőtt a fodrásznál ülve - azaz inkognítóban - hallottam a következő mondattöredékeket egy 20-as évei végén járó, többdiplomás, első ránézésre is talpraesettnek tűnő hölgytől: "délután állásinterjúra megyek... zsíros állásra... az én szakmai önéletrajzom alig fér el két oldalon még úgy is, hogy az első két munkahelyemet be sem írom..."

A pályakezdés, a diplomaszerzés utáni első néhány év sokaknál a próbálkozásról, a helykeresésről, az első munkatapasztalatok megszerzéséről szól. Egyre többször fordul elő benne a néhány hetes vagy hónapos gyakornoki státusz, határozott idejű szerződéssel történő alkalmazás vagy más atipikus foglalkoztatási forma. A próba idő alatti felmondás is gyakori a pályakezdőknél, mivel egyik vagy másik fél úgy érzi, mást kapott, mint amire számított. Véleményem szerint nincs ezzel gond, ha a pályakezdő fiatal minden próbálkozásból profitál, s egyre jobban meg tudja határozni, mire képes, mi lelkesíti, mi az, ami összpontosításra, erőfeszítésre készteti. Elméleti ismeretei mellé érdemi gyakorlati tapasztalatokat szerez, be tud illeszkedni szervezeti kultúrákba, munkahelyi kollektívába, visszajelzést kap teljesítményéről, személyes és szakmai kompetenciáiról, de még viselkedéséről is. Ebbe az időszakba jól belefér az is, hogy pl. a nyelvtudást tökéletesítendő 1-2 évet külföldön - s talán nem is a szakmában - töltsön.

Akár hogy is, 26-28 éves kor körül már érdemes "beérni", megtalálni azt a munkakört, munkahelyet, ahol hosszabb ideig (min. 2-3 év) is képes kitartani, szervezeten belül fejlődni, érdemi munkát, eredményt elérni, bizonyítani. Mindezt érdemes a Cv-ben tényszerűen, korrekten (pl. megjelölve, hogy melyik milyen típusú foglalkoztatás volt) megjeleníteni, de értelemszerűen a néhány napos vagy hetes próbálkozások nyugodtan elhagyhatók.

A pályakezdés után történő, egymást követő gyakori váltásokról holnap!

0 kommentár | 2007. március 29., csütörtök | Karrier | tothevamaria

Túl sok idő egy helyen

Igaz-e, hogy rosszul mutat egy önéletrajzban, ha 10-15 évet egy helyen dolgoztunk? Semmiképpen sem, de érdemes "jól tálalni".

A szakmai önéletrajzban, a szakmai tapasztalatok részletezésénél helye van az azonos munkahelyen betöltött különböző munkakörök ismertetésének, főbb feladatok, felelősségi körök felsorolásának.  Azt érdemes bemutatni - akár a kapcsolódó kísérő / motivációs levélben ráerősítve -, hogy együtt változunk, fejlődünk a szervezettel, képesek vagyunk hosszú távon megfelelni a belső (pl. változó szervezeti kultúra, stratégia, technológia) és külső (ld. versenypiac) elvárásoknak. Azaz, hogy cégen belül volt lehetőség az előrelépésre, kiteljesedésre.

0 kommentár | 2007. március 27., kedd | Karrier | tothevamaria

Körülményeskedő mondatok

Melyekbe lépten-nyomon belebotlunk, megakasztják beszédünk, írásunk... A pályázati anyag kísérő / motivációs leveleiben találhatók többsége a  megfelelési szándékból, kényszerű udvariasságból, formailtásból ered. Szemléltetésül néhány példa, s mögé téve az egyszerűsítési, átfogalmazási javaslat:

"Szeretném magamat egy merőben új területen kipróbálni és az Önök által meghirdetett álláslehetőségről úgy gondolom, hogy képességeim alkalmassá tesznek annak sikeres betöltésére."  - Átírva: "Szeretném magamat merőben új területen kipróbálni, s hirdetésükben pont ezt az esélyt látom. Hiszem, hogy a képességeim alkalmassá tesznek a pozíció sikeres betöltésére."

