hrblog.jobline.hu

Reflexből pótfelvételi?

Semmiképpen! Még akkor sem, ha csak néhány ponton múlt, s más intézménybe, akár azonos megnevezésű szakra, vagy ugyanabba az intézménybe, csak más szakra bejutott volna...

Bízom benne, hogyan az elutasítottak közül sokan lesznek, akik az első megrázkódtatást kiheverve képesek lesznek alapos helyzetértékelésre, mérlegelésre, s érdemi karrierdöntésre! 

Kezdjék azzal, hogy saját elért eredményüket szem előtt tartva pl. a felvi.hu honlapot tanulmányozva alaposan elemzik, értékelik a választott szakot, intézményt. Mennyi volt a felvettek száma, ponthatára, s ehhez képest mennyivel, s vajon miért maradtak le. Igen sokat nyomhat a latba valamelyik tantárgy eredménye, vagy éppen a többletpontot jelentő eredmények (pl. nyelvvizsga) hiánya. Hiszen az elvártnál gyengébb teljesítménynek sokféle oka lehet. Nincs mese, vannak alig vagy egyáltalán le nem győzhető akadályok, deficitek (pl. kognitív képességeinkből, esetleg fizikai adottságainkból adódók), de olyanok is, amik elviekben, nagy ráfordítással vehetők lennének, de "nem érik meg az árukat". Itt nemcsak pénzben kifejezhető ráfordításról, sőt, többnyire nem erről van szó! Amit más - adottságai, képességei, szorgalma - alapján egy egységnyi ráfordítással képes megszerezni, azt annak nem nagyon éri meg, aki csak 10 egységnyivel tudja teljesíteni. Pláne, ha ez csak a bemenethez lesz elégséges! Sok olyan képzés, szakma van, ahol bent maradni, jól teljesíteni lényegesen nehezebb, mint bejutni. Arról nem is beszélve, hogy a munkaerőpiac mind erőteljesebben differenciál a képzők közt. Másképp tekint egyes intézményekben megszerzett diplomákra, mint másokra. Vagyis ne csak a felvételi adatok közt kutakodjon, hanem tanulmányozza azokat a kiadványokat, honlapokat is, melyek a diplomák értékét teszik mérlegre.

Itt az idő, hogy azon is eltöprengjen, hogy mennyire volt megalapozott, elkötelezett, tudatos a választás, avagy inkább csak a "miért is ne", a "választani kell valamit", az "el tudom benne képzelni magamat", "sokan jelentkeztek oda a baráti, ismerősi körből", "szüleim, tanáraim ajánlották" valamelyike dominált. Akit a véletlen visz egy szakmába, szakterületre, s kevés háttérinformáció alapján választ, az igen gyakran "mellényúl": frissdiplomásként helyből pályakorrekcióra készül vagy kényszerül, mert a képzés során rájön, hogy rosszul, nem neki valót választott. A frissdiplomásoknak (beleértve a közismert, nagy tradícióval rendelkező szakosokat is) kb. egy harmada nem a képzettségének megfelelő szakmában helyezkedik el, s közülük igen sokan ráadásul olyan munkakörben, amiben felsőfokú végzettségre nincs is szükség. Legfeljebb folyékony nyelvtudásra, magabiztos számítógéphasználatra, jó kiállásra, kommunikációs képességre... ez meg sok egyéb módon, a költségtérítéses diplomaszerzésnél rentábilisabb módon is megszerezhető.

Nem árt, hogy mielőtt dönt a továbblépésről, szétnéz a munkaerőpiacon. Meghökkentő tanulsággal jár, ha 1-2 napig nem tesz mást, mint "nyakló nélkül" álláshirdetéseket olvasgat! Tény, hogy bizonyos szakterületeken, szakmákban országosan vagy helyi szinten telítődés van, másokból meg igen nagy a munkaerőpiaci hiány.

0 kommentár | 2008. július 25., péntek | Karrier | tothevamaria

Elegánsan távozni

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél." Ibsentől származik az idézet, s bizonyára sokakat meglep, hogy egy HR-es blogban említem.

Az utóbbi hetekben többszörösen, olykor több szemszögből is "értő közönsége" voltam kilépéseknek, leépítéseknek, avagy határozott időre kötött szerződések megszűnésének. Volt köztük olyan, mely több évtizednyi együttműködést zárt, s olyan is, mely csak három hónapnyit. Mondhatjuk, a felek jogszerűen,  békességgel "váltak". Mégis, többnyire érzékelhető űr keletkezett, legalább is az egyik, a (közös) döntést elszenvedő, esetleg a döntésben részt nem is vevő, csak őt közvetve érintő félben...

