hrblog.jobline.hu

Sorvezető pályázata önértékeléséhez

Értékelje hatfokú skálán, hogy rendelkezik-e pályázóként a munkakörben előírt végzettséggel, szakmai tapasztalattal és/vagy más módon igazolt kompetenciákkal, vezetői képességgel és/vagy tapasztalattal, nyelvtudással, számítástechnikai jártassággal, illetve egyéb (egyedileg definiált: ...) tuljadonsággal.

Értékelje négyfokú skálán, hogy álláskeresőként megfogalmazott elvárásai összhangban vannak-e a munkáltató által kínáltakkal (pl. bér, egyéb juttatások, belépés ideje, munkakörülmények, egyéb speciális körülmény).

Értékelje háromfokú skálán, hogy a jelöltként közlendő adatai jelentenek-e méltányolható többletet a betöltendő munkakörhöz: végzettségben (pl. diploma mellett technikusi végzettség is), szakmai tapasztalatban (pl. kapcsolódó munkakör, ágazat), nyelvtudásban (pl. második nyelv), informatikai jártasságban (pl. alkalmazott szoftver), egyéb (számukra perspektivikus) területen.

Értékelje beküldendő pályázati anyagát kétfokú skálán formai, stiláris, referencia, hitelességi szempontok alapján (pl. szövegszerkesztés, áttekinthetőség, kiemelések - igényesség, megfogalmazás pontossága, helyesírás - tényszerűség, kontrollálhatóság - hézagmentesség, teljeskörűség).

Legyen tényszerű, szigorú, de igazságos önmagához! Ha van rá mód, kezdetben kérjen fel "hozzáértőket" (pl. olyan ismerőst, aki a szakmában, iparágban, cégnél dolgozik) is a gyors átttekintésre.

1 kommentár | 2009. szeptember 24., csütörtök | Toborzás | tothevamaria

Majd az interjún bővebben kifejtem

Az ember akkor tudja kifejteni részletesebben a szakmai tapasztalatait, vagy magyarázatot adni pl. a szakmai pályafutásban látható lyukra, látszólagos ellentmondásra, ha lehetőséget kap a meghallgatásra, behívják interjúra. A pályázati anyagnak (s igazauk van, hol ezt, hol azt kérik be a hirdetők), pont az a célja, hogy ne csak tényszerűen informáljon, hanem érdeklődést is keltsen. Ha egy jelentkező 70-80%-ban megfelel a hirdető objektíven megfogalmazható elvárásainak (főleg releváns munkatapasztalat, végzettség, nyelvtudás, szoftverismeret), akkor már szóba jöhet, mint potenciális jelölt. De egy-egy álláspályázatnál akár 60-80-an is lehetnek azok, akik néha több száz jelentkezőből ebbe a "szűkebb" körbe beletartoznak. Interjúztatni meg egy betöltendő pozíció esetén gyakran csak 10-15 főre van kapacitás. Vagyis szűkíteni kell a kört, néha drasztikusan.

Mondok egy példát is: Ha valaki bölcsész-doktor + nemzetközi kapcsolatok diplomásként közgazdász pozícióba,  a versenyszférába pályázik, talán még előítéleteket is el kell hogy oszlasson: pl. a bölcsészek nem elég hatékonyak, célorientáltak, elvesznek a részletekben, a nyelvtudásuk irodalmi, még a felsőfokú is gyakran passzív... (kérem, ne értsék félre, nem én gondolom így, hanem gyakran hallom kollégáktól). S erre a legjobb módszer, hogy a szakmai tapasztalatok és tanulmányok bemutatásában a kiválasztást végző keze alá dolgozik, eredménycentrikus, strukturált, tényszerű, praktikusan részletező.

Többféle nemzetközi kapcsolatok diploma létezik, van olyan, amit komolyabb pénzügyi, közgazdasági szigorlatok nélkül is meg lehet szerezni (vízválasztó, a munkáltatók egy része ezt kevésbé respektálja). A diplomamunka témaválasztása is üzeneteértékű: Legegyszerűsítve, nem mindegy, hogy publikációból készít-e egy zanzásított hetediket, vagy pedig érdemi saját munka, pl. megfigyelés, kutatás, elemzés, értékelés van beletéve.  A jogi téma is lehet érdekes, sok vállalat építette le, szüntette meg  a jogi osztályt, s preferálja azokat a szakembereket, akiktől nem idegen a jogi értelmezés, gondolkodásmód...

Minden jelentkezőnek saját érdeke, hogy mindig (ha kérik, ha nem), olyan anyagot küldjön jelentkezésekor, ami gondosan elkészített, tömör, könnyen olvasható, lényeges infókat tartalmaz (CV + levél, s ha van értelme, publikációs lista vagy referencialevél), de a jelentkezőt jó színben, ambíciózus, dolgozni tudó és akaró pályázóként mutatja be. Nincs mese, ki kell ragyogni a kórusból!

0 kommentár | 2009. augusztus 11., kedd | Toborzás | tothevamaria

Mondjuk tollba

A jól megírt motivációs- / kísérőlevél közelebb áll a meggyőző élőbeszédhez, mint a hivatali írásbeliséghez. Ne legyen bizalmaskodó még akkor sem, ha személyesen ismerjük a címzettet! Ritkán fordul elő, hogy egy állás betöltésekor kizárólag egy személynek van betekintési joga a pályázók anyagába. Kevés, jól megválasztott szakkifejezés képes érzékeltetni szakmai jártasságunk mélységét, de ne áldozzuk fel a közérthetőséget a szakzsargon fitogtatása miatt.

Ne tegeződjünk - néhány cég szervezeti kultúrájának fontos eleme ugyan a közvetlen belső kommunikáció (időnként az ügyfelek felé is alkalmazott): mindenki mindenkit tegez. Gyakran pályázati kiírásaikat is így jelentetik meg. Ismeretlenül mégse tegezzük le az illetékest, maradjunk a magázódásnál, esetleg egy mondatban jelezzük, hogy a hirdetés hangnemét, közvetlenségét is szimpatikusnak találtuk.

A levél végén az elköszönés  ne lezárjon, inkább találkozásra ösztönözzön.

S hogy készüljön? - Lendületből. Például mondjuk magunknak tollba: Vegyünk egy hangrögzítésre alkalmas eszközt (pl. mobiltelefont), s mondjuk fel rá 3-4 egymást követő alkalommal, szabadon beszélve (mit, miért pályázunk meg, alkalmasság + vonzás). Aztán hallgassuk vissza, s a legjobban csengő, hitelesen hangző, bennünket találóan jellemző mondatokat írjuk le. Ismételjük meg az eljárást 2-3-szor, addíg, amig összejön az egyedi, nekünk is tetsző, tartalmas verziónk.

0 kommentár | 2009. április 29., szerda | Toborzás | tothevamaria

Megkerülhetetlen kérdések

Olyan állásra pályázik, amihez megfelelő szakmai kompetenciával rendelkezik? - Tapasztalatom szerint igen sok hosszabb távon is sikertelenül pályázónál ez jelenti a valódi korlátot. Gyakran nemcsak céget (munkáltatót), szektort (iparágat), hanem munkakört, vezetői szintet, vagy szakmát akarunk váltani... Gyakran megalapozatlanul, ötletszerűen, releváns, konvertálható munkatapasztalat nélkül. Előfordul, hogy gyakorlattal meg nem erősített, sokszor el is avult régi diplomák kerülnek elő, mint hivatkozási alapok, kapaszkodók. S mind többször: Újonnan megszerzettek, esetleg mégcsak éppen megkezdett tanulmányok, köszönhetően pl. outplacement keretében volt munkáltató vagy munkaügyi központok, esetleg nonprofit szervezetek által finanszírozott átképzési programoknak vagy saját érdeklődés és ambíció alapján kezdeményezett és finanszírozott posztgraduális tanulmányoknak. Sajnálatos módon néha rossz a választás, mert nem valós munkaerő-piaci igényen alapul (nincs hiány a szakmában, kevés az állás), vagy a jelentkező nyilvánvalóan alkalmatlan a szakmára... S vannak olyan szakmák, amiben ugyan nagy a kereslet, de legalább ennyire nagyok és összetettek az elvárások, s a verseny is (pl. sales).