"A potenciális munkáltatók közül azért esett a választásom az önök cégére, mivel számomra nagy kihívás lenne, ha Magyarország egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatának munkatársa lehetek." - Átírva: "Azért jelentkezem Önökhöz, hogy Magyarország egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatának lelkiismeretes munkám révén elismert munkatársa lehessek."

"Bízom benne, hogy képességeimet kamatoztatni tudnám cégüknél, ezért remélem, lehetőséget biztosítanak egy személyes beszélgetésre, ahol kitérhetnénk a jelenlegi vagy jövőbeli álláslehetőségre az Önök vállalatánál." - Átírva: "Bízom benne, hogy bemutatkozó anyagom felkelti az önök érdeklődését, s a közeljövőben lehetőséget biztosítanak a személyes találkozásra."

0 kommentár | 2007. március 24., szombat | Toborzás | tothevamaria

Az interjú követése

Az interjú utáni percekben igen sokféle érzés kavarog bennünk: megkönnyebbülés, hogy túl vagyunk rajta, öröm, mert komolyan vettek, elégedettség, mivel képesek voltunk önmagunkat adni, legyőzni a "vizsgadrukkot" - avagy pont ellenkezőleg, levertség, hogy csak ennyi ideig tartott, csalódottság, mert alig tudtunk valamit megmutatni képességeinkből, keserűség, mivel akadozott a beszédünk, remegett a kezünk, lábunk. S ami a legrosszabb, váltakoznak is, a végén már magunk sem tudjuk, jól vagy rosszul szerepeltünk.

Készüljünk fel előre az interjú kiértékelésére - azaz a karrierdossziénkban (hogy mi is ez, ld. a www.karrieriskola.hu oldalon) legyen egy olyan "űrlap", mely sorvezetőül szolgálhat. Benne tárgyszerű kérdések, melyekre pontos válaszokat adjunk (pl. ki volt jelen, meddig tartott, milyen részekre tagolódott, mik voltak a fókuszpontok, volt-e olyan kérdés, melyre nem tudtunk/akartunk válaszolni, mit kérdeztün, az interjúztatók tájékoztatásából, válaszaiból milyen többletinformációkhoz jutottunk, bármely fél által komondott adatok - pl. bér, belépés dátuma, kiválasztás következő fordulója...), de a végén jusson hely a szubjektív benyomások rögzítésének is, illetve tegyük le a voksunkat az állással kapcsolatban a továbblépésre vonatkozólag is: "igen, komolyan érdekel ez az állás"; "lehet belőle valami, majd meglátjuk"; "elbizonytalanodtam, hogy nekem való-e"; "huh, ez nagyon nem az én világom, felejtsük el egymást".

Minél pozitívabb az önértékelés eredménye, annál erősebb bennünk a késztetés, hogy érdeklődjünk a kimenetről. De azt is vélelmezzük, hogy türelmetlenségünkkel esetleg rontunk pozíciónkon. Bevallom, nem találkoztam olyan interjúztatóval, aki rossz néven vette, ha a jelölt néhány napon belül "kulturáltan" visszajelentkezett. Tény, hogy sokat számít a mondandó és a stílus, s az is, hogy miben maradtak az interjú végén.

Álljon itt példaként két érdemi vissszajelentkezés rövid ismertetése:

E-mail küldése: Tisztelt Lénárd úr, kedden 14 órakor voltam önöknél interjún a logisztikai menedzser pozícióra történt jelentkezésem alapján. Köszönöm a bemutatkozás lehetőségét. Az interjú légköre, az ott elhangzott információk megerősítették szándékomat: szeretném elnyerni az állást, mivel az mind tartalmában, mind szervezeti hátterében egybevág szakmai kompetenciáimmal és ambícióimmal. Úgy érzékeltem, hogy az önök számára különösen fontos korábbi tapasztalataim elemzése. Mindezt megkönnyítendő, készítettem egy rövid összefoglalót azokról a nagyobb projektekről, melyekben közreműködtem, részletezve saját felelősségi és feladatkörömet. Minden egyes projekthez megadtam elérhetőséggel egy referenciaszemélyt is. Várom jelentkezésüket, üdvözlettel X.Y.