Tudom, sokaknak jelent elégtételt, hogy a kilépés után lépten nyomon telefonon keresi őket az "utódjuk", mert nem talál meg ezt meg azt... nem igazodik ki ezen meg azon, s egyébként is, nem ismer senkit, vagy nem elég "ügyes", "szorgalmas", "felkészült"... Vagy keresni ugyan nem keresik, de itt meg ott, régi ismerősöktől, üzleti partnerektől hallja, hogy távozása óta semmi sem megy olyan jól, visszasírják... 

Nem hiszek abban, hogy a  nagy vargabetű utáni látványos visszatérések előre viszik a karriert. Aki Á-t mond, mondjon B-t is, vagyis aki kilépett (akár saját akaratából, akár a kiszámíthatatlan körülmények vagy megjósolhatatlan kényszerek hatására), az lépjen tovább. De úgy távozzon, hogy őrizzen meg minél több értéket, tudást, tapasztalatot, kapcsolatot.

A rövid távú haszonnál, s olykor még a "bebizonyított igazság"-nál is  többet ér, ha jó emléket hagytunk magunk után. Előfordulhat, hogy akár néhány év elteltével valaki referenciát kér volt főnökünktől, munkatársunktól vagy üzleti partnerünktől. Vagy nekünk jön jól, hogy ajánlásért, vagy benchmark adatokért hozzájuk fordulhatunk. 

2 kommentár | 2008. július 21., hétfő | Karrier | tothevamaria

Titoktartás kontra érdemi információk adása

A pályázók elemi érdeke, hogy érdeklődést, figyelmet keltesenek szakmai önéletrajzukkal, motivációs levelükkel. Hitelesen, objektíven, tényszerűen mutassák be pályafutásukat. A szakmai tapasztalatoknál érzékeltessék a munkaköri feladatok, felelősségek, s elért eredmények nagyságrendjét. "Jól mutatnak" benne a konkrét projektek (a közismertek, avagy szakmai berkekben példaként emlegetettek akár csak név szerint, a többi röviden, célját, metodikáját, nagyságrend érzékeltetve), s még inkább a számok (pl. budget, ami fölött rendelkezett, évi árbevétel, melyet generált, beosztottak száma...) -, de itt a dilemma, hol a határ, milyen adat és milyen pontossággal "adható ki".

A mérce most is bennünk van (átháríthatatlanul miénk a felelősség!), de azért bőven van mód a tájékozódásra, támpontok azonosítására. Szakmánkban, szakterületünkön, s persze a médiában, legegyszerűbben az interneten. Számos újságcikk, interjú, konferencián elhangzott előadás, s céges honlapokon fellelhető tájékoztató anyag, éves beszámoló, mérleg... hozzáférhető. Ezek közt nézelődve rengetek projektet, esettanulmányt, összehasonlító elemzést találunk, melyek sorvezetőként használhatók saját munkánk, eredményeink bemutatásához. Éljünk a hivatkozás adta lehetőséggel, hitelesít, ha a pályázati anyagban könnyű szerel ellenőrizhető támpontok vannak (pl. olyan link, amire kattintva további részleteket tudhat meg a kiválasztást végző).

0 kommentár | 2008. július 14., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Várni (is) tudni kell!

Előfordul, hogy az interjúra pontosan, vagy kicsit előbb érkezve várakoznunk kell - talán mert az előző interjú nem fejeződött még be, vagy az interjúztatónak más jellegű feladatai közé kellett beilleszteni az interjút - gyakran pont a mi kérésünkre éppen akkor. Legyünk nagyvonalúak, fogadjuk könnyedén a bocsánatkérést, üljünk le a felkínált helyre.

Még el sem kezdődött az interjú, s lám, máris itt az első lehetőség, a várakozás. Várjunk türelmesen, ne nézzünk percenként az óránkra! Minden nyikordulásra ne kapjuk fel ugrásra készen a fejünket. Véletlenül se doboljunk az ujjunkkal vagy a lábunkkal (ne is lóbáljuk, rázzuk). Az idő nem ellenünk dolgozik, egyszerűen csak megy előre. Üljünk oldottan, ne szorítsuk görcsösen a táskánk, ne tördeljük kétségbeesetten az ujjainkat. Ne igazítsuk meg félpercenként a szemüvegünket, hajunkat, ruhánkat. Lélegezzünk lassan, egyenletesen, gondoljunk napsütötte szép tájra, lazítsunk!

