hrblog.jobline.hu

A belső fegyelem

megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz.

Gondolati háttér: A természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Ezért van olyan sok pszichés zavar a modern kultúrában.

A teljes gondolatsort Popper Pétertől idéztem!

1 kommentár | 2008. szeptember 17., szerda | Történetek | tothevamaria

Miért váltok?

Persze értem, hogy mennyivel egyszerűbb panaszkodni, csokorba gyűjteni azokat a kifogásokat, amiket jelenlegi munkánkkal, munkahelyünkkel kapcsolatban érzünk, gondolunk, mint megfogalmazni azt, hogy mit tartunk kívánatosnak, motiválónak. De legyünk óvatosak, mert a magunk számára egyértelmű mondatok mások által mérlegre téve, értelmezve egész mást sugallhatnak!

Nézzük csak konkrétabban, egy, a közelmúltban hozzám került motivációs levélből vett idézet alapján:

"Főbb okok, amelyekért új munkahelyet szeretnék: új kihívást keresek, amely immár két éve nincsen a jelenlegi munkahelyemen és nem is látom annak a lehetőségét középtávon sem. A munkakörülmények nem felelnek meg az átlagos munkakörülményeknek, és
jobb anyagi megbecsülés."

Ugye, egyértelmű a képlet (legalábbis annak látszik): a levél írójánál "betelt a pohár", beleszürkült a napi rutinba, feladatai nem lelkesítik, s egyáltalán, méltánytalannak tartja, hogy rossz munkakörülmények közt, kevés fizetségért dolgozzon. Vajon a szervezet épült le az utóbbi két évben (vagy stagnál), avagy a munkavállaló "nőtte ki" azt? Vajon személyesen neki ebben mennyi az érdeme (vagy sara)? Mit érthet azon, hogy "átlagos munkakörülmények"? Vajon belépésekor megütötték az elvárt mércét? Vagy azóta romlottak le? Esetleg mindig is átlag alattiak voltak? Vagy egyenesen egészséget, biztonságot veszélyeztetők? Mihez képest jobb legyen az anyagi megbecsülés? A minimálbérhez? Az adott vállalatnál kialakult gyakorlathoz, vagy az iparági átlaghoz... estleg a saját igényekhez képest?

Nézzük ugyanezt a jövőre koncentrálva, a vonzások felől megközelítve:

Hat év szakmai tapasztalat birtokában új kihívást keresek, lelkesít, hogy az Önök vállalatánál, számomra új iparágban, új problémákat oldhatok meg. Képes vagyok sokat, kiváló eredménnyel dolgozni. A hatékony, minőségi munkavégzest támogató munkakörülményeket tartom méltányosnak, s az ezzel összhangban lévő jövedlmet ösztönzőnek.

1 kommentár | 2008. szeptember 16., kedd | Karrier | tothevamaria

Tálalni vagy eltitkolni?

Sajnálattal tapasztalom, hogy  hosszabb kihagyás után munkát keresőkben igen sok a félelem, bizonytalanság. Úgy érzik, titkolnivalójuk van, s legalább a pályázati anyagból "célszerű" kihagyniuk a gyermekvállalást vagy komolyabb betegséget, esetleg még a megváltozott munkaképességet is. Erre biztatja őket - jószándékú - környezetük, s ezt hallják, olvassák ki a média különböző csatornáin közzétett - a sikert, a karriert részben leegyszerűsítő, részben túldimenzionáló - karriercikkek többségéből is. Néha még ennél tovább is mennek, azt tanácsolják, hogy az eltitkolást érdemes a kiválasztási eljárás teljes folyamatában, sőt a próbaidő során is folytatni... S aztán ha bedolgozta magát, bebizonyította nélkülözhetetlenségét, előállhat sajátos helyzetével, kéréseivel...