Telefonon: Jó napot kívánok, X.Y. vagyok, kedden délután voltam önöknél állásinterjún, a logisztikai menedzser pozícióra jelentkeztem. Én voltam az ebéd szünet utáni első interjúalany. Gondolom, már az interjún látszott rajtam, hogy igen mély és kedvező benyomást tett rám az a pozitív légkör, protokollmentes szaktudásról és komoly mérlegelésről tanubizonyságot adó kérdezősködés, amiben részem lehetett. Érdeklődni szeretnék, hogy van-e már döntés a folytatásról, számítanak-e rám, mint szóba jöhető jelöltre?

2 kommentár | 2007. március 23., péntek | Kiválasztás | tothevamaria

Itt az idő

Sokan és sokszor - mostanában főleg pályakezdők - kérdezik tőlem, honnan és miből lehet tudni, hogy elérkezett az idő a munkahelyváltásra.
Az első munkahely, szervezeti kultúra, főnök, csapat majdnem olyan meghatározó életünkben, mint az iskolakezdés. Egyszerű a képlet, ha ez az első munkahely támogat, elismer, fejleszt, perspektívát kínál, azaz szakszerűen foglalkozik az új munkatársak beillesztésével, van fiatal tehetségeket gondozó programja, kimunkált teljesítményértékelési, motivációs rendszere, publikus, áttekinthető karrierterve, s nem utolsó sorban leader típusú vezető, konstruktív csapat. Optimális esetben maga a vállalat gondoskodik a továbblépésről, pl. rotációval, munkakörbővítéssel, magasabb pozícióba történő kinevezéssel. Biztonságot nyújt, de olykor „röghöz köt”, korlátoz, elbátortalanít. Ha méltányos, kiszámítható a vállalat kompenzációs rendszere, könnyű „bent ragadni” olyan munkakörben, ami nem lelkesít, nincs összhangban szakmai ambíciónkkal, motivációnkkal, így érdektelenséghez, fásultsághoz, kiégéshez vezet.
A tapasztalatgyűjtés periódusában lévő emberrel (szakmától, hivatástól függően az első 5 – 10 év) kell, hogy min. másfél-két évente „történjen valami” pozitív (pl. képezzék, bővítsék feladat- vagy felelősségi körét, vonják be kihívást jelentő programba, projektbe) vagy negatív (pl. korlátozott jogkör, visszaminősítés, elbocsátás). A történések közül kiemelkedő jelentőséggel bírnak a személyes érdekütközésből (ld. elviselhetetlen stressz, munkahelyi konfliktusok, rossz, egészségre káros munkakörülmények) magánéleti változásból (pl. költözés, gyermekvállalás), vagy a szakmai ambíciók megvalósítása érdekében tett saját döntésből (pl. továbbtanulás, munkahely változtatás) származóak.

0 kommentár | 2007. március 19., hétfő | Karrier | tothevamaria

Amire vágyunk

az a siker, az elégedettség, az elismertség, a beteljesülés érzése, ami motorként hajt, aminek ígéretéből nehéz helyzetben is erőt meríthetünk. A sikert többféleképpen érhetjük tetten mindennapjainkban.

Értelmezhetjük eredményként (pl. sportban), amiért megdolgoztunk, megküzdöttünk. Voltak kitűzött céljaink, és eljött a pillanat, amikor elértük. Ott vagyunk a csúcson, s egyetlen gondolat jár a fejünkben, az hogy sikerült. Megélhetjük állapotként is, amikor nincsenek rendkívüli erőfeszítéseink, megpróbáltatásaink, békés elégedettséget érzünk, egyszerűen csak tesszük a dolgunkat a bevált recept szerint, s néha magunk is rácsodálkozunk, de megérint az érzés, sikeres vagyok. Gyakran folyamatként van jelen életünkben, naponta új kihívásokkal nézünk szembe, sokat dolgozunk, szükségünk van tudására, találékonyságára, ügyességére, bátorságára, kitartására, azt érezzük, hogy „úton vagyunk”, a siker társul szegődött mellénk.

