hrblog.jobline.hu

Megéri 15 perc miatt 250 kilométert utazni?

Több mint egy hónapja tettem fel a kérdést, de mint többen jelezték is azóta, elveszett a virtuális térben a válasz.

Hadd pótolom: A kérdés egy tanácskérő álláskeresőtől származik, s némiképp költői is (volt). Budapesten keresett állást több hónapja, néhány évnyi munkatapasztalattal, közel 250 km-es távolságban lakva, napi 8 órás kötött munkaidőben dolgozva. Sakk-mattnak érezte a helyzetét: rengeteg olyan hirdetést talált, amit érdemesnek tartott a pályázatra (zömmel: irodavezetőit, ügyintézőit, asszisztensit). Relatíve sok visszaejelzést is kapott, néha telefonon feltettek neki néhány kérdést, máskor meg behívták interjúra. Jó esetben nem másnap 10 vagy 14 órára, hanem néhány nappal későbbre. 3 hónap alatt részt vett 8-10 interjún, két tesztíráson, egy grafológiai elemzésen, s egy egésznapos próbamunkán. Az utazgatásra elköltött több tízezer forintot, s nagyjából elfogyott a szabadsága is... Ekkor írt nekem, s tette fel a kérdést, no meg számolt be arról, hogy az állások többsége vagy nem az volt, amit a hirdetés alapján remélt, vagy nem őt választották...

Az álláskeresés - pláne, ha intenzíven folytatjuk -, sok időt, energiát, odafigyelést, gyors reakciókészséget követelhet, s pénzbe is kerül (l. print, fénymásolás, posta, telefon, utazás, s egyéntől függően: új ruha, cipő, fodrász...). Minél "átlagosabb" szakmai és keresési profilunk, annál inkább fontos, hogy flexibilisek könnyen elérhetők, rugalmasan beilleszthetők legyünk. Olykor sok száz pályázóból kell kiválasztani azt a 4-5 legjobbnak tűnőt, akit behívnak interjúra, vagy bevonnak egyéb kiválasztási procedúrába. Gyakran nem különlegesek az elvárások, "csak" olyan munkatársat keresnek, aki szorgalmas, barátságos, alkalmazkodóképes, tanulékony, "illik a csapatba", s persze korábbi tapasztalata és végzettsége alapján felkészült, de legalább megfelel a feladatra. Mindebből már következik is a válasz: Igen, ha komoly a változtatás (s főként a költözés) szándéka, akkor megéri! Megéri az utazási költséget, az időráfordítást, a fáradságot. Néha még azt a kockázatot is, hogy feltárja jelenlegi munkahelyén problémáját, ahol akár segítséget, támogatást is kaphat a megoldáshoz (persze, ennek ellenkezője is előfordulhat). S azon is sok múlik, hogy elég informatív-e a beküldött pályázati anyag: Gyakori hiba, hogy az álláskeresők semmitmondó sablonokban, szűkszavúan, vagy hiteltelenül, egymásnak ellentmondó torzításokkal, túlzásokkal vagy elhallgatásokkal készítik el Cv-jüket. Egy kis ferdítés itt, egy kis csúsztatás ott, s máris oda a bizalom. Az sem ritka, hogy a tárgyalóképes nyelvtudásról, jobb esetben már a telefonbeszélgetésnél, rosszabb esetben csak az interjún derül ki, hogy még a társalgási szintet is alig éri el... De az is előfordul, hogy valaki érdemi szakmai tapasztalatokat felejt el kapkodásból vagy meggondolatlanságból beleírni.

A munkavégzés, a napi bejárás - már sokkal nehezebb kérdés. Elsősorban az egyén élethelyzetétől, mentalításától, teherbírásától, másodsorban a munkavégzés feltételrendszerétől. Mind többször találkozom a részleges távmunkával. Heti 1-2 napot kell a cég központjában vagy telephelyén eltölteni, a munka többi része akár otthon, vagy más, a munkavállaló által megválasztható helyen végezhető. A "mobil-munkavégzés" lényege a partnerek, ügyfelek felkeresése, az "állandóan úton levés", a rugalmasan alakítható munkaidő, útvonalterv. Ezekben az esetekben bátrabban bevállalható az akár 250 km-es (vagy még ennél nagyobb, akár több ezer km-es) munkahely  - lakóhely távolság is. Más esetben, kötött munkaidőnél, hosszabb időtartamot (akár határozatlant) bevállalva bizony embert próbáló, s meglátásom szerint csak igen kivételes esetben éri meg.