Reálisak-e az új állással, hirdetővel, munkáltatóval szemben megfogalmazott elvárások? - Bizony, ezen is könnyű elvérezni! Előfordul, hogy rosszul határozzuk meg bérigényünket. Tipikus csapda: Hosszú és elismert munkaviszonyt követően, relatíve magas pozícióban elért bér és egyéb juttatási csomaggal a hátunk mögött, váratlanul és kényszerűségből kell állást keresni... s elvi kérdést csinálunk abból, hogy az új helyen, már a belépéskor minimum ugyanannyit megkapjunk. Vagy megtévesztő a munkakör megnevezése: Ami az egyik cégnél elég a menedzseri szinthez, az egy másiknál bizony kevés lehet. Ördögi körbe zárjuk magunkat például rugalmatlanságunk miatt: – A cég telephelyet váltott, s emiatt kényszerű a váltás. Nem vállaljuk sem az utazást, sem a lakóhelyváltást (még akkor sem, ha ehhez támogatást is kapnánk). Mereven ragaszkodunk a szakterületünkhöz, iparágunkhoz is...

Talán a legfájdalmasabb, s egyedül alig felismerhető, kezelhető: Munkaképességet érintő egészségi és/vagy magánéleti problémák – Tartós betegség, megváltozott munkaképesség, családtag súlyos betegsége, haláleset, válás, vagy egyéb személyes probléma miatt - az általánosan tolerálhatónál hosszabb távon se - tudjuk ellátni feladatkörünket, legyenek ennek fizikai, lelki vagy mentális okai. Görcsösen ragaszkodunk a munkakörünkhöz, szintünkhöz...

0 kommentár | 2009. április 18., szombat | Toborzás | tothevamaria

Meglátni a lehetőséget

Fejforma, arcvonások, tekintet – igen, amikor már nem távolból, felszínesen szemlélődünk, önkéntelenül is a fejre, arcra, tekintetre, s aztán a további részletekre, állra, homlokra, szájra fókuszálunk, s keressük benne – vérmérsékletünk szerint különböző sorrendben – a derűt, az érdeklődést, a megértést, a bizalmat, harmóniát, s igen, a szépséget, az értelmet és érzelmeket is.

Ne tartsunk attól, hogy fontos, érdemi, s valóban szakmai feladatról azért maradunk le, mert nem találtattunk elég szépnek. A toborzási - kiválasztási folyamat tétje nem több, nem kevesebb, mint megtalálni a lehetséges jelöltek közül a legmegfelelőbbet. Az elvárások egy része nehezen deklarálható, s szubjektív mércéhez kötött. Nekünk mégis legalább egy paraméterben jobbnak kell lennünk a többi jelöltnél, miközben egy igazán fontosban sem lehetünk rosszabbak az elvártnál.

Mi, kiválasztást koordináló HR-esek sokszor tapasztaljuk, hogy a végső döntésbe bevont szakmai vezetők a bemutatott, előszűrés alapján alkalmasnak tartott jelölteknél igen gyakran nem a szakmaspecifikus kompetenciákat, hanem a bennük rejlő lehetőséget, többletet, színt keresik.

Gyakran meg is fogalmazzák, a kisebb tudáshiányt vagy metodikai ügyetlenséget könnyebb ellensúlyozni, mint érdeklődést, bizalmat kelteni. Vagyis a belülről fakadó, „sugárzás” (pl. tudásból, érdeklődésből, optimizmusból, vitalitásból, kedvességből eredő) az, ami előnyt hozhat.

0 kommentár | 2009. április 3., péntek | Toborzás | tothevamaria

Mit vár el a CV-től a foglalkoztató?

Minél egyszerűbb munkakörről van szó, annál kevesebbet. Betanított és alapfokú szakmunkáknál sokszor nem kérünk mást, mint egy adatlap kitöltését, melyen a legfontosabb azonosító adatokat gyűjtjük össze, s mellé a végzettséget igazoló oklevél másolatát. Ha nagy a szükség, úgyis minden jelöltet behívunk, először csoportos tájékoztatóra, ahol kérdezni is lehet. Ezt követi gyakorlati jellegű tesztelés vagy próbamunka. Aki ezen megfelelt, már részt is vehet a rövid, személyes interjún az alkalmazás részleteinek egyeztetése céljából, melynek végén a szerződéskötés is megtörténik. Természetesen, összetettebb munkakörnél hosszabb a kitöltendő adatlap, az azonosító adatokon kívül rákérdezünk a munkahelyekre, feladatokra éppúgy, mint a képzettségi adatokra, nyelvtudásra, bérigényre és egyéb elvárásokra.

Középfokú végzettségtől már általános, hogy a jelentkezőtől kérjük a CV benyújtását. Alapvető, hogy tartalmazzon minden olyan fontos információt, ami a munkakör elnyerése (alkalmasság és foglalkoztathatóság) szempontjából érdemi. Formai jegyeiben és stílusában is tükrözze a jelentkező személyes kompetenciáit.  Ne akarjunk mindent belezsúfolni, azt részletezzük benne, ami a megpályázott munkakör, a munkavállalói, vezetői (esetleg vállalkozóai) képességeket bemutatja, alátámasztja. Pályakezdőként: tanulmányok során elért eredmény (l. elnyert ösztöndíj, TDK, tanszéki, szakkollégiumi stb. projekt, díj), pl. kipróbált nyelvtudás (l. idegennyelvi tanulmány, projektmunka), számítógépes gyakorlat (l. alkalmazott szoftverek, diák és projektmunka), a munkával, annak fegyelmével, s egyéb követelményeivel való érdemi találkozás (l. bármi, ami kontrollálható). Bárkinél: a legutóbbi 3-5 év szakmai tapasztalata, s abban kiteljesedő szakmai, vezetői képességek.

Munkaeszközként használjuk, praktikus, ha van rajta hely a jegyzeteléshez (mivel az emberek többsége jobbkezes, célszerű balra zárni, így a sorok végén, a jobb oldala üres). Lehetőleg ne elolvasásra, hanem átolvasásra készüljön, azaz első ránézésre kiragadható legyen belőle a lényeg. Pozitív benyomást kelt, ha alkalmazkodik a pályázati kiírás felépítéséhez, elvárásaihoz, aláírás, fénykép is van rajta. Legyen naprakész, célszerű, dátumozza és írja alá.

0 kommentár | 2009. március 23., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Említésre érdemes erősségek

Újabb 5 ötlet azoknak, akik állásinterjúra készülve erősségeiket igyekeznek megfogalmazni:

1) Képes olyan lehetőségeket, problémákat észrevenni és megoldani, amiket mások észre sem vesznek, vagyis fogékony az átlagostól eltérő szituációk felismerésére, megoldására. Különösen fontos ez azokban a munkakörökben, ahol a változások, kifogások, konfliktusok, vészhelyzetek kezelése a napi feladatok közt előkelő helyet foglal el (pl. stratégiai vezető, projektvezető, specialista, befektetési tanácsadó). 

2)  A pontosságra való odafigyelés: Objektív mércével, több dimenzió (pl. határidők, jogosultságok, adatkezelés, biztonság) mentén mérhető, értékelhető kompetencia. Minél összetettebb tevékenységhez kapcsolódva vizsgáljuk, annál bonyolultabb kritériumrendszert feltételez (ld. „részletekbe menő pontosság”). Leginkább azokban a szakmákban fontos, ahol az időpontok, határidők be nem tartásának komoly következményei vannak (pl. pénzügy, kontrolling), illetve a precíz, hibátlan munkavégzés – emberélettel, nagy értékkel való foglalkozás miatt – elengedhetetlen (pl. sebészet, harcászat, légi irányítás). 

 3) Teljesítménye jobb, mint amit a munka megkövetel: Magasra tett belső mérce szerint végzi munkáját, a teljesítmény nem öncél, hanem belső szükséglet. Ott lehet kulcskompetencia, ahol a munkavégzés nagyfokú önállóságot, felelősségtudatot igényel(pl. kiemelt ügyfelek kezelése, minőségfejlesztés, szakértés, lektorálás).

4) Mások (pl. beosztottak, kollégák, ügyfelek) motiválása, lelkesítése, az erőforrások összpontosítása (ld. „azonos irányba, egyforma erővel húzunk érzetének kialakítása”), hogy a csoport magáénak vallja, s kooperáció révén elérje a vezető vagy önmaga (tehát a csoport) által kitűzött célokat. 