A siker egyénileg meghatározott, se szűrő, se mérce nincsen arra, ami egyetemlegesen eldöntse, hogy mikor és mitől érezzük sikeresnek magunkat, nekünk kell tetten érni, fel- és elismernünk! Tény, hogy a környezet erőteljesen befolyásol, hiszen könnyen rásütik valakire, hogy sikeres vagy sikertelen, illetve tanítanak, tréningeznek bennünket arra, hogy mikor és mitől érezzük magunkat sikeresnek vagy sikertelennek. Ha nincs meg az összhang a saját felismerés és a külső megerősítés közt, akkor elbizonytalanodunk, „értéktelen, olcsó ez a siker”, vagy pedig azt érezzük, hogy „rossz helyen vagyunk”, ez a közeg „nem méltó hozzánk”. Különösen fájó ez a felismerés, ha a nekünk mérvadó, referencia csoportként funkcionáló közeg (pl. család, baráti kör, munkahelyi kollektíva) ad a magunkétól eltérő jelzést.

0 kommentár | 2007. március 13., kedd | Karrier | tothevamaria

Befejezni tudni kell

Az előre jelzett időre be kell fejeződnie az interjúnak - még akkor is, ha maradt mondanivalója. Számítson erre, s fogadja  együttműködően, rezzenéstelenül! Ne várjon azonnali értékelést, visszajelzést "szerepléséről", s ne értse félre se a távolságtartást, se a szívélyességet, a barátságos gesztusokat (megköszönik a részvételt, kifejezik, hogy élvezték a beszélgetést). Amit elvárhat (s ha nem mondják, meg is kérdezheti), hogy tájékoztassák a továbbiakról (a visszajelzés várható ideje, a kiválasztás következő fordulója).

Az elköszönés lehetőség, hogy „emléket hagyjon magáról”: barátságos (esetleg szokatlan) köszönetet a bemutatkozás lehetőségéért (ha illik önhöz, akár pillanatra mellre tett bal kézzel kis meghajlás, félmosoly kíséretében), az interjú kellemes légköréért, köszönés, ami nem lezár, hanem a viszontlátást inspirálja. Nem árthat valamilyen tárgyi emlékeztetőt is hagyni maga után - ne legyen erőltetett - , pl. egy részletes szakmai önéletrajz, publikációs lista, referencia-dosszié, szakdolgozat néhán yoldalas összefoglalója, akár egy példánya, ajánlólevél korábbi vezetőtől, szakmai partnertől... mindezt csak akkor, ha az interjú megerősítette abban, hogy szimpatikus a szervezet, kell önnek az állás!

2 kommentár | 2007. március 10., szombat | Kiválasztás | tothevamaria

Kérdezzen

Előbb-utóbb kérdeznie kell az állásinterjún, mert kérdéseivel kifejezheti tájékozottságát a szervezetről, a munkakörről (felkészült az interjúra); hozzáértését a feladathoz (szakszerűség, a lényegre koncentrál, nagyvonalú, de körültekintő); érdeklődését és érdekeltségét a munkakör betöltésére (komolyan foglalkoztatja az állás, kihívást lát benne); s egyúttal visszajelzést ad arról, hogy az elhangzottakat megértette (alapos, figyelmes, mérlegel); aktivitást mutat, ami bizonyos munkakörökben elengedhetetlen (tud alkalmazkodni, de kezdeményezővé válik, ha eljön az ideje).

Ha nem kérdez, akkor kifejezi tájékozatlanságát (nem nézett utána a szervezetnek, valószínűleg egy csomó állást megpályázott, nincs igazi elkötelezősédés); nem elég felkészült sem szakmailag, sem emberileg a feladatra (nem látja át a munkakör adta feladatokat és lehetőségeket); érdektelen (nem keresi a kihívásokat), motivációja szegényes (pl. csak a pénz érdekli), nem figyel eléggé, nem igényli a pontosítást (felületesség), beéri azzal, amit elmondanak önnek, passzív, esetleg görcsös, nem tud feloldódni...