Várjuk meg, hogy kínálnak-e valami olvasnivalót időtöltésül (pl. cég- vagy termékismertetőt, újságot). Ha igen, fogadjuk el, és (érdeklődéssel - hiszen kell, hogy érdekeljen, hiszen nem véletlenül tértünk be, ide jelentkeztünk) lapozzunk bele. Próbáljunk kimazsolázni belőle valami érdekes címet, hírt, jól jöhet még az interjút bevezető csevegéskor. Ha nem, akkor vegyük elő a magunkkal hozott hetilapot, esetleg könyvet (nem árt, ha összhangban van a cég profiljával, a megpályázott munkakörrel). Nagyméretű újságot, napilapot ne terítsünk szét, nehéz gyorsan összecsukni és eltenni, amikor interjúra szólítanak.

A várakozás perceit sose töltsük telefonálással, sms küldésével. Nézelődjünk, szemlélődjünk, figyeljük meg az iroda rendezettségét, praktikusságát, tisztaságát. Tetszik? Jól éreznénk magunkat benne? Ha alkalom adódik rá, beszélgessünk. Ne kérdezősködjünk, csak csevegjünk. Dicsérjük meg a növényeket, a kilátást az ablakból, a környéket, a jó közlekedést - igyekezzünk valamilyen pozitívumot felidézni. Ne hízelegjünk, csak azt említsük, ami valóban tetszik. Ha hosszabb ideig kell várakoznunk, bizonyára meg is kínálnak valamivel. Fogadjuk el (szénsavmentes vizet válasszunk, nekünk "szörnyű", ha csuklani kezdünk a szénsavas italtól, keverés közben kiömlik a forró kávé, vagy összeragad a szánk a sűrű gyümölcslétől), italunkat kortyolgassuk lassan, élvezettel (pláne, ha tényleg jól esett).

2 kommentár | 2008. július 11., péntek | Kiválasztás | tothevamaria

Akciótanulás

Rajta, ismerjük fel és használjuk ki a kínálkozó lehetőséget! Mert hogy szezonja van, sokféle okból kifolyólag! A nyári szabadságolás, munkatársunk helyettesítése vagy a túlcsorduló feladatok éppúgy teremthetnek rá alkalmat, mint a diákmunka, vagy szakmai gyakorlat kerete.

A lényeg, hogy egyedül, esetleg párban, vagy kisebb csoportban kell valamilyen, számunkra ismeretlen feladattal megbírkóznunk. Rendelkezésünkre áll több-kevesebb iránymutatás, igénybevehető konzultáció, támaszkodhatunk korábban szerzett elméleti tudásunkra vagy megfieglyéseinkre. A lényeg, hogy

"élesben",
határidőre,
felelősen,
eredményesen "meg kell megcsinálni" valami újat, kihívást jelentőt.
Maga az akciótanulás egyformán ad élményt és tapasztalatot, s persze referenciaértékkel is bír, ha említésre érdemes a produktum.

Rajta, ismerjük fel és használjuk ki a kínálkozó lehetőséget! Mert hogy szezonja van, sokféle okból kifolyólag! A nyári szabadságolás, munkatársunk helyettesítése vagy a túlcsorduló feladatok éppúgy teremthetnek rá alkalmat, mint a diákmunka, vagy szakmai gyakorlat kerete. 

A lényeg, hogy egyedül, esetleg párban, vagy kisebb csoportban kell valamilyen, számunkra ismeretlen feladattal megbírkóznunk. Rendelkezésünkre áll több-kevesebb iránymutatás, igénybevehető konzultáció, támaszkodhatunk korábban szerzett elméleti tudásunkra vagy megfieglyéseinkre. A lényeg, hogy

• "élesben",
• határidőre,
• felelősen,
• eredményesen "meg kell megcsinálni" valami újat, kihívást jelentőt.

Maga az akciótanulás egyformán ad élményt és tapasztalatot, s persze referenciaértékkel is bír, ha említésre érdemes a produktum.

0 kommentár | 2008. július 9., szerda | Karrier | tothevamaria

Klubbosodunk

Virtuális klubok szövevényes hálózata nyújtja ki csápjait nap mint nap felénk. Jönnek a meghívók, némiképp ismerős elnevezéssel, precízen vagy csak nagyjából kitöltött adatlappal, érdemi vagy poénból megfogalmazott célokkal. S itt a dilemma, elfogadjuk?