5) „Hozzávetőleges számítások”, kalkulációk végrehajtása előzetes ismeretek, tapasztalatok, analógiák alapján, célja a probléma nagyságrendjének, paramétereinek becslése. A tapasztalt vezető egyik legfőbb ismérve, hogy igen sokféle „ötujj szabály”-t alkalmaz, becslései igen jó támpontot adnak (nemcsak pénzre, hanem emberi erőforrásra tervezetten is).   

Akkor működnek, ha konkrét példával tudja alátámasztani, hogy ezek bármelyike erőssége. Ne feledje, "akinek nem inge, ne vegye magára"!

0 kommentár | 2009. január 12., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Titoktartás kontra érdemi információk adása

A pályázók elemi érdeke, hogy érdeklődést, figyelmet keltesenek szakmai önéletrajzukkal, motivációs levelükkel. Hitelesen, objektíven, tényszerűen mutassák be pályafutásukat. A szakmai tapasztalatoknál érzékeltessék a munkaköri feladatok, felelősségek, s elért eredmények nagyságrendjét. "Jól mutatnak" benne a konkrét projektek (a közismertek, avagy szakmai berkekben példaként emlegetettek akár csak név szerint, a többi röviden, célját, metodikáját, nagyságrend érzékeltetve), s még inkább a számok (pl. budget, ami fölött rendelkezett, évi árbevétel, melyet generált, beosztottak száma...) -, de itt a dilemma, hol a határ, milyen adat és milyen pontossággal "adható ki".

A mérce most is bennünk van (átháríthatatlanul miénk a felelősség!), de azért bőven van mód a tájékozódásra, támpontok azonosítására. Szakmánkban, szakterületünkön, s persze a médiában, legegyszerűbben az interneten. Számos újságcikk, interjú, konferencián elhangzott előadás, s céges honlapokon fellelhető tájékoztató anyag, éves beszámoló, mérleg... hozzáférhető. Ezek közt nézelődve rengetek projektet, esettanulmányt, összehasonlító elemzést találunk, melyek sorvezetőként használhatók saját munkánk, eredményeink bemutatásához. Éljünk a hivatkozás adta lehetőséggel, hitelesít, ha a pályázati anyagban könnyű szerel ellenőrizhető támpontok vannak (pl. olyan link, amire kattintva további részleteket tudhat meg a kiválasztást végző).

0 kommentár | 2008. július 14., hétfő | Toborzás | tothevamaria

A telefonos érdeklődés tétje

Gyakran elhangzó kérdés, hogy mielőtt (vagy miután) elküldtük álláspályázatunkat, érdeklődjünk-e telefonon. Sokan, sokszor mondják, hogy "Igen, bátran telefonáljunk, ártani biztosan nem fog". De vajon számolunk-e azzal, amikor telefonálunk, akkor a közvetítő csatorna, a technika megfoszt bennünket - s persze a másik felet is - a látványtól, az ízektől és az illatoktól, a kézfogás helyett is csak egy hallót kapunk… vagyis a totális kommunikáció komplex, sok csatornán érkező benyomása helyett a hangélmény dönt a kommunikáció sikeréről, így aztán felértékelődik minden, ami és ahogy elhangzik.

Először is, teremtsünk zavartalan körülményeket a telefonáláshoz! Csökkentsük, küszöböljük ki a háttérzajt (pl. kapcsoljuk ki a tv-t, rádiót), vonuljunk félre családtagjainktól. A forgalmas utca, a tömegközlekedési eszköz, a vendéglátóhely, a másokkal közös munkahely (még a közös pihenő helyiség sem) alkalmas terep az érdeklődő telefonbeszélgetés lebonyolítására.

Válasszuk meg gondosan az időpontot is, a munkakezdés, -zárás táján nagyobb eséllyel érhetjük el a keresett személyt, mint napközben. Csak akkor telefonáljunk, ha valóban van erre időnk, hiszen a hívás elhúzódhat, vagy az is előfordulhat, hogy az illető éppen nem ér rá, de néhány perc vagy óra múlva visszahívást kér vagy igér. Ne legyünk türelmetlenek, ha elküldtük már a pályázatot, adjunk néhány nap sanszot, hogy célbaérjen!

Gondoljuk át előre, hogy kit is keresünk, s mit is akarunk kérdezni. Minimálisan: legyen a kezünkben a saját jegyzeteinkkel, kiemeléseinkkel ellátott hirdetés, s ha már beküldtük, a pályázati anyagunk egy példánya is. Az sem árt, ha előre "felkészültünk a cégből", név szerint tudjuk keresni az illetékest, tisztában vagyunk a cég és a meghirdetett pozíció legfontosabb paramétereivel. Legyen nálunk naptár, papír, toll vagy ceruza, hogy jegyzetelhessünk!

S persze legyünk "jó formában", amikor érdeklődünk. Tisztán, jól érthetően, élénken csengjen a hangunk (pl. nem legyünk rekedtek, náthásak, fáradtak, enerváltak). Ne az érdeklődő telefon legyen a nap első megszólalása! 

0 kommentár | 2008. május 26., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Pályakezdőként osztályvezetői állásra

Most már tényleg itt az ősz, látom ezt a hozzám beérkezett tanácskérő levelekből is! Mind több frissdiplomásnak jut eszébe, hogy pályázgatni kezdjen, legalábbis nagyobb elánnal, mint azt a nyáron tette.

Nincs is ezzel gond, hiszen a vállalatoknál is felpörög ilyenkor a toborzás, kereslet - kínálat gyorsan egymásra találhat, ha jó helyen keresik egymást... A pályakezdőknek kínált állásokat viszonylag könnyű felismerni, nem írnak elő benne több évnyi szakmai tapasztalatot, s többségében munkatársi, ügyintézői, asszisztensi, vagyis beosztott pozíciók kerülnek meghirdetésre bennük, körülhatárolt szakmai tartalommal, jól definiált elvárásokkal.

Felesleges idő és energiabefektetés nulla szakmai tapasztalattal pl. osztályvezetői, projektvezetői munkakörre beadni a pályázatot, mivel ezek mindegyike releváns szakmai tapasztalatot (min. 3-4 év), s igen gyakran bizonyított vezetői képességeket (pl. kisebb csoport felett gyakorolt vezetői, vagy legalább mentori, szakmai irányítói, szervezési, ellenőrzési tapasztalatot, min 1-2 évnyit) igényelnek.

Ne pazaroljuk erőinket több száz pályázat elküldésére, inkább járjunk utána, kérdezzünk teklefonon és nyomozzunk interneten, sajtóban, ismerősi körben azok után, melyek valóban pályakezdőknek, vagy néhány éve végzetteknek szólnak. Ha alaposan felkészülünk a cégből, írjuk meg szervezetre szabott kísérő /motivációs levelünket, s igazítsuk hozzá (kiemelésekben, részletezésben) szakmai önéletrajzunkat. Ne fogalmazzunk bele olyan általánosságokat, hogy "Tanulmányaim alatt mindvégig besegítettem a családi vállakozásba", de azt már írhatjuk, hogy: heti 10-12 óra ráfordítással én készítettem és hetente frissítem immár ötödik éve szüleim könyvelő irodájának a honlapját (www.konyvelunk.hu).

Minél nagyobb az összhang a cég elvárásai és a mi jellemzőink közt, s ezt nem bő lére eresztett általánosságokkal akarjuk elmondani, hanem informatív, hiteles Cv-vel és motivációról, energiáról, komoly elkötelezettségről árulkodó kísérőlevéllel, annál nagyobb az esélyünk.

4 kommentár | 2007. október 1., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Páros és csoportos interjú

Ne csodálkozzunk, az sem evidens, hogy egyedül vagyunk az interjú helyszínén. Sor kerülhet páros vagy csoportos interjúra is. Az utóbbi szokványosabb, pl. a kiválasztási forduló első körében, olyan munkaköröknél, ahol hasonló pozícióban sokan dolgoznak, s most, ebben a pályázati periódusból is többen kerülhetnek felvételre.