5 kommentár | 2008. október 29., szerda | Kiválasztás | tothevamaria

A bizalom percei

Nagyon sok érdekes, színes egyéniséggel ismerkedtem meg a mai és a tegnapi nap során a HVG Állásbörze karrietanácsadásán. Tegnap 15-en, ma 14-en fértek be a rendelkezésre álló időkeretbe. Igen változatos korú, végzettségű, szakmai kompetenciákal rendelkező álláskeresők, érdeklődők. A nyolc év alatt, amióta egyáltalán foglalkozom karriertanácsadással, még sose éreztem ennyire, hogy pont azok jöttek, akiknek anno ezt a szolgáltatást a Jobline csapatával kitaláltuk, szántuk.

Csuda jó megtapasztalni, hogy mind többeket nem a véletlen, s a tanácstalanság, sokkal inkább az érdeklődés, a tudatos tervezés, a bizalom vezet hozzám. Többségében nem megoldhatatlan krízishelyzetek, hanem érdemi döntések, választások előtt állnak azok, akik megkerestek. A 2 X 2 négyzetméteres fülke most is pont az a hely volt, ahol csak a nyilt, őszinte párbeszédnek volt értelme. Most sem volt két egyforma forgatókönyv, s a bemutatkozás első néhány percében dőlt csak el, hogy milyen témákat, kérdéseket érintve alakult a beszélgetés, melyikünk vezette, s fél óra alatt honnan hova juthattunk el. 

Tanácsadáson szeretek hallgatni, megerősíteni, de kérdezni, új alternatívákat felvázolni, kilátópontokat adni is. A megoldás, a döntés persze kinek-kinek saját dolga, felelőssége, s az is fontos, hogy ezt értse, s elfogadja. Azt is igyekszem megvilágítani, hogy a hőn áhított karriercél (legyen az rövid vagy középtávú) talán csak évek múlva, többszöri korrekcióval érhető el.

Nem szoktam elégedettségi kérdőívet kitöltetni, de jó volt látni, hogy a távozók többsége lelkesen, a "bajusza alatt" vagy szélesen mosolyogva, háromszor elbúcsúzva távozott...

0 kommentár | 2008. október 17., péntek | Történetek | tothevamaria

HVG Golden Job

Régi hiányt szeretnénk pótolni azzal, hogy kidolgoztuk s néhány napja útjára bocsátottuk a HVG Golden Job versenyt (www.hvggoldenjob.hu)! Nem kevesebbről van itt szó, mint hogy keressük és szeretnénk bemutatni, elismerni azokat a szakembereket, kortól, nemtől, végzettségtől, beosztástól, de még szakterülettől is függetlenül, akik munkájukat lelkiismeretesen, kiváló minőségben, szakmájuk iránti elkötelezettséggel, példás szorgalommal végzik. Például úgy, mint erről szakmai zsűrink tagjai a velük készült interjúkban vallanak:

http://www.hvggoldenjob.hu/cgi-bin/goldenjob/index.cgi?view=ck&tID=779&nID=35083&nyelv=
http://www.hvggoldenjob.hu/cgi-bin/goldenjob/index.cgi?view=ck&tID=781&nID=34637&nyelv=
http://www.hvggoldenjob.hu/cgi-bin/goldenjob/index.cgi?view=ck&tID=783&nID=35102&nyelv=
http://www.hvggoldenjob.hu/cgi-bin/goldenjob/index.cgi?view=ck&tID=785&nID=34881&nyelv=

Tudom, nem könnyű elsők(k)ént csatlakozni valami olyanhoz, amiről alig tudunk valamit! Pláne nem felelősségteljes szakemberként, pl. HR vagy más szakterületen dolgozó vezetőként. Mégis hadd bíztassam, ez most valami olyasmi, ami lehetővé teszi, hogy a korábbitól eltérő módon, más körben, más módszerrel ismerje el, jutalmazza szervezete legjobbjait. Versenyünk hét kategóriában indult, s úgy alkottuk meg ezeket, hogy bárki beleférjen valamelyikbe, de akár többe is. A kategóriák: Megvalósító - Operátor, Szakértő - Specialista (igen sok szakmában: A Mester), Fejlesztő - Kreatív, Tanácsadó - Képviselő, Vezető - Leader, Pályakezdő, Vállalkozó.

A 2008-adik évi díjakat, kategóriánként csak egyetlen egyet az kaphatja meg, akit a 9 tagú, karizmatikus szakértőkből álló zsűri erre érdemesnek talál. Tagjai: Bálint Imre, Bojár Gábor, Dormán Judit, Klein Sándor, Leitner György, Makk Norbert, Szabó Vilmos, Székely Noémi s én.

A verseny rangját persze főként nem a zsűri, s a kezdeményező adja. Hanem mindazok, akik jelölnek, s még inkább azok, akiket Önök, tisztelt olvasóim, jelölnek!

Jelöljön, ha úgy látja, hogy szűkebb vagy tágabb környezetében van olyan, aki kiválóan látja el szakma feladatát, együtt van benne mindaz, ami megmutatásra, elismerésre méltó.

Jelöljön, ha úgy becsüli, hogy az Önök szervezete a szakma egyik legjobb gyakorlóhelye, munkatársai pedig a legjobbak közé tartoznak!

Jelöljön, ha úgy gondolja, végre itt az alkalom, hogy az Ön szakmáját is jobban megismerje, megbecsülje  a közvélemény!

Jelöljön, hogy pont az(ok) kerüljenek reflektorfénybe, akik ezt megérdemlik!

0 kommentár | 2008. október 6., hétfő | HR-szakma | tothevamaria

Esélyegyenlőségi szakközgazdász / szakértő

A karrierépítés nem légüres térben, hanem sokféle külső és belső hatás eredőjeként megy végbe, tapasztalataink sokszínűsége és életkörülményeink változása révén ma erre, holnap egész másra leszünk képesek vagy képtelenek. Olykor előfordul, hogy a finom, alig észrevehető változások helyett drámai fordulatok következnek (képletesen szólva: „letörik belőlünk egy darab”, tipikusan pl. magánéleti változás, betegség, baleset vagy munkahely megszűnése következtében), vagy épp ellenkezőleg, „összeáll a kép”, új, nagyobb felelősséggel, kihívással járó feladatra válunk alkalmassá.

De nemcsak képességeink és körülményeink változnak, hanem mi magunk is érdeklődésünkben, motivációnkban, értékrendünkben. Többé nem leljük örömünket napi munkánkban, sablonossá, rutinszerűvé válik tevékenységünk, esetleg túl sok a stressz, s belefáradtunk, s képletesen vagy valóságosan feladjuk. Szerencsés esetben a változásban már benne van az újrakezdés csírája, s gyorsan megtaláljuk azt az új, de a régitől sem idegen szakterületet, ahol újra lelkesítő, kihívást jelentő feladatot kaphatunk.

Néhány napja volt szerencsém meghallgatni dr. Koncz Katalin rövid előadását a közeljövőben (novemberben) a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézetében újonnan induló "Esélyegyenlőségi szakközgazdász" illetve "Esélyegyenlőségi szakértő" képzéséről: http://kti.linett.hu/24.htm

Szívből ajánlom mindazoknak, akik váltani, továbblépni, kiteljesedni akarnak, méghozzá egy olyan szakterületen, ahol az empátia, az emberség felvételi követelmény! Kedves HR-es Kollégák, továbbképzésként Nektek is!

0 kommentár | 2008. október 2., csütörtök | HR-szakma | tothevamaria

Mire (legyen) büszke?

Gyakran kérdezik tőlem az álláskeresők, mit fogalmazzanak bele a motivációs levélbe, mit nevezzenek meg az állásinterjún erősségként, előnyös, jó tulajdonságként. Mi az, amivel "kiragyoghatnak a kórusból"?

Mutassák be, hogy okosan és hasznosan szeretik és művelik szakmájukat. Ne elefántcsonttoronyba zárva, hanem a piac, az ügyfél, a megrendelő megfogalmazott elvárásai, vagy még ennél is több, kimondatlan, körülhatárolatlan igénye mentén. A szakmák többsége problémamegoldást, együttműködést, empátiát igényel, mely csak úgy tud adott szakterületen kiteljesedni, eredményt generálni, ha megbízható, kiművelt szakmai kompetenciákra (működőképes tudásra, képességre, tapasztalatra) épül.

Hadd idézzek egy tegnap, Bojár Gáborral készült interjúból: "Van valami, ami nagyon hiányzik a frissen végzett diplomás szoftveresekből: a piac szeretete. Mint a tudományban általában, e területen is a kollégák, tehát a szakma lenyűgözése a cél. A felhasználó valódi igényeiről és problémáiról viszont a programozóknak csak halvány feltételezéseik, többnyire tévképzeteik vannak. A Graphisoft kezdeti éveiben is ez volt a legnagyobb kihívás: elérni, hogy a kitűnő szoftverfejlesztők szeressék és tiszteljék a programozáshoz nem értő építészeket. Ma már ott tartunk, hogy az év végi értékeléseken a kollégáim nem az algoritmusaikra, szoftverkódjaikra, programstruktúráikra büszkék, hanem a közreműködésünkkel megépült házakra."

A teljes interjút is érdemes elolvasni: http://hvg.hu/hetilap/200840_Bojar_Gabor_Szeretem_a_penzt_de_mindent_nem.aspx

0 kommentár | 2008. október 2., csütörtök | Karrier | tothevamaria

Keresés