hrblog.jobline.hu

Élsportban kiművelt kompetenciák

Csodálom, és igen nagyra becsülöm azokat, akik rálelnek a bennük szunnyadó tehetségre, s képesek hosszú éveken át, szünni nem akaró kitartással, sok-sok monotón ismétlést elviselve, apró lépésekből, sikerekből és sikertelenségekből építkezve, testi-lelki erejüket, ügyességüket és hitüket összepontosítva eredményt elérni.

Igen fontos eredménynek tartom, hogy honfitársaink közül több mint százan, azaz minden százezerből egy fő, kivívta az olimpián való részvétel lehetőségét. Megütötte a mércét, teljesítette az adott sportág nemzetközi szervezetei által - vélhetőleg igen jól átgondolt, szakmailag kiművelt, s számos ország sportvezetése által konszenzussal - elfogadott delegálási szintet: másodpercekben, centiméterekben, kg-okban, s egyéb mértékegységekben meghatározható köszöböket, melyeket mi többiek, csak kevtelésből, jó közérzetünkért, szórakozásból sportolók még csak megközelíteni sem tudunk. És/vagy megnyert számos versenyt, rangadót, kupát, bizonyítva, hogy remek a csapat, jó az összjáték, s hogy nemcsak a szerencsés véletlenek összjátékaként megszerzett a győzelem.

HR-esként nem is mondhatok mást, hiszen a toborzási-kiválasztási folyamatok újra és újra ugyanezen logika szerint zajlanak: keressük az adott feladatra leginkább alkalmasakat. Nem egyetlenegyet, nem is a leg- és legjobbat, hanem azokat, akik adott feladatkör, s szervezeti kultúra elvárásai tükrében képesek kiváló teljesítményt nyújtani, mert szakmailag, emberileg, s élethelyzetükből adódóan alkalmasak rá. Mind gyakoribb, hogy több lépcsős, komplex módszereket alkalmazó kiválasztási eljárás alá vetjük a jelentkezőket. Alkalmazunk teszteket, accessment centert (l. értékelő központ), műszeres méréseket, interjúztatunk, mérjük a mérhetőt, s elemezzük a mérhetetlent, értékelünk egyénileg, s összehasonlítunk... S ha úgy látjuk, megtaláltuk a megfelelő(ke)t, kezdődhet az iteráció, a szakmai potenciál és megoldandó feladat, a személyiség és a szervezet, a meglévő csapat és partneri kör egymáshoz csiszolása. S valljuk be, van hogy sikerül, s azt is, hogy sokszor csak félig, vagy egyáltalán nem! Az újonnan felvett beváltja, vagy felül is műlja  a hozzá fűzött legszebb reményeinket, vagy csak hellyel-közzel, alig, vagy egyáltalán nem... Pedig mi nem egyetlen esélyt, meccset, csörtét, menetet biztosítunk, hanem több hónapnyi próbaidőt.

Persze csodálatos dolog, amikor valaki pont ott, akkor hozza legjobb formáját, amikor a reflektor fénye a legerősebb, s az érte kapható jutalom a legfényesebb. S még ez sem biztos, hogy elég a győzelemhez. Hiszen tőle függetlenül lehet valaki más, aki még nála is jobb, vagy szerencsésebb. Igen, Pekingben láttunk mindegyikre példát! Soroljam? Vajda Attila, Cseh Laci, Gyurta Dani...

S igen, akkor még ott van az egyéni teljesítménynél sokkal bonyolultabb, s higgyük el, a munka világában sokszorozottan jelenlévő közös érdem, a csapatjáték. " Mindent együtt csinálunk" - mondja ez egyik, "Érezzük egymást" - vallja a másik, "Ki ki teszi a dolgát" - egyszerűsít a harmadik... S akkor az edzőt még nem is említették!

Vége az Olimpiának, s bizonyára lesznek jó páran élsportolóink, olimpikonjaink közül is, akik abbahagyják. "Civil pályán"-ra váltanak, visszaülnek az iskolapadba, és/vagy állást keresnek, vagy vállalkoznak. Szerencsére többségük "nem nulláról", s nem is "légüres térben" kezd újra. Többek közt számos olyan személyes, társas és módszerkompetenciára támaszkodhatnak, melyekre az aktív sportolás, a versenyzés során tettek szert. Például:

Személyes kompetenciák: Állóképesség, kitartás, önállóság, elhivatottság, elkötelezettség, önfegyelem, érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, stressztűrő képesség, külső megjelenés, fizikai erő...

Társas kompetenciák: Tolerancia, kapcsolatteremtő készség, konfliktusmegoldó készség, interperszonális rugalmasság, segítőkészség, visszacsatolási készség...

Módszer kompetenciák: Eredményorientáltság, felfogóképesség, figyelem-összpontosítás, nyitott hozzáállás, ismeretek helyénvaló alkalmazása, helyzetfelismerés, gyakorlatias feladatértelmezés, körültekintés, elővigyázatosság, módszeres munkavégzés...

Kedves Munkáltatók, HR-es Kollégák: Hadd bátorítsak, saját közvetlen személyes tapasztalatokból is merítkezve, a versenysportban megszerzett kompetenciák igen jól hasznosíthatók a munka világában!

1 kommentár | 2008. augusztus 25., hétfő | HR-szakma | tothevamaria

Keresés