Megnyugtató, hogy nem a célszalagért folyik a verseny, aki mellettem, velem szemben ül, az nem ellenfél, hanem potenciális szövetséges, jövőbeni kolléga. Az interjú sem szokványosan zajlik, kezdetben nem bennünket faggatnak, hanem először a cégről, munkáról, feladatokról, munkamódszerekről, segédeszközökről, munkahelyi körülményekről, kompenzációról, karrierlehetőségekről tájékoztatnak. Szokatlan a helyzet, mintha nem is „vizsgáztatni” akarnának, hanem inkább megnyerni, vagy éppen elkedvetleníteni.

Véget ér a tájékoztató, elhangzik a felszólítás: „Tessék kérdezni”, s valóban, néhányan már fel is teszik a kezüket, s érdeklődnek, az ügyesebbek az munkatársakkal szemben támasztott elvárásokról, alkalmassági kritériumokról, a munka összetettségéről, a betanítás, a beillesztés fordulópontjairól… Az ügyetlenebbek kezdésként a nyári szabadság kiadásáról, sportolási lehetőségekről, külföldi képzésekről.

A páros interjú olykor igen komoly nyomás alatt zajlik: több forduló van mögöttünk, nyilvánvaló, hogy a célegyenesbe fordultunk, s nincs mit csodálni, összeengedtek bennünket egy ringbe: „Győzzön a jobbik”! S valóban, ha olyan a munkakör, amiben nap mint nap, pl. versenytárgyalásokon, kiélezett helyzetekben kell eredményt elérni, akkor két stratégiailag alkalmasnak látszó jelölt közül az lehet, legyen a befutó, aki itt győzni tud. Nem is akárhogy, könnyedén, „tisztán játszva”, elegánsan, még a legyőzöttben is elismerést keltve.

1 kommentár | 2007. szeptember 24., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Sablonokon túlmutató erősségek

Igen gyakran tapasztalom, hogy mind a pályázati anyagban, mind az interjúk során ugyanaz a 8-10 erősség kerül említésre, legyen szó akár egymástól lényegesen különböző szakterületről, pozícióról, munkáltatóról.

Értem és támogatom, hogy az elküldött pályázati anyag tükrözze vissza a hirdetésben felsorolt elvárásokat (pl. magas színvonalú, precíz munkavégzés, együttműködési képesség, nagy munkabírás), de ennél lényegesen többet teszünk azzal, hogy ezek mellett megjelenítünk 2-3 olyan komptenciát, amik kevéssé sablonossak.

Nézzünk néhány példát:

A teljesítmény kompetenciacsoportba tartozó, konkrét munkatapasztalatok, eredmények bemutatásával szemléltethető erősségem lehet pl. "az erőforrások kihasználásának optimálására törekvés". Azon a képességemen alapul, hogy a kívánt eredmény elérését többféle erőforrás különböző mértékben történő igénybevételével tudom biztosítani. Azt fejezem ki általa, hogy milyen mértékben vagyok képes előre meghatározni az egyes erőforrások kölcsönhatását, költségeit. Gazdálkodói, projektmenedzseri, operatív vezetői, tervezői, tanácsadói, szakértői pozícióknál kifejezetten keresett kompetencia.

A motivációs levélben frappánsan megfogalmazott, vagy az interjún az önjellemzést kezdő mondatom lehet, hogy "képes vagyok olyan lehetőségeket és problémákat észrevenni és megoldani, amiket mások észre sem vesznek", azaz fogékony vagyok az átlagostól eltérő szituációk felismerésére, megoldására... s persze legyen a tarsolyomban 2-3 igen konkrét példa, amikor ezt a képességemet használtam ki - méghozzá sikerrel! Mindez előnyös  azokban a munkakörökben, ahol a változások, kifogások, konfliktusok, vészhelyzetek kezelése a napi feladatok közé tartozik (pl. stratégiai vezető, projektvezető, orvos, tűzoltó, rendőr, bróker). 

"Törekszem az ügyfél megnyugtatására vagy kielégítésére, fenntartás nélkül, minden esetben, még akkor is, ha az ügyfél magatartása agresszív, félelemkeltő, helyzethez egyáltalán nem illő. Megakadályozom, hogy a konfliktus eszkalálódjon, zavart keltsen az ügyféltérben." Kiemelten fontos, s példákkal igen jól alátámasztható kompetencia a közvetlen ügyfélkapcsolatban (ld. front office) dolgozó vezetők és munkatársak esetén (pl. értékesítők, ügyfélszolgálatosok, recepciósok). 
 

2 kommentár | 2007. július 30., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Legyen korszerű a CV-m

Mint ahogy szakterületünkön is lépést kell tartanunk az újdonságokkal, sejtjük, hogy a Cv-írásban is vannak új követelmények, trendek.

Néhány éve terjedt el, hogy ne írjuk rá a CV-re, hogy „Szakmai önéletrajz” (vagy ehhez hasonlót), hanem kezdjük jó nagy betűkkel középre főcímként ráírva mindjárt a nevünkkel. Nagyjából ezzel egyidőben kezdtek feltűnni a hirdetésszerű, akár fejlécben szerepeltetve jó nagy betűkkel – néha többször is - megjelenítve a „Wanted” feliratot. Tapasztalatom szerint inkább negatív irányba befolyásol, de valószínűsítem, van akinek bejött!

Mostanában divat lett újra kézzel írt CV-t küldeni (ad abszurdum e-mailben a lefotózott verziót), de a formához illő, elbeszélő jellegű hagyományos CV helyett - stílustörően - felsorolásos ún. amerikai típúsút.

Egyes szervezetek (főleg közszféra és Eu-s finanszírozású projektek) elvárják, hogy használjuk az Eu-s formátumot. Hátránya, hogy alig van olyan szakember, akié elfér egy oldalon, vagy akinek legalább az erősségei odakerülnek. Mivel a személyi részt rögtön a munkatapasztalatok ismertetése követi, különösen előnytelen pályakezdők, illetve pályakorrekcióra kényszerülők esetében. Ráadásul a sablon nem sugallja a kulcsszavak kiemelését, így az ezt használók többsége nem is alkalmazza. Előnye, hogy kiváló sorvezető annak, aki komoly szakmai háttérrel rendelkezik.  

2 kommentár | 2007. április 13., péntek | Toborzás | tothevamaria

Körülményeskedő mondatok

Melyekbe lépten-nyomon belebotlunk, megakasztják beszédünk, írásunk... A pályázati anyag kísérő / motivációs leveleiben találhatók többsége a  megfelelési szándékból, kényszerű udvariasságból, formailtásból ered. Szemléltetésül néhány példa, s mögé téve az egyszerűsítési, átfogalmazási javaslat:

"Szeretném magamat egy merőben új területen kipróbálni és az Önök által meghirdetett álláslehetőségről úgy gondolom, hogy képességeim alkalmassá tesznek annak sikeres betöltésére."  - Átírva: "Szeretném magamat merőben új területen kipróbálni, s hirdetésükben pont ezt az esélyt látom. Hiszem, hogy a képességeim alkalmassá tesznek a pozíció sikeres betöltésére."

"A potenciális munkáltatók közül azért esett a választásom az önök cégére, mivel számomra nagy kihívás lenne, ha Magyarország egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatának munkatársa lehetek." - Átírva: "Azért jelentkezem Önökhöz, hogy Magyarország egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatának lelkiismeretes munkám révén elismert munkatársa lehessek."

"Bízom benne, hogy képességeimet kamatoztatni tudnám cégüknél, ezért remélem, lehetőséget biztosítanak egy személyes beszélgetésre, ahol kitérhetnénk a jelenlegi vagy jövőbeli álláslehetőségre az Önök vállalatánál." - Átírva: "Bízom benne, hogy bemutatkozó anyagom felkelti az önök érdeklődését, s a közeljövőben lehetőséget biztosítanak a személyes találkozásra."

