hrblog.jobline.hu

Kínos kérdésekre is számítsunk?

Mit tegyünk, ha ilyen kérdést kapunk az állásinterjún? Válaszoljunk egyáltalán, vagy tegyünk úgy, mintha meg sem hallottuk volna? - Az elzárkózás a legrosszabb taktika, ennél még az is jobb, ha elébe megyünk a kérdéseknek. Célszerű, ha nem a kifogásainkra és a bennünk keletkező rossz érzésre koncentrálunk, hanem némi humorral, példabeszéddel vagy a témához kapcsolódó érzéseink, megoldásaink felfedésével kezdjük. Csak abba menjünk bele, ami nekünk még „biztonságos”, nem sértő, megalázó.

Kérjük ki, hogy a személyeskedő kérdést kaptunk? - Mi értelme lenne? Munkahelyet, értelmes szakmai feladatokat, megélhetési forrást keresünk, nem pedig ellenségeket, feszültséget vagy igazságot. Egy-egy állást néha több százan pályáznak meg, s ebből sok a feltételeknek megfelelő jelölt. A munkáltatók többsége jól meghatározott munkaköri profilok alapján keres, de a tényleges döntésben sok nehezen, pláne előre meghatározható szubjektív szempont is bekerül, amitől sikeres lesz a kiválasztás. Olyan ez, mint a puzzle: rengeteg darab beleillik formára, de valamennyi apró minta, szín, árnyalat csak egy helyre passzol. Aki pedig dönt, az utólag ezt meg fogja tudni indokolni.

Mindig őszintén és az igazat válaszoljuk, vagy füllenthetünk? - A kiválasztási folyamat gyakran sok lépcsőből áll: interjúk, tesztek, értékelő központok, munkapróbák… Ember legyen a talpán, aki stressz helyzetben, változó emberek és szituációk közt is hitelesen tudja végigvinni cselszövését. Akire a gyanú árnyéka vetül, az gyorsan kiszelektálódik. Arról nem is beszélve, hogy ne mindenáron akarjunk megfelelni, hanem csak akkor, ha nekünk való a cég, a munkakör, a felelősség, munkahelyi kollektíva, a főnök. Ha nem passzolunk, akkor a sikertelenség előre borítékolható. A munkáltatók többsége próbaidőt köt ki – ezalatt sok dolog kiderül: végzettség, nyelvtudás, releváns tapasztalat hiánya, családi zűrök, gyerek, terhesség, betegség... A szerződés pedig a próbaidő alatt indoklás és felmondási idő nélkül felbontható!

Nézzünk néhány konkrét kérdést! Mi ezekre a helyes reagálás vagy válasz?

Kezdjük azzal, hogy „Van gyereke?”- Ezt mindig mondja meg, sőt legyen rá büszke!

Mikorra tervezi a gyermekvállalást? - Jó kitérő: „Nem napi aktualitás, párommal azt tartjuk, hogy előbb ismerjük meg alaposan egymást, alapozzuk meg egzisztenciálisan is az életünket.”

Mik a hibái? - Pl.: „Bagoly típus vagyok, esténként gyakran belefeledkezem valamibe: egy jó könyvbe, vagy akár a nap közben meg nem oldott programozási feladatba.” Mondjon olyasmit, ami igaz Önre, és például az érdeklődésre, terhelhetőségre, motiváltságra, kitartásra, játékosságra, kreativitásra utal…

Mekkora fizetésre gondolt? – Méltányosra, ami összhangban van az önök lehetőségeivel, illetve az ebben a munkakörben megszokott gyakorlattal, illetve az én szakmai tapasztalataimmal, képzettségemmel. Tudna adni a becsléshez valamilyen támpontot?

Mi a problémája jelenlegi munkahelyén? Miért szeretne állást változtatni? - Nagyon vonz az Önök által meghirdetett állás, mert… Itt sorolja fel röviden, frappánsan mindazt, amit tud a cégről, munkakörről, s valóban szimpatikusnak talál.

Miért hagyta ott az előző állását? - Ha lehet, akkor keressen állást, amikor még státuszban van. Ha nincs, akkor mondja azt, hogy átszervezés miatt nagyot változott (esetleg meg is szűnt) feladatköre, s ez már szakmailag nem elégítette ki.