Számomra  a klubtagság érdemi, referenciaértékű összetartozás szimbóluma. Egy kör, egy hely, ahol elengedhetjük magunkat, mert jól ismertek a szabályok, kiműveltek a gondolatok, s igen, az odatartozók bírják a bizalmunkat, számíthatunk rájuk, s ők is számíthatnak ránk.

Lehet ellenszenves, hogy egyes klubokba sose kerülhetünk be, legfeljebb ha kivívjuk a "rózsaajkú lányokra" történő koccintás tiszteletteljes kivételességét. Most meg mintha "klubok" százai akarnának - érdemi alap, teljesítmény, erőpróba, ajánlás nélkül - beszippantni... 

Újra kell értékelni a fogalmat?

1 kommentár | 2008. július 7., hétfő | Történetek | tothevamaria

"Kikerülök ebből a nihil-spirálból"

Évek óta győzködök minden hozzámfordulót, hogy a sikeres álláskeresés, munkahelyváltás, továbblépés, pályakorrekció - kinél mikor mi indokolt -  valójában - s persze szerencsére - sem kortól, sem nemtől, sem végzettségtől, sem gyermekek számától... s még sorolhatnám a "sem"-eket nem függ, legfeljebb vanak élethelyzetek, melyekben más módszert, komolyabb önvizsgálatot, realistább szemléletet, nagyobb kitartást és találékonyságot - s még ezt a sort is folytathatnám - igényelnek. Tegnap és ma sok időt szántam arra, hogy utolérjem magamat, válaszoljak minden bejött tanácskérő levélre, s fogadjam a személyesen hozzám fordulókat. Közöttük voltak többen is, akikkel nagyobb lélegzetű "korrekción" ügyködünk. Mint ahogy "egy fecske nem csinál nyarat", többnyire egy levélváltás vagy találkozás sem oldja meg a tanácskérő problémáját. Többnyire három - négy fordulón - akár hosszabb időszakok kihagyásával - jutunk túl, mire megkapom azt a hírt, hogy igen, végre sikerült.
Az első egy-két levélben (vagy találkozáskor) a tanácskérők többnyire a szűken vett tényeket (többnyire a CV-ből kiolvashatók), no meg az élethelyzetet, lelkiállapotot, s az első próbálkozásokat, sikereket vagy kudarcokat tárják fel. S ha összeáll a kép, megvan a bizalom, kezdődhet a közös "építkezés"! A legjobb pillanat az, amikor már látom a "szikrát", hogy az illető meghozta a döntést, újra bízik magában, kezébe veszi sorsát, dönt és cselekszik.
Hadd osztom meg Önökkel egy ilyen pillanat varázsát: Kulcsszavak "kicserélésével" idézek néhány sort egy többszöri levélváltást követő, legutóbbi munkahelyéről "leépítés miatt" kikerülő ötvenhárom éves hölgy leveléből. 
"El is kezdtem az önéletrajzom átírni, de aztán abba maradt sok minden miatt (unokáknál látogatás, munka keresés-intézkedés, családi gubanc..stb). A következőt találtam ki: mivel az én szakterületem most nem éppen kelendő, így a némethez kanyarodtam vissza, Ausztriába megyek a hétvégén bébiszitternek, egy hónapra. Kellemesnek igérkeznek az emberek és hát azt kell csinálnom, sőt kevesebbet, mint amit az unokáknál csináltam! Megszilárdítom a németemet és bátran vállalok németes munkát itthon. Addig is keresek, valamint kikerülök ebből a nihil-spirálból, legalább egy rövid időre. Kedves Éva! A karrierépítést átmenetileg megszakítom, de még visszatérek, remélem jó tapasztalatokkal!"

Én pedig most is: tiszta szívből szurkolok, hogy így legyen!

0 kommentár | 2008. július 4., péntek | Történetek | tothevamaria

Mire számíthatnak a diplomás pályakezdők a béralku során?

Gyakran kérdezik tőlem a fenti kérdést. S most végre egészen friss kutatást ajánlhatok figyelmükbe: A MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézete 2008. február 6. és április 22. között 3010 személyzeti ügyekért vagy – kisebb cégek esetében - általános vállalati vezetőt kérdezett meg  a diplomás pályakezdők várható foglalkoztatása és bérezése ügyében. A versenyszektorban működő 3000 magyarországi cég körében végzett felmérésről készült gyorsjelentését olvashatják a következő lonkre kattintva: http://www.gvi.hu/

0 kommentár | 2008. július 2., szerda | Karrier | tothevamaria

Keresés