0 kommentár | 2007. március 24., szombat | Toborzás | tothevamaria

Fényképtől a videofotóig

Örömmel látom, s köszönöm, hogy egyre többen megtisztelnek kommentárjaikkal! Különösen, hogy a diskurzus olyan téma körül alakult ki, melyet magam is fontosnak tartok. Január 2-án és 3-án írtam már "Fényképmustra" és  "Ötletek a jó fotó elkészítéséhez" címmel. Ez utóbbit nagyjából azzal a nagyon jó szándékú, kettős fókuszú figyelmeztetéssel zártam, hogy "nem érdemes túldimenzionálni a fénykép jelentőségét", de legalább ekkora hiba, ha nem használjuk ki, mint lehetőséget, hogy "kiragyogjunk a kórusból", azaz látványosan egyedivé és megkülönböztethetővé tegyük pályázatunkat a többi jelölttől.

Tapasztalatom szerint a legritkább esetben várják el a munkáltatók, hogy a pályázati kiírásra jelentkező szép legyen. De azt már igen, pl. a személyes ügyfélkapcsolatokban szinte mindig, hogy legyen ápolt, barátságos, megközelíthető, megszólítható, segítőkész, empatikus, keltsen bizalmat... Higgyék el, az "illeszkedés törvénye" nemcsak a hangtanban érvényes, hanem az emberi, s így a szakmai kapcsolatainkban, munkánkban is. A gondosan kiválasztott, elkészített fénykép "valódi, hús-vér embert" mutató fénykép megerősíti, kiegészíti a szakmai önéletrajzban, kísérőlevélben közölt tényeket, s a megfogalmazásból, stílusból, formatálásból szerzett benyomásokat.

A fénykép bekérésének igen gyakran "csak" techinkai jellegű oka van: pl. ha a többlépcsős kiválasztás csoportos interjúval, teszteléssel vagy AC-vel (Assessment Center - Értékelő Központ) kezdődik, akkor az értékelők előre felkészülnek az általuk megfigyelendő jelöltből, hiszen egyidejűleg több jelölt (többnyire értékelő) is van. Ha szigorú és bonyolult a munkahely beléptető rendszere, akkor az is előfordul, hogy az interjúra érkező jelöltet már a nevével (esetleg fényképével) ellátott belépő kártya várja. S mindezeknél gyakoribb ok, hogy az interjúk sűrűán követik egymást, s az interjőztatóknak komoly segítség az elhangzottak összegzésében, értékelésében, hogy a nézhez, adatokhoz, jegyzetekhez felidézhetik az arcot, gesztusokat is.

Végezetül azt sem árt tudni, hogy terjedőben van az álláspályázatokhoz készülő "videofotó", rövid film, mely munka, előadás, tárgyalás közben mutatja be a jelöltet, gyakran szövegalámondással ismertetve szakmai és személyes kompetenciáit. Már olyan "referenciafilmet" is láttam, mely interjú formájában 3-4 korábbi munkatárs, szakmai partner, ügyfél, közvetlen vezető véleményét és ajánlását is tartalmazta. Bevallom, amikor az első ilyen felvételt kézhez kaptam, meglepődtem, s elbizonytalanodtam, mit kezdjek vele...

0 kommentár | 2007. február 23., péntek | Toborzás | tothevamaria

Munkahelyi és szakmai kapcsolatok

Pályakezdőként természetes, hogy viszonylag kevés munkakapcsolattal rendelkezik (szakmai gyakorlatok, alkalmi munkák során szerezte, illetve az első igazi munkahely). Szerencsés esetben a szakmai tapasztalatok, munkában töltött évek során elmélyülnek, megsokszorozódnak vagy épp ellenkezőleg ellehetetlenülnek a munkatársi (közvetlen kollégák, alkalmi társak egy projektben), hierarchikus (szakmai, területi) és partneri (ügyfelek, beszállítók, konzultációs) kapcsolatok. A jó kapcsolatrendszer, a támogató, érdeklődő, együttműködő közeg javítja az egyéni teljesítményt, hozzájárul a szakmai és személyes kiteljesedéshez. A munkahelyi kapcsolatok kiteljesedése, optimalizálása szervezeti (spontán problémamegoldás, összefogás krízishelyzetben) és egyéni érdek (barátságok, szerelmek) is. Tudom, megoszlanak a vélemények róla, én sokkal több pozitív példát láttam, mint negatívat.

Főnökei, idősebb, de fiatalabb kollégái is sok mindenre megtaníthatják - szakma fogásai, problémakezelés és elhárítás, szervezet működése, szokások és hallgatólagos elvárások, eligazodás a hierarchiában, új fogások, sok szakmához kapcsolódóan különösen az IT támogatás terén. Ha kész a tanulásra - kérdezzen, figyeljen, alkalmazza, gyakorolja a megmutatott fogásokat. Legyen aktív, vállalkozó kedvű! Keresse az alkalmat új projektekbe való bekapcsolódásra, továbbképzésre, utazásra, többletmunkára. Új emberekkel kerülhet munkakapcsolatba, felfigyelhetnek tehetségére, szorgalmára. Segítse idősebb kollégáit azokban a dolgokban, ami nekik könnyebben megy: fizikai erő kifejtése (pl. iroda átrendezésekor), modern technika használata (új fénymásoló berendezés beüzemelése), változások fogadása és kezelése (félelmek és előítéletek legyőzése).

Ha munkahelyet változtat, tegye ezt békességben, megértésben, korrekt módon - a kapcsolati tőke és a referencia érték megőrzésével.

Szakmai szervezetek, szövetségek: Ismeri őket? Tagja is valemyiknek? Nézzen utána, hogy van-e pályakezdő junior vagy éppen senior tagozatuk! Keresse, látogassa rendszeresen honlapjukat! Menjen el nyilvános programjukra! Lépjen be, figyelje pályázati kiírásaikat! Számos ösztöndíj, gyakornoki hely, tanulmányút válik elérhetővé e szervezetek közvetítésével. Vegyen részt kiállításokon, termékbemutatókon, konferenciákon. Kérdezze társait saját tapasztalatairól, élményeiről! Figyelje a hirdetéseket! Menjen el a következőre, kezdje például egy kisebb kaliberű, ingyenes termékbemutatóval! Nem baj, ha csak érinti szakterületét! Nézzen körül, figyelje mások viselkedését, öltözékét, gesztusait. Ismerkedjen, tájékozódjon, tanuljon! Mesélje el munkahelyén (egyetemen) is, hogy hol járt. Alkalomadtán jelezze, hogy a cég megbízásából is szívesen vesz részt rendezvényeken (akár aktivitásként, hosstessként is közreműködhet).

Ismeri és olvassa a szakfolyóiratokat, látogatja a szakmai portálokat, könyvtárokat, szokott búvárkodni a könyvesboltok tematikus polcain? Ismerkedjen meg a könyvtárosokkal, eladókkal, legyen rendszeres látogató, levelező, fedezze fel az újdonságokat, használja a katalógusokat és egyéb keresési rendszereket. Váljon élete részévé a szakmai tájékozódás. Különösen pályakekezdőként fontos, hogy megismerje az ágazatot, a szakmát, azonosítsa a vezető szakmai köröket, értsüljön a változásokról, rendezvényekről, megtanulja, hogy ki kicsoda, s melyik szervezet mekkora potenciált képvisel. 

2 kommentár | 2007. január 25., csütörtök | Toborzás | tothevamaria

Azok a boldog diákévek

Folytatta, folytassa az iskolában, egyetemen! Talán Önnek is a legtöbb barátja, ismerőse innen származik. Őszinte, mély kapcsolatok. Fél szavakból értik egymást, nincsenek titkok, adósságok, előítéletek... Érdeklődésük egy tőről fakad(t), s tudják, hogy mire képes a másik. Ha partnerre, támogatóra, segítőre van szüksége, keresse bátran ebben a körben. Használja ki, hogyha még most is tanul, vagy ez is egy, hogy újra iskolapadba üljön!

Mélyítse kapcsolatait: tanuljanak együtt zh-kra, vizsgákra, , ha lehetőség van  aválasztásra, inkább csoportos feladatot, projektmunkát válasszon. Járjanak előadásokra, bulikra közösen. Engedje közel magához a többieket, hadd ismerjék meg személyiségét, képességeit, mozgatórugóit. Legyen nyitott, érdeklődő, toleráns! Tanuljon  nyelvet, számítógép-használatot, bővítse szakmai ismereteit, gazdagítsa személyiségét, vegyenrészt tanfolyamokon, képzéseken, tréningeken! Amellett, hogy hasznosítható tudásra tesz szert, sok új ismerőst, barátot is szerezhet.