0 kommentár | 2007. március 7., szerda | Kiválasztás | tothevamaria

Tájékoztatással vagy a jelölt faggatásával folytatódik

Az interjú menetének ismertetése formalitás - az interjúalany részéről csak rábólintás: „igen, ez a számomra is megfelelő”. Az interjúztató diktál, s ez így van rendjén. Sose álljon elő kérésekkel és közlendőkkel az elején. Ha a napirend ismertetése elmarad, akkor sincs gond, legfeljebb az első kérdések megválaszolása után (ha már van kérdeznivaló) tisztázza, hogy mikor kérdezhet. Ha a válasz az, hogy bármikor, akkor se vegye át az irányítást. Csak azt kérdezze meg, ami az elhangzottakhoz közvetlenül kapcsolódik.

Jelzés értéke van, hogy az interjúztató először kérdez (azaz feltérképezi alkalmasságát) vagy tájékoztat (a szervezetről és a munkakörről). A tájékoztatással való kezdés lehet megtisztelő (igen komoly jelöltnek tartják) vagy inkább tesztelő (ha nem komoly az érdeklődése, akkor minek ismerjék meg). Tudnia kell, hogy mik azok az alapinformációk, amire szüksége van saját döntése meghozatalához - kérdezzen rá, ha ezek közül valami kimarad (szándékosan vagy véletlenül) a tájékoztatásból: a vállalat elhelyezkedése az iparágon belül, jövőbeli kilátások, legfontosabb termékeik, szolgáltatásaik, szervezeti felépítés, a munkakör elhelyezkedése a szervezeten belül, a munkakör tartalma, főbb feladatok, a munkakör betöltéséhez szükséges végzettség, képességek, készségek, gyakorlatok, a munka környezete, infrastrukturális feltételek (a munkakörhöz kapcsolódó utazások gyakorisága, telefon, számítógép), a gyenge, átlagos és kiváló teljesítmény meghatározása, bérezési, ösztönzési rendszer, képzési programok, karrierlehetőségek a cégen belül. A tájékoztatást hallgassa figyelmesen végig, hiszen ez alapján tudja majd eldönteni, hogy az ajánlat valóban érdekli-e. Gyakran elkövetett hiba, hogy a jelölt a tájékoztatás perceit a lazítás lehetőségeként értelmezi, s közben már saját mondandóját fogalmazza - ezzel értékes információkat veszít. Ne mindenáron akarjon megszerezni egy állást! Ha az messze van az elvárásaitól, vagy éppen saját lehetőségeit, képességeit tartja kevésnek a betöltésre, inkább lépjen vissza, keressen tovább!

„Beszéljen magáról” – s jogosan érzi, most van itt a perc, amikor végre érdemben szóhoz jut. Szakmai alkalmassága számbavétele kapcsán a következőkre számítson: képzettsége, munkatapasztalatai minősítése, nyelvtudása szintje, megbízhatósága (az interjú egy bizonyos kérdéstől idegen nyelven folytatódhat), magyarázatot kérnek bizonyos dolgokra (hézag az önéletrajzban, félbehagyott tanulmányok, gyors munkahely váltások - erre legyen reális indoka - pl. betegség, anyagi nehézségek, nyelvtanulás, kedvezőbb ajánlat, magánéleti változások), a tanultak alkalmazása a gyakorlatban, eredményesség a munkavégzésben.

Legyenek konkrét példái arra, hogy mit, hogyan, milyen módon oldott meg (például 12 millió forintos reklámkampány összeállítása, új ügyfelek felkutatása). Vizsgálják azt is, hogy mi motiválja, a push (amivel az előző munkahelyén, az egyetem alatt elégedetlen volt, de ügyeljen rá, hogy ne bonyolódjon bele személyi konfliktusok kiteregetésébe, s ne fecsegjen belső ügyekről) és a pull (ami vonzónak tűnik az új szervezetben, pl. nemzetközi megmérettetés, tapasztalatszerzés új piaci szegmensben, fejlettebb technológia, vonzó cégfilozófia) tényezők számbavétele.

A stratégiai alkalmasság az jelenti, hogy az aktuális feladatokon túl meg kell majd felelnie a szervezet (munkakör) hosszú távú elképzeléseinek is (többlettudás és képesség, tanuláshoz való viszony, mobilitás szintje). Aki munkahelyet változtat, az egy számára ismeretlen, új struktúrába kell, hogy beilleszkedjen. Alkalmazkodnia kell a szervezet hitvallásához, cél-, érték- és munkarendjéhez. Vagyis meg kell meggyőznie a munkáltatót arról, hogy alkalmazásával nyer, mert nemcsak jó szakemberre, hanem lojális, a kollektívába illeszkedni tudó, jó munkamorállal rendelkező munkatársra tesz szert (ld. kulturális alkalmasság).