Mindezt egy néhány napja érkezett tanácskérő levél, no meg egy néhány perccel ezelőtt jött telefonhívás juttatta eszembe. Nézzük csak, konkrétan:

A levél írója alig múlt harmincöt, angolul is tárgyalóképes, több évnyi érdemi, szakmájában releváns szakmai tapasztalattal. A kérdés: Tanácsos  (tanácsos-e egyáltalán) egy állásinterjún "tálalni", hogy egészségi állapota (pl. közlekedési baleset okozta csigolyatörés) miatt részmunkaidős foglalkoztatást (pl. 4 órásat keres), s nem akar (talán csak egyelőre) teljes munkaidőben visszatérni a munka világába? - Javaslom, feltétlenül említse meg! Hiszen korábbi sérülése alapvetően érintheti munkaképességét, terhelhetőségét. Még a kifejezetten szellemi tevékenységnek látszó munkakörökben is - pláne, ha egy irodában, üzletben egyedül dolgozik -, néha arrébb kell tenni ezt meg azt, nem lehet felállni, lazítani, s bizony, olykor - előre megjósolhatóan - túlórázni kell... már pedig ezek külön-külön is, de halmozottan kifejezetten veszélyeztethetik a rehabilitációt. Biztos, hogy lesz olyan cég, aki (akár a felsoroltakat mérlegre téve, akár a sokszoros túljelentkezés miatt) nem Önt választja, de ez ne szegje kedvét! Az embernek azt a szervezeti kultúrát, munkahelyi kollektívát, főnököt érdemes megtalálnia, mely kölcsönös bizalomra, felelősségvállalásra, elismerésre és támogatásra épül. No meg azt a munkakört elnyernie, ami nem jelent nagyobb kihívást, mint aminek meg is tud felelni!

S hogy ne feledjem, a telefonhívás egyik nagytekintélyű pénzintézetünk HR szolgáltatójától jött, aki jelezte, hogy a bankba (újonnan létrehozott szervezeti egységbe) keresnek 2-3 részmunkaidős (6 vagy 4 órás) munkatársat, akik magyar és angol nyelven telefonos ügyféltájékoztató feladatkört lát el. Mivel kifejezetten jók a munkakörülmények, s relatíve stresszmentes a feladatkör is, arra gondoltak, hogy szívesen vennének fel olyan munkatársakat, akik akár nagyobb kihagyás (pl. betegség vagy gyermekvállalás) után részmunkaidőben szeretnének újra munkába állni... Akit érdekel a lehetőség (s persze megfelelő nyelvtudással, számítógéphasználattal, jó kommunikációs képességgel, tiszta, jól érthető beszédhanggal rendelkezik), küldje el szakmai önéletrajzát a karrier@hvg.hu címre még ezen a héten. Ígérem, továbbítom (de a döntést persze nem én hozom)!

0 kommentár | 2008. szeptember 8., hétfő | Karrier | tothevamaria

Találgassunk?

"Az angol nyelv elengedhetetlen ebben a szakmában, mivel a legfrissebb információkat, sok szakirodalmat csak ezen a nyelven lehet elsajátítani." - Oly sokszor találkozom ehhez hasonló mondatokkal pályázatokhoz csatolt kísérő / motivációs levelekben.

Találgassunk, mit is közöl általa a pályázó? - Hogy tárgyalóképes angol nyelven? Vagy csak azt, hogy nem vitatja, az angol tudása fontos egy informatikusnak... ennek ellenére lehet hogy ő nem is beszéli?

Ne tűzdeljük semmitmondó közhelyekkel tele a motivációs levelet, azt - és persze precízen! - fogalmazzuk meg, ami rólunk szól! Érdemben többet mond, mint ami a cv-ben szerepel, s felkeltheti a kiválasztást végző érdeklődését.

0 kommentár | 2008. szeptember 5., péntek | Kiválasztás | tothevamaria

A hegy csúcsán

"Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk" - A gondolatot Gabriel Garcia Marqueztől idéztem, s mindazok figyelmébe ajánlom, akik a mai tanévkezdős reggelen zsémbesek...

1 kommentár | 2008. szeptember 1., hétfő | Karrier | tothevamaria

Keresés