Ne feledkezzen meg tanárairól sem. Gondolja végig, hogy közülük kik azok, akik számára több lehet (több volt) mint egy a sok száz diák közül – TDK-ázott nála, hozzá járt szemináriumra, fakultációra, ő volt a konzulense valamilyen projektben vagy a szakdolgozatnál, bevonta valamilyen kutatásba, vizsgálatba, munkába… keresse fel néha, s tájékoztassa sorsa alakulásáról (pl. küldje el frissen megjelent publikációját, hívja meg nyilvános prezentációra, diploma majd doktori védésedre).

Kérje ki véleményét karrierdöntései során, kérje fel tanácsadásra, szakértésre, együttműködésre, ha munkája során külső szakértőre van szüksége...

15 kommentár | 2007. január 23., kedd | Toborzás | tothevamaria

Hogy kezdjen hozzá?

Csak folytassa, hiszen már régen el is kezdte, gyermekként otthon, diákként az iskolában. Mindezt tegye tudatosan, életre szóló programként. Fordítson megfelelő figyelmet meglévő kapcsolatai ápolására, s szerezzen újakat!

Hol? - Bárhol, ahol alkalom adódik rá. Legyen nyitott, barátságos, kezdeményező!

Kivel? - Azzal, aki szimpatikus, aki emberileg és szakmailag  elfogadható értékeket, mintákat, tudást közvetít, akivel azonosulni tud.

Hogyan? - Kihasználva vagy megteremtve az alkalmakat az bemutatkozásra, ismerkedésre, beszélgetésre, együttműködésre.

Miért? - A kontaktus, a párbeszéd, az együttműködés öröméért. A kapcsolatépítés nem öncél, hanem eszköz az egyéni kiteljesedéshez. Ne kihasználja, hanem használja fel kapcsolatait álláskereséskor: mutassa magát (legyen intenzíven jelen kapcsolataiban) és tegye - tapintatosan, érdeklődést keltve, de sose panaszkodva közzé céljait, szándékait (beszéljen róla személyes találkozókon, mondja el telefonon, említse levélben, e-mailben).

Kezdje a családnál! Szerencsés esetben családja az a biztonságos, szeretetteli közeg (elfogadás, támogatás, megértés), amire mind anyagilag (költségmegosztás, szponzorálás), mind emberileg (konzultáció, segítség), s néha szakmailag (azonos vagy hasonló képzettség, ágazat, munkahely, régió) is támaszkodhat. Erőforrás, mely érzelmi feltöltődést (önbecsülés, kiegyensúlyozottság), motivációt (minták, értékek, elvárások), időt (munkamegosztás), tudást (kulturális közeg) és igen erős köteléket (szűk és tágabb rokonság, szolidaritás) biztosít. A szülő, testvér elismertsége, szakmai tekintélye, emberi kvalitásai komoly referenciaértékkel bír („nem esett messze az alma a fájától”, „egy tőről fakadnak”), néha pedig összeférhetetlenséget jelent (ezzel is számolni kell). A bizalmas kapcsolatnak köszönhetően a családtagok nyíltan, kendőzetlenül kommunikálnak egymással, megosztják belső munkahelyi tapasztalataikat, sikereiket, kudarcaikat, legfrissebb értesüléseiket.

12 kommentár | 2007. január 22., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Folytatom: kapcsolatépítés

A sikeres karrierépítés nem ad hoc jellegű, és főleg nem légüres térben zajló tevékenység. A szervezetek a betöltésre váró állásoknak alig egyharmadát hirdetik meg, a többi „szerencsés vagy véletlen egymásra találásoknak” köszönhetően belső átcsoportosítások, ajánlások, megkeresések, adatbázisokban történő válogatások révén realizálódik. Félre ne értse, itt nem (főleg nem) arról van szó, hogy „fű alatt” kelnek el a legjobb állások, hanem sokkal inkább arról, hogy szűkösek az erőforrások (idő, szakértelem, anyagiak), s az a nehezen vitatható tapasztalati tény, hogy a legegyszerűbb, a legolcsóbb és a legkényelmesebb megoldás éppen az, amit a „véletlen” hoz.

Egy „jó ajánlás”, komoly referenciával bír, s olykor egy többfordulós kiválasztási procedúra eredményességével vetekszik. Vegyük sorra, hogy miért! Aki ajánl, az mindkét felet ismeri (pl. az álláskeresőt tanította az egyetemen, vizsgáztatta, bevonta valamilyen tanszéki kutatásba, ismeri gondolkodását, értékrendjét, motivációját – a munkáltatót meg azért, mert szakértőként rendszeresen konzultál vele, vagyis szervezeti tudással és személyes ismeretséggel is bír), gyors megoldást kínál, s a legritkább esetben kér érte viszonzást. Mindennek középpontjában a KAPCSOLAT áll: vagyis legyen valaki, aki a két oldalt ismeri, s az adott pillanatban aktiválja.

A kapcsolatépítés nem tudomány, hanem odafigyelés kérdése. Hogy kezdjen hozzá?

0 kommentár | 2007. január 18., csütörtök | Toborzás | tothevamaria

HR generalista

HR-en Human Resources Management-et, azaz az emberi erőforrással, a munkaerővel való gazdálkodást értjük, hagyományosabb megnevezéssel a személyügyet. A HR generalista főként kisebb cégeknél, vagy nagyvállalatok önálló divízióinál meglévő pozíció. Betöltője az a személy, aki a HR valamennyi szakterületével foglalkozik: munka-erőfelvétel, személyi adminisztráció, bérezés, teljesítménymenedzsment, képzés, stb.

Rendszerint több évnyi, akár többféle részterületen szerzett szakmai tapasztalattal rendelkezőket keresnek a pozícióra.

0 kommentár | 2007. január 12., péntek | Toborzás | tothevamaria

CV-írás túl az ötvenen

Mostanában többen is panaszolták, hogy a hozzáférhető CV minták pályakezdőknek, vagy csak néhány éve szakmai tapasztalattal rendelkezőknek szólnak. Az egységes Eu-s formátumú Cv sablonja 25-30 évnyi szakmai tapasztalattal kitöltve, valamennyi munkahelyet, beosztást, végzettségét feltüntetve készül, akkor 6 oldalba sem fér bele. Arról nem is beszélve, hogy a sablon bővítése nem egyszerű, elcsúsznak a hasábok, eltűnik a függőleges elválasztó vonal.

Nézzük tételesen végig, hogy s mint tud megfelelni a CV-vel szemben támasztott követelményeknek 50 felett is:

Informatív:  Minden olyan fontos információt tartalmazzon, ami a megpályázni kívánt munkakör elnyerése szempontjából fontos. - Végzettségei, munkatapasztalatai közül csak azokat emelje ki, részletezze, melyek feljogosítják a meghirdetett pozíció betöltésére (pl. legutóbbi szaktanfolyam, alapdiploma + legutóbbi 2-3 munkahely, munkakör, melyekben voltak hasonlóságok, pl. azonos ágazat, szervezeti egység,  feladatok). Fontos, hogy mindent fordított időrendben tűntessen fel, azaz az kerüljön előre, ami a legutóbb történt önnel. Adja meg születési adatait, mint alapinformációt (az elhallgatás azt sugallja, hogy Önnek gondja van a korával, nehezen éli meg, hogy elmúlt ennyi meg ennyi, s úggy érzi, hogy hátrányba kerülhet emiatt). Higgye el, egyre több munkáltató ismeri fel, hogy egyes munkakörökben lényegesen jobb teljesítményt nyújtanak a középkorúak a "megállapodás periódusában" tartó munkavállalók, akiket nem nyomaszt az otthonteremtés, gyermekvállalás gondja.

Jól szerkesztett:  Formai jegyeiben is hitelesítse azt, aki írta - Ügyeljen arra, hogy csak hibátlan, elegáns Cv-t adjon ki kezéből (kinyomtatás után olvassa át betűről betűre, igen könnyű képernyőn elnézni egy betűt, szóközt).
Figyelemfelkeltő:  Reklámértéke van - azaz ne másoljon szolgai módon sablonokat! - Elvárható, hogy Ön alkosson saját verziót, különösen, ha kreatív, vagy magas fokú szövegszerkesztési ismeretek alkalmazását igényli a betöltendő pozíció.
Rövid, tömör:  Ne elolvasásra, hanem átolvasásra készüljön, első ránézésre kiragadható legyen belőle a lényeg. A rövid verzió legyen egy oldalas, az utolsó 6-8 évre koncentráljon, ne akarjon lehengerelni, hanem csak azt bemutatni, hogy olyan ember van mögötte, aki tudatában van értékeinek.