Mióta is munkanélküli...? - Mondja meg az igazat! - Miért nem helyezkedett el ennyi ideig? - Nem terveztem, de ha már jött, kihasználtam a kényszerpihenőt: az első fél évben tudatosan több időt szántam a családra, befejeztem a régóta húzódó lakásfelújítást, beiratkoztam egy intenzív nyelvtanfolyamra... 

Ön hány éves? - Ne kerteljen, mondja meg, sőt, legyen rá büszke! Ha elmúlt már ennyi meg ennyi, akkor egy csomó olyan személyes, szakmai tapasztalatnak van birtokában, ami akár előnyt is jelenthet. Magánéleti kötelezettségeinek oldódása (pl. felnőttek a gyerekek), egzisztenciális körülményei, emberi értékei (pl. érdeklődés, empátia, kiegyensúlyozottság, derű) lehetőségként élhető és jeleníthető meg.

Hogyan képzeli el az ideális vezetőt? - Például mint a kettővel ezelőtti főnököm volt! Olyan szakember, aki még 50 évesen is kész volt tanulni, fejlődni, s tőlünk is ezt várta. Csapatban gondolkodott, de elvárta és gyakorolta az egyéni döntést, felelősségvállalást.

Van kérdése? - Legyen!!! Szakmaiságra, motiváltságra utaló kérdést tegyen fel elsőként. A harmadik már lehet munkabeosztásra, munkakörülményekre vonatkozó is.

1 kommentár | 2009. február 24., kedd | Kiválasztás | tothevamaria

Alternatívák mentén

Ma reggel átnézve a "CV-Expert"-nek véleményezésre beküldött CV-ket, fogalmazódott meg, hogy figyelmeztessem, óvjam az álláskeresőket: Ne írjanak bele "apait-anyait" a Cv-be, nem érdemes!

• Kezdje azzal, hogy eldönti, milyen jellegű munkát, foglalkoztatási formát keres:
  főállású munkaviszonyt: körülhatárolt feladatkörben, beosztás, munkaköri leírás szerint, vezetői utasítást, másokkal együttműködve, szabályokat betartva, akár a monotóniát is tűrve szeretne dolgozni, jó cégnél, jó pénzért...
• vagy inkább speciális igényei és/vagy élethelyzete miatt inkább atipikus formát (pl. önfoglalkoztatóként, vállalkozóként, távmunkásként, határozott idejű szerződéssel...) hosszabb-rövidebb időre szóló, változatos feladatokat, leterheltséget igénylő megbízásokat szeretne, melynek révén biztosíthatja megélhetését. Preferenciái közt szerepelhet pl.: "izgalmas, kreatív feladatokra vágyom", "saját magam osztom be az időmet", "másokhoz nem alkalmazkodom"...

Egyik utat se tartom többre vagy kevesebbre, mint  a másikat, csak más felkészülést, személyiséget, Cv-t, motivációs levelet, s egyáltalán, karrierépítési stratégiát igényel a kettő:

• a főállású munkaviszonyba pályázónak érdemes jól áttekinthető, tényszerű, a megcélzott munkakör profiljának megfelelően felépített, érdemi információkkal részletezett, munkatapasztalattal, szakmai és vezetői gyakorlattal és/vagy végzettséggel igazolt szakmai kompetenciákat felsorakoztatnia. "Nem mesét írni", "nem félbehagyott tanulmányokkal", s kedvtelésből végzett "mixer-tanfolyammal" cifrázni... a jó CV általában elfér 1 - másfél oldalon, a közhelyektől mentes, fókuszált, egyedileg megírt motivációs (kísérő) levél pedig mindössze fél oldalon. Ha van mit megmutatni, ezt egészíthetjük ki referenciákkal, publikációs listával...
• a "szabadúszás" mást kíván: a bennünk rejlő lehetőség megcsillantását, étlapszerűen megjelenített képességeket, beszédes projekteket, sokatmondó referenciákat, izgalmas hirdetést magunkról... Ami nem működik: hagyományos CV-t írni (pláne nem kronologikusat), konvencionális CV-sablonokat használni, semmitmondó, nyúlfarknyi kísérőlevelet írni...
  

0 kommentár | 2009. február 10., kedd | Kiválasztás | tothevamaria

Keresés