0 kommentár | 2007. március 6., kedd | Kiválasztás | tothevamaria

Kreatív kezdés az állásinterjún

Hadd meséljek el bevezetőül két-három, nemrég megesett "elrettentő példát", amikor az interjúalany meghökkentő módját választotta az "első benyomás keltésének".

Néhány éves szakmai tapasztalattal rendelkező hölgy majd 20 perccel korábban érkezett az interjúra. Kopogás nélkül berontott, majd egy szúszra közölte, hogy "Vágjunk a közepébe, kicsit korábban jöttem, mert nagyon sűrű a mai napom. Először hadd kérdezzek én, hiszen van más ajánlatom is..."
Egy másik esetben az interjú előtt kb. fél órával telefonált egy fiatalember: "lehet, hogy néhány percet késni fog, mivel alig tudott elszabadulni a munkahelyéről. De siet." Majd egy negyed órával később újra cseng a telefon. Az előbbi úr, biztosított, hogy jól halad, talán csak 5 percet késik. Újabb öt perc múlva jött a következő hívás: "már itt van az utcában, csak leparkol". Újabb 3 perc múlva (de még mindig  a kitűzött kezdési időpont előtt) megkérdezte, hogy hány percre váltsa meg a parkolójegyet, mert nem szeretné, hogy megbüntessék. Aztán hosszú, eseménytelen csend következett, vagy húsz percig semmi hír felőle (se telefon, se ő maga).Végre megérkezett, s kedvesen mondta: "ugye nem haragszanak a késésért, de nem akart felkészületlenül beesni, kicsit rendbehozta magát". 
S a harmadik: első ránézésre is bizalmat keltő, kedves arcú középkorú hölgy érkezett pontosan a megbeszélt időpontban. Barátságosan kezet fogtunk, derűsen mosolygott, bemutatkozott. Amint beljebb, a tárgyalóasztalhoz vezettük, jött a meglepetés: hevesen tiltakozott, nem, köszöni szépen, de neki más elképzelése van. Szívesebben marad állva, mert így jobban tud koncentrálni, könnyebb a levegővétel, érthetőbb a beszédje. S egyébként is készült egy kis prezentációval, amit szívesen bemutat, ha megengedjük. Nagylelkűen még azt is felajánlotta, hogy mi csak azért üljünk le.
A „kreatív kezdés”, a feszültség oldása - higgyék el - az interjúztató privilégiuma: amikor bevezetnek (beküldenek) potenciális jelöltként az interjúszobába, tele vagyunk feszültséggel, bizonytalansággal és kíváncsisággal. Körülpillantunk, s várjuk, hogy történjen valami … mert a fogadás, a hellyel kínálás evidens módon a másik fél feladata.

Mit tehetünk interjúalanyként? Köszönjünk derűsen (fél mosollyal), jól érthetően, várakozásteljesen. Foglaljunk helyet, ha hellyel kínálják, vagy ha nincs bent senki. Ppraktikusan  a legközelebbi székre, lehetőleg ne az ajtóval vagy a napsütötte, vakító ablakkal szemben, s ne is a legsüppedősebb kanapé közepére -  tárgyalóasztalhoz, esetleg az íróasztal elé állított székre. Keressünk támasztékot (karfa vagy a tárgyalóasztal széle – az interjúztató íróasztala  tabu!). Táskánkat tegyük magunk mellé a székre vagy a lábunkhoz.

Az első mondatok (kérdések) a feszültséget akarják oldani: „Könnyen idetalált? Mindig ilyen pontos?” - ne akarjunk ezekre bonyolult, részletes választ adni. Egy-két ügyes félmondat, némi humor (nem erőltetetve) kifejezi, hogy minden rendben van, készen állunk, kezdődhet az interjú, de mindezt csak gesztusokkal jelezzük.

1 kommentár | 2007. március 1., csütörtök | Kiválasztás | tothevamaria

Keresés