Munkaeszköz:  Maradjon rajta hely a jegyzeteléshez. Rendezze balra, az olvasók többsége jobb kezes, tehát oda jegyzetel majd. Tegyen rá friss fényképet, melyet kedvel, mert sugárzik róla a  bölcsesség, derű, önbizalom.

Egyedi:  Tegyen a CV végére pl. az "Egyéb közlendők" részbe olyan "hívószavakat", melyek megkülönböztetik másoktól, referencia értékkel bírnak, érdeklődést keltenek. Pl.: "senior csapatban kosárlabdázom", "iskolai színjátszókörnek jelmezeket tervezek, készítek", "digitalizálom családunk régi fényképeit"

Aktuális és :  A dátummal is jelezze, hogy frissen készült a CV. Lendületesen írja alá, ha levélben vagy faxon küldi, esetleg személyesen adja át!

0 kommentár | 2007. január 8., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Ötletek a "jó fotó" elkészítéséhez

Készüljön a fotózásra úgy, mint ahogy fontos és izgalmas eseményre szokott!

Kezdje azzal, hogy átnézi aktuális és régebbi fotóit. Válogassa ki azokat, melyek tetszenek, remekül eltaláltak. Nemcsak külsejét, fizikai adottságait mutatják be, hanem hatásosan jelenítik meg személyes tulajdonságait is (pl. érdeklődés, nyitottság, derű, magabiztosság, kedvesség). Ne csak az igazolványképek közt válogasson, néha az egész alakos, vagy csoportképek elkapott pillanata az, ami legtöbbet visszaad önből. Különösen így van azoknál, akik utálnak fényképeszkedni, mert úgy tartják magukról, hogy nem fotogének. Ha már van 4-5 kiválasztott jó fotó, akkor jöhet az alaposabb mustra, elemezze, hogy milyen rajta a beállítást, fejtartást, mimikát, frizurát, öltözéket... 

Majd következhet a tükör előtti próba, apró igazítás a frizurán, esetleg sminken, fejtartáson, mimikán, némi öltözködés, azaz hangolja össze külső megjelenését a kommunikációs céllal (pl. "kreatív marketinges", "tárgyalóképes kereskedő", "megbízható irodavezető", "barátságos ügyfélszolgálatos", " dinamikus projektvezető", "problémamegoldásban jártas informatikus"... Kérem, ne értsen félre, nem szerepjátszásra, jelmezversenyre bíztatom, hanem csak arra, hogy az előnyös frizuránál fontosabb, hogy gondolatainkat, tekintetünket, belső energiáinkat is fókuszáljuk!

Ne magunk legyünk a fotósok! Menjünk profihoz vagy kérjük meg ismerőst - döntse el, hol tudja jobban elengedni, pontosabban "összekapni" magát. Mutassa meg a régi, Önnek tetsző képeket a fotósnak, s feltétlenül mondja meg, hogy a kép pályázati anyaghoz, álláskereséshez készül. Javaslom, hogy válassza a digitális technikát, mert így lehetőség van a többszöri próbálkozásra, többféle beállítás kipróbálására, azonnali, s egészen apró korrekciójára is.

Végezetül az általam leginkább kedvelt beállítás:

Üljön egyenes háttal stabil, megfelelő magasságú székre, esetleg asztal mellé. Forduljon egész testtel az objektív felé, majd derékból forduljon enyhén balra. Energikus a testtartás, jólesően megfeszülnek az izmok. Majd a fejét fordítsa leheletnyit jobbra, egy cseppet billetntse balra. Gondolatait öszpontosítsa, bizakodó, barátságos félmosoly, derűs tekintet - nem kell az objektívba belenézni, lehet egy picivel fölé, mellé, pl. egy kedves ismerős szemébe (fénylőbb a tekintet, mintha csak egy pontra, tárgyra fókuszálunk). Ha van asztal, vagy a széknek karfája, érdemes a jobb kezet könnyedén rátenni, s kipróbálni, hogy mutat a képen.

Érdemes a képet úgy megszerkeszteni, hogy a hagyományos igazolványképnél többet mutasson, legyen pl. mellkép. A Cv-re szánt fénykép legyen álló téglalap, pl.  3X4, vagy 3 X 5 cm-es, a CV jobb felső részére, a személyi adatok mellé beillesztve. Ízlés dolga, hogy fekete-fehér vagy színes legyen - de ez utóbbi esetben is számolnunk kell azzal, hogy a CV-ket általában fekete-fehérben nyomtatják, illetve másolják. Érdemes ellenórizni, hogy az eredetileg színes kép hogy mutat ebben az esetben.

0 kommentár | 2007. január 3., szerda | Toborzás | tothevamaria

Fényképmustra

Az  év utolsó hónapjában csomó fényképet néztem át. CV-re rátett igazolványképeket, szakmai rendezvényeken, konferenciákon készült, utazások, családi ünnepek szépséges pillanatait megörökítő fotókat, az interneten síterepek, eladó ingatlanok, meg régi ismerősök bemutatkozó oldalait... Némelyik olyan erős benyomást tett rám, hogy hetek múlva, részletekbe menően fel tudom idézni, s általa, a képhez kapcsolódva a vele együtt elhangzó (vagy mellé írt) szavakat, üzeneteket is. 

A jól megválasztott kép informál, érdeklődést, szimpátiát kelt, hitelesít, szószólóvá, ajánlóvá, azaz "fogadott prókátorrá" válik, s ha nagy a verseny, aprócska esélyt ad arra, hogy kiragyogjunk általa a kórusból. Azért van néhány buktató is a dologban, nézzük szóról szóra, mire érdemes odafigyelni:

• Csak a "jól megválasztott kép" segít az állásvadászatban, a művi, mesterkélt ("jelmezbe bújtam, szerepet játszom, mert ezt várják tőlem"), rejtőzködő (lefelé, felfelé vagy mereven előre néz, alig felismerhető) kép ellentétes hatást vált ki, megkérdőjelezheti a CV-ben, motivációs levélben szereplő tényeket, értékeket. Csak azt a képet érdemes csatolni pályázati anyagunkhoz, ami összhangban van életkorunkkal (van, akinél már 1-2 évnyi eltérés is túl sok), aktuális fizikai (pl. hajviselet, szemüveg, testsúly), szellemi és lelki állapotunkkal (pl. sugárzó tekintet, barátságos félmosoly), értékrendünkkel, szokásainkkal (pl. ruházat, ékszerek). A homályos, rosszul fókuszált, kivágású kép igénytelenséget, nemtörődömséget sugall.
• "Informál" - Néha könnyebb képpel üzenni, mint szavakban feltárni lehetőségeinket (pl. testi fogyatékosság).
• "Érdeklődést, szimpátiát kelt", ami arra készteti a kiválasztást végzőt, hogy potenciális alkalmasság esetén pont neki adja meg  a személyes bemutatkozás lehetőségét (pl. mert "ránézésre pont beleillik a csapatba").
• "Hitelesít", azaz ha a CV-ben közölt tények és a képről szerezhető benyomások összhangban vannak, alátámasztják, erősítik egymást (pl. munka közben készült fotók).
• "Szószólóvá, ajánlóvá, azaz "fogadott prókátorrá" válik" - igen sok munkakör igényel olyan kompetenciákat, amik a "meggyőzés, prezentálás, értékesítés" tárgykörébe tartoznak: pl. aki képes önmagát hitelesen megjeleníteni, prezentálni, eladni, az majd a munkáltatóval, s annak termékeivel, szolgáltatásaival is ezt fogja tenni.
•  "Nagy a verseny" - higgyék el, szinte mindig az! Egy-egy pályázatra olykor több száz (esetleg ezer) jelentkező van, s becsülendő, hogy az előszűrést végzőnek lankadatlan a figyelme, jut elég ideje, ereje, kitartása az összes pályázat azonos mélységű feldolgozására.
• Nem szabad a CV-re tett fotót fetisizálni, túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Nem több, nem kevesebb, mint "egy aprócska esély arra, hogy kiragyogjunk általa a kórusból". Hiba, ha lustaságból, gondatlanságból kihagyjuk ezt az esélyt!

Ígérem, holnap folytatom a témát, azaz részletesen bemutatom, hogy készül a "jó kép".

  

0 kommentár | 2007. január 2., kedd | Toborzás | tothevamaria

Néha kézírásos pályázatot kérnek

A kézzel írt motivációs levelet, szakmai önéletrajzot két okból szokták kérni: vagy azért, mert komplex grafológiai elemzésnek vetik alá (személyiség dimenziói közül a leggyakrabban elemzett szempontok pl. megbízhatóság, motiváció, kreativitás, kiegyensúlyozottság, rendezettség), vagy azért, mert a kiválasztást végző az íráskép alapján akar személyes benyomást szerezni a jelentkezőkről (pl. dinamizmus, rendezettség, áttekinthetőség, hibátlanság). Akár melyikről is legyen szó, a kézírásos verziónál jobb benyomást kelt az elbeszélő jellegű, kerek mondatokat tartalmazó "hagyományos CV", mint az amerikai típusú, felsorolásos. 

Javaslom, hogy küldje el a számítógéppel az amerikai típusút magyar (és pl. angol nyelven is), de ha kérték, készítsen mellé egy hagyományos, a szakmai életútat bemutató, leíró jellegű változatot is!

Készítése során ügyeljen a következőkre:
• jó tollal írjon, s a lap alá tegyen egy másik lapot vagy vékony füzetet, puhatáblás dossziét
• ne használjon sorvezetőt, írjon szabadon, lendületesen
• tagolja bekezdésekre, ne használjon benne aláhúzást, más színnel való kiemelést
• tartson másfél centis oldal, és 2-3 centis felső-alsó margókat
• mondatai legyenek gondosan fogalmazottak, s ügyeljen a kifogástalan helyesírásra
• írjon olvashatóan, nem ajánlott nyomtatott betűket használni
• ne javítson benne, ha valamit elrontott, ne legyen rest, írja újra

0 kommentár | 2006. december 7., csütörtök | Toborzás | tothevamaria

Fordítsa angolra vagy készítse eleve angolul a Cv-t

Gyakran feltett kérdés, hogy legyen-e "önálló alkotás" a magyar és az idegen nyelvű szakmai önéletrajz, motivációs levél, azaz különbözzön, különbözhet-e egymástól.

A válasz igen, s egy pillanatra vonatkoztassunk el a karriertől, s gondoljunk az irodalmi művek fordításaira.. A jó fordító nemcsak a szavakat, a szűken vett tartalmat, hanem az alkotói szándékot, mögöttes gondolatokat, nyelvi játékokat, sőt még a vers, párbeszédek dinamikáját is tolmácsolja -  s teszi mindezt a fordítás nyelvén gördülékenyen, megerőszakolás nélkül az adott nyelv stiláris és nyelvhelyességi szabályait betartva. Miért ne követnénk, különösen, hogy a nyelvileg perfekt, felépítésében kulturális kötődést kifejező dokumentum referenciaértékkel bír (azt erősíti, hogy valódi nyelvtudás van mögötte).  

Az eltérésnek néha sokkal prózaibb okai vannak, nem vagyunk birtokában az idegen nyelvnek azon a szinten, ami ahhoz szükséges, hogy ugyanoyan választékosan fejezzük ki magunkat, mint ezt magyarul, vagy másik idegen nyelven meg tudjuk tenni. Pl. ha a CV-ben feltüntetett "Nyelvtudás" bekezdés azt tartalmazza, hogy a "magyar anyanyelv", az "angol folyékony, tárgyaló- és prezentációképes, gazdasági szaknyelv használata szóban és írásban", és a "francia társalgás, jó megértés, egyszerűbb levelezés" - akkor érdemes a pályázati anyagot három nyelven elkészíteni: részletes, választékosan megfogalmazott, igényes magyar és angol nyelvű CV és levél, de lényegesen egyszerűbb felépítésű (pl. a szakmai tapasztalatokat nem, vagy csak kevéssé részletező) Cv (francia nyelvű levelet nem érdemes küldeni, kivéve ha kifejezetten kérték). 

Sokan keresik, kérik az idegen nyelvi Cv / levél  elkészítéséhez a segítséget, mintákat. A jó minta orientál, de sablonszerűen alkalmazva többet árt, mint hazsnál, eltakarja a lényeget. Javaslom, merjen tőle elszakadni, s ne is írassa meg nyelvtanárral sem. Készítse egyedül (akár szótás segítségével, hosszabb időt rászánva), s inkább csak nézesse át, a nyelvtani hibák korrigálását kérve. 

A nyelvtudás szintje mindig kiderül, igen gyakran már az első interjúnál. Tárgyalóképes nyelvtudást igényló állásra csak akkor érdemes pályázni, ha valóban eléri ezt a szintet (s ez nem azonos a felsőfokú nyelvvizsgával).

Általánosságban: merjük adni, megmutatni önmagunkat! Ne akarjunk képességeinkben, lehetőségeinkben többnek, kevesebbnek, másnak látszani. Hagsúlyozzuk erősségeinket, de ne akarjunk minden, oda nem illő részletet felsorolni, megmagyarázni. Nem bármely, hanem a nekünk (rövid és középtávú karriercéloknak, élethelyzetnek, ambíciónak vagy éppen kényszereknek és korlátoknak...) megfelelő állást érdemes megpályázni. Zsákutcába vezet, ha az ember "túlnyernie magát".

Tegyen nap mint nap azért, hogy fejlődjön, de legalább szinten maradjon idegen nyelv tudása:

• készítsen jegyzeteket, vezessen naplót idegen nyelven
• ha háttérrádiózik, tegye ezt idegen nyelven (pl. főzés vagy vezetés közben)
• részesítse előnyben a nem szinkronizált filmeket
• internetezzen, böngésszen, olvasson idegen nyelven
• ha kiállításra megy, utazik, ne a magyar nyelvű tájékoztatót kérje
• elegyedjen bátran szóba külföldiekkel
• ...

0 kommentár | 2006. december 4., hétfő | Toborzás | tothevamaria

Különítse el a szakmai önéletrajzot és a kísérő/motivációs levelet

Az elmúlt öt év során a legtöbbször ezt a tanácsot adtam a hozzám fordulóknak, hadd használjam ki az alkalmat, hogy itt most "közkinccsé tegyem"!

A pályázók által beküldött anyag gyakran egyetlen, nehezen áttekinthető, feldolgozható dokumentumból áll, benne kétféle műfaj keveredik, a CV (szakmai önéletrajz) és a motivációs / kísérőlevél. Javaslom a kettéválasztást:

CV: csak a tényeket tartalmazza, áttekinthető, erőteljesen strukturált formában, felsorolásszerűen, fordított időrendben, kiemelésekkel. Fő bekezdései: személyi adatok (név, szül.hely és idő, elérhetőségek), végzettségek, nyelvtudás (nyelvenként kitérve szóban, írásban, megértésben mennyire magabiztosan tudja használni), számítástechnikai ismeret (külön kitérve a felhasználó szintre, a hardver és szoftverismeretre, alkalmazásokra), szakmai / munkatapasztalatok (pontos időtartam, betöltött pozíció, cég neve, fő feladatok felsorolása), egyéb közlendő (pl. jogosítvány, szakmai tagság, szabadidő, hobbi)

Kísérőlevél: max. 12 sor, álljon kb. 3-4 elkülönült bekezdésből, melyek: hivatkozás, hogy milyen állásra is jelentkezik (max. 2 sor, pozíció vastagon szedve), összefoglalva az ön személyes kompetenciái (tudás és tapasztalat, képességek, készségek, motiváció, max. 4-5 sor), majd 2-3 sorban arról írjon, hogy mi vonzza az adott céghez, pozícióba. Zárás, dát. aláírás, mellékletek felsorolása - s mindez frappánsan megfogalmazva, ami mutatja, hogy Ön gördülékenyen fogalmaz.

0 kommentár | 2006. november 29., szerda | Toborzás | tothevamaria

Keresés