hrblog.jobline.hu

Specialistává válni

Mit érdemes tanulni harminc- vagy negyven-egynehány évesen? Mi az, ami  a napi munkát direkten is támogatja, no meg a szakmai építkezést, a személyes fejlődést is szolgálja? Mi az a szakterület, szakma, ami ebben a gyorsan változó, válsággal küzködő világban is perspektívát, karrielehetőséget kínál? Nézzünk körül, mind nagyobb, de egyben kifinomultabb verseny is folyik az ügyfelekért. A jó ár-értékarányt képviselő termékek, szolgáltatások mellett mind többet nyom a latba az ügyfélkiszolgálás minősége, a könnyű és gyors elérhetőség, ügyintézés, problémamegoldás.

Hazánkban, több százezren dolgoznak közvetve, vagy közvetlenül, személyes vagy elektronikus ügyfélkapcsolati csatornákat felhasználva az ügyfélkiszolgálásban. Közülük a többség igen sokféle alapdiplomával rendelkezik: tanáritól a mérnökiig, jogásztól a közgazdászig. Számukra kínál szakirányú továbbképzési, szakosodási lehetőséget a 2009. márciusában első ízben induló négy féléves ügyfélkapcsolati szakközgazdász / szakértő végzettséget nyújtó posztgraduális dplomás képzés. Jelentkezés és bővebb információ: Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézet

0 kommentár | 2008. december 30., kedd | Karrier | tothevamaria

Végezzünk önkéntes munkát

Sokféle - jó és rossz, általunk generált vagy akaratunktól függetlenül bekövetkező, előre látható vagy váratlanul nyakunkba szakadó, hosszabb-rövidebb távra szóló - oka lehet annak, hogy kikerülünk az aktívan dolgozók, foglalkoztatottak köréből. Többségünk néha már napok múlva, máskor csak hetek-hónapok elteltével kezdi hiányolni a munkavégzés, a munkábajárás rutinját, néha örömét, máskor terhét, de mással alig pótolható önértékelésünket erőteljesen befolyásoló hasznosságérzetét. Van, aki a ritmust veszíti el (pl. napszakok, hétköznapok és ünnepek váltakozása), van, akinek az energiaszintje, az aktivitása lanyhul, s még többen, akiknek a hangulata hullámzóvá válik vagy egyértelműen romlik, s vele együtt mások felé történő nyitottsága csorbul vagy éppen felfokozottá válik, beszűkül, szürkül kommunikációja... Ha a munkanélküliség ráadásul váratlan sokként ért bennünket, akár halmozottan, s igen gyorsan is megjelenhetnek ezek, vagy ennél még súlyosabb tünetek.

Közben meg tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy nem hagyhatjuk el magunkat, kezünkbe kell venni sorsunkat, mozgósítani tartalékainkat, s megélni azt az élethelyzetet, vagy megküzdeni azzal a problémával, ami mindezt eredményezte. Ha van rá mód, lehetőség, fedezet, ilyenkor az intenzív, azonnali álláskeresés helyett érdemes némi időt szánni saját magunk, testi-lelki egészségünk, kondíciónk, erőnlétünk kontrolljára, a talán sok-sok év alatt elhanyagolt hiányok pótlására. Érdemes időt száni élethelyzetünk, életpályánk elemzésére, céljaink felülvizsgálatára, korrekciójára is. Nagyobb eséllyel foghatunk neki az új állás megtalálásának, ha felkészülten fogunk hozzá. De addig is, ne hagyjuk kihasználatlanul képességeinket! Nézzünk szét környezetünkben, például a civilszférában, szakmai, lakóhelyi, oktatási, szociális, kulturális intézményekhez kapcsolódó szervezetek közt. Legyünk öntevékenyek, proaktívak! Ajánljuk fel szaktudásunkat, segítőkészségünket. Meg fogjuk tapasztalni, hogy önkéntes munkát végezni lelkesítő, hasznos dolog. Miközben érdemben segíthetünk, személy szerint, észrevétlenül is profitálunk: Új tapasztalatokra, kapcsolatokra tehetünk szert, fejlődnek képességeink, magabiztosabbnak, hasznosnak, eredményesnek érezzük magunkat.

0 kommentár | 2008. december 16., kedd | Karrier | tothevamaria

Esettanulmányok fókuszában

Üzleti esettanulmányok sokaságából profitálhatunk felsőfokú tanulmányaink során éppúgy, mint egy-egy szakmai konferenciára ellátogatva. Ha szerencsénk van, könnyen adaptálható megoldásokra lelünk, máskor csak meggondolásra alkalmas ötletekre, s még többször csak kilátópontokat fedezünk fel - akár más iparágban működő cégek megoldásait tanulmányozva. De akárhogy is, pontosan azt érezzük, hogy igen, volt, van értelme, haszna az időráfordításnak.

Vajon mi az oka annak, hogy az "emberi esettanulmányok"-ra lényegesen kevesebb időt, figyelmet fordítunk, legyen szó akár oktatásról, akár személyes vagy szervezeti útkeresésről? Talán sose volt ennyire aktuális a kérdés, mint éppen mostanában, amikor a válság (vagy inkább lassuló gazdaság?) időszakában mind több - korábban biztosnak tűnő - munkahely vált bizonytalanná. Amikor nyilvánvaló, hogy egyes szakmákban, szakterületeken, régiókban hosszú távon is erőteljes recesszió várható. Mind többeknek kell feltenni a kérdést, saját szakmájában, üzleti területén milyenek a kilátások. Elég-e csak új munkahelyet keresni, vagy ennél jóval nagyobb léptékű változásra, döntésre kell felkészülni: szakmát, iparágat esetleg lakóhelyet, egzisztenciát érdemes / kell váltani.

A közlemúltban (november 27-én) ért véget a HVG Golden Job verseny. Hét kategóriában hirdettünk döntősöket, majd győzteseket. A www.hvggoldenjob.hu honlapra látogatók több mint száz szakember pályafutását ismerhették / ismerhetik meg. Sok-sok tanulságra, figyelemre méltó példát, s köztük talán magunk számára is könnyen adaptálható megoldásokat, máskor csak meggondolásra alkalmas ötleteket, s még többször csak kilátópontokat... Pont úgy, mint ahogy azt az üzleti esettanulmányosdiban már megtanultuk.   

 

 

0 kommentár | 2008. december 15., hétfő | Karrier | tothevamaria

Interaktív

2008 szeptemberétől vélhetőleg a szakmacsoportok többségében elindult az új Okj szerinti szakképzés. Méghozzá modulláris rendben, kompetencia alapon, legalábbis ott, azokban a képzőkben, ahol minden együtt volt: Fenntartó, aki megadta az engedélyt, diák, aki jelentkezett, s potenciális munkáltató, aki jobb esetben tevőlegesen is szerepet vállal (pl. diákokat fogad gyakorlatra, hospitálásra, gyakorló szakembereket delegál a szakmai modulok oktatásához), de legalább a partvonalról szurkol (pl. érdeklődik, s majd a végzősöknek állást kínál). Tudom, kell néhány év, hogy letisztuljon a rendszer, de pl. abban a szakmacsoportban, amire nekem rálátásom van, működőképes, sőt ennél több, színvonalas, a munkáltatók elvárásainak megfelelő előképzettséget biztosíthat a szakképzettek számára.

Az iskola, meg ha tehette, merte, "bevállalta". 7 éve bábáskodom - szerencsére sokadmagammal - azon, hogy az ügyfélek szolgálata államilag elsimert, iskolapadban és felnőttképzésben tanulható szakma legyen. Ennek eredményeként került be az OKj-ba az első két ügyfélszolgálatos szakma, íródtak tankönyvpótló jegyzetek, s kerültek kialakításra országszerte (5 budapesti, 1-1 szegedi, pécsi, debreceni, győri szakközépiskolában, illetve képzési központban) tan - contact centerek. Vállalatok adták össze a rávalót, s nem voltak rest (szakmebereik révén személyesen is) közreműködni a képzésben. 5 év alatt legalább 1000 diák (a többség frissen érettségizve, a többiek munkanélküliként, mozgáskolátozottként vagy látássérültként új esélyt találva) szerezte meg a szakképzettséget, s többségük azóta is a szakmában dolgozik.

Az új Okj-ban nőtt a szakma súlya: 4 önálló szakképesítés, többféle rész-szakképesítés, leágazás, ráépülés került kialakításra, megfelelve a gazdaság különböző ágazataiban működő gazdálkodó szervezetek által megfogalmazott elvárásoknak, s alkalmazkodva ahhoz az igényhez, hogy az ügyfélkiszolgálás különböző csatornákon történik, s a munkaköri fókusz is többféle lehet (pl. ügyintézés, értékesítés, helpdesk). Országszerte keresett szakmáról van szó, s egy frissen készült kutatás szerint - mely ugyan nem reprezentatív, de a foglalkoztatottak számát tekintve több tízezer munkahelyre vonatkozik - a munkáltatók 60%-a fontosnak tartja, hogy a szakmában  szakképzettek dolgozzanak. Ha kicsit kutakodunk az álláshirdetések közt, akkor könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy igen nagy a munkaerőpiaci kereslet ezen a területen: hazai és nemzetközi elektronikus szolgáltató központok (call / contact centerek, shared service centerek, ügyfélszolgálati irodák, ügyfélpontok, vevőszolgálatok, helpdeskek, bankfiókok, okmányirodák stb.) vagy az ő megbízásukból munkaközvetítő és -kölcsönző cégek sokasága keres pl. telefonos / call centeres / banki / távközlési / közüzemi / telemarketinges ügyintézőket, asszisztenseket, képviselőket, tanácsadókat, operátorokat, munkatársakat. Már a megnevezések sokszínűsége is mutatja, hogy keresett a munkakör, perspektívát, valódi munkát, s érdemi karriert, megbecsülést kínál a szakma mindazoknak, akik jól kommunikálnak, szeretnek emberekkel foglalkozni, szorgalmasak, tudnak és akarnak dolgozni, tanulékonyak, képesek problémákat megoldani, számítógépet, akár összetettebb szoftvereket is használni, a szervezettel együtt fejlődni, egzisztenciát biztosítani. 

Az 5 év alatt képzett 1000 fő csepp a tengerben. Ezért is lepődtünk meg, hogy ez év őszén, itt, Budapesten - javítsanak ki, ha tévedek - nem indult iskolarendszerben ügyfélkapcsolati szakma képzése. Vagy a fenntartó szakindítási engedélye nem volt meg, vagy kevés volt a jelentkező diák... Üresen, kihasználatlanul állnak a tan-call centerek, feladat nélkül maradtak az oktatók, a vállalatok hiába várják a diákokat gyakorlatra, s nálam is csak gyűlnek az érdeklődő megkeresések a potenciális foglalkoztatóktól, akik örömmel fogadnák a szakképzetteket... Miért?

A hiteles képhez tartozik, hogy több vidéki városban lényegesen jobb a helyzet! Például Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Balmazújvárosban...

1 kommentár | 2008. december 4., csütörtök | Történetek | tothevamaria